Tavaly egész évben egyetlen napon esett az eső
– hallottam a héten többektől is Rász el-Haima-ban, az Egyesült Arab Emírségek egyik leggyorsabban fejlődő emírségében. A helyiek úgy örülnek az esőnek, mintha arany hullana az égből, boldogok, ha felhős az ég, és ha egy kis zöld jelenik meg a sivatagban a csapadék nyomán. A klímaváltozás szárazságot és extrém forróságot hoz az országra, a helyzet pedig egyre csak romlani fog – mégis, az Emírségek adja a felmelegedést erősen gyorsító kőolaj jelentős részét a világnak. Érdekes kettősség, amire Rász el-Haima még inkább ráerősít.
Ha Dubajba vagy Abu Dhabiba megyünk, nincsenek illúzióink: modern metropoliszokat látunk, ahol ugyan igyekeznek egyre több mindent környezettudatosabban megoldani, mégsem ez a fókusz. Gazdag emírségekről beszélünk, amelyeknek fő jövedelmi forrása az olaj és a turizmus, utóbbiból persze nem a fenntartható fajta, hanem a tömegturizmus: minél több ember minél kevesebb idő alatt. Még a „hagyományőrző” turistalátványosságok nagy része is inkább bazári megoldás, mint autentikus élmény. Rász el-Haima viszont más: magas hegyeivel, gyönyörű partjaival és kristálytiszta tengervizével ez az egyik leginkább természetközeli a hét egyesült emirátus közül.
kezdenek kinőni a földből a nagy, fényűző hotelek, de még ott van mellettük a vályogház, a fényűző jachtok mellett a rozoga halászhajó, a legújabb, bőrüléses BMW mellett az éppen szét nem eső bicikli. Az ember első gondolata az, hogy egy Dubajhoz hasonló metropolisz születésének szemtanúja, éppen csak a nulladik órát látja – a Rász el-Haimai Turisztikai Ügynökség vezetője, Raki Phillips szerint azonban egyáltalán nem ez a helyzet.
Kalózkikötőből fenntartható turistaparadicsom?
„Rász el-Haima kiegészíti Dubajt és Abu Dhabit, nem versenyezni akar velük” – mondta Phillips, kiemelve, hogy az emírség nagy hangsúlyt fektet a fenntartható turizmusra. A Startup Innovation Summit 2022 fesztivál, amire a 24.hu is meghívást kapott az emírség turisztikai hivatalától, szintén a fenntarthatósággal a középpontjában zajlott, több győztes is a környezetbarát turizmussal foglalkozik. Éles a kontraszt: fenntartható működés egy olyan helyen, ami olajkitermelésből tett szert mesés gazdagságra.
Phillips azt is elmondta: bár az emírség valóban olajkitermelő, az Egyesült Arab Emírségek olajból érkező GDP-jéhez nem ad hozzá túl sokat. Ennek ellenére folyamatosak a feltárások, az olasz olajvállalat, az Eni például jelenleg is kutatja az újabb lelőhelyeket Rász el-Haima partjainál. Mindez nem állítja meg az emirátust abban, hogy a zöld turizmusra koncentráljon: tavaly aláírta, hogy 2025-re a régió vezetője akar lenni fenntartható turizmus területén.
Martin Barth, a World Tourism Forum Lucerne elnöke a startup-konferencia előtt a 24.hu-nak elmondta: a koronavírus után remélhetőleg átalakul majd a turizmus, és a mennyiségről a minőségre helyeződik a hangsúly. Szerinte már megfigyelhető egy átállás: az utazók keresik az autentikus helyszíneket, tudni akarják, honnan jön az étel, amit esznek, kit támogatnak a pénzükkel, mennyire szennyezik a környezetet azzal, hogy utaznak. „Nem szabad elpusztítanunk a természetet, hiszen ez az, amit meg akarunk mutatni a turistáknak is” – mondta.
Bár Rász el-Haimában még mindig tetten érhető a szegénység (a települések közötti utak mellett lepukkant autószervizek sora áll, a városban is düledező házak állnak a vadiúj pláza mellett), már érezhető az innováció szele: a Suwaidi Gyöngyfarm felé haladva utópisztikus hangulatú minivárost látunk, guide-unk, Hassza – aki egyébként az első női idegenvezető az emírségben – pedig elmondja: ezek a teljesen egyforma épületek tulajdonképpen ingyenházak a helyieknek, azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját pénzből építkezzenek. Nem apró vityillókról beszélünk: mindegyik ház kétemeletes, tágas udvarral.
Rász el-Haima hétezer éve lakott terület, a főváros (ugyanezen a néven) bekebelezte a fontos középkori kikötővárost, Julfart. A 18. században igazi kalózvárossá vált – bár egyes források szerint a Kelet-Indiai Társaság ezeket a híreszteléseket felerősítette azért, hogy csökkentse a vámmentes kereskedelmet a Közép-Kelet és India között. A jelenlegi uralkodócsalád, az Al Qasimi a 18. század elején vette át az uralmat Rász el-Haima fölött, máig ők az egyik leghosszabb ideje uralkodó dinasztia az Arab-félszigeten. Az emírség jelenlegi államfője Szaúd bin Szakr el-Kaszími sejk Őfensége. Rász el-Haima 1972-ben csatlakozott az Egyesült Arab Emírségekhez.
Az emírség lakossága jellemzően három törzsre osztja magát: a hegyire, a sivatagira és a vízire. „A hegyi törzsek a hegyekben laktak, a sivatagiak beduin életmódot folytattak, a víziek pedig a tengerre hagyatkoztak a túléléshez” – mondta Hassza, miközben a tengeri törzs egyik legfontosabb árucikkének emléket állító, még ma is működő gyöngyfarm felé haladtunk.
Én a hegyi törzsből jöttem, a nagyapámnak még mindig van farmja a hegyek között, de már a városban élünk.
Ugyanez a helyzet a többi törzzsel is: a sivatagban állandóan állomásozó beduinok már nem igazán vannak, és a tengeren sem olyan élet folyik, mint pár száz évvel ezelőtt, de a felosztás megmaradt, és érződik is a helyieken.
A messze földön híres perzsa gyöngyök
A Perzsa-öbölben évszázadok óta aktív gyöngyhalászat folyik, akadnak olyan gyöngyfajták, amelyek csak itt találhatók meg. A gyöngyök egykor a helyi közösség éltető elemei és az ország fő gazdagodási forrásai voltak. A 16. századtól kezdve maradtak fenn utazó leírások a helyi gyöngyhalászatról, Julfar, a korábban említett kereskedő-kikötőváros ennek központjaként működött. Az Egyesült Arab Emírségek mai területén találták meg a legrégebbi ismert természetes gyöngyöt is: Abu Dhabiban bukkantak rá a 8000 éves példányra.
Ma már mesterséges magképzéssel állítják elő a gyöngyöket: ez megemeli az előfordulási arányt néhány százalékról 60 százalékra, bár a végtermék emiatt jócskán veszít az értékéből. A mesterséges magképzés nagyjából annyit takar, hogy a kagylók belsejébe szennyezőanyagot juttatnak, amit az állatok elkezdhetnek gyönggyé alakítani – természetes formájában is így történik a gyöngyképződés, csak sokkal kisebb arányban.
A gyöngyhalászok a régi időkben hónapokat töltöttek a tengeren úgy, hogy vissza sem tértek a szárazföldre. Egy apró bárkán tengették napjaikat, napi kétszer ettek, és rengeteget voltak víz alatt. A hagyományos gyöngyhalászat az 1920-as évek környékén kezdett hanyatlani, az első világháború és a Japánban kifejlesztett mesterséges magképzés jócskán megingatta a Perzsa-öböl piacát. A második világháború erre még rátett egy lapáttal. A Rász el-Haimában tenyésztett gyöngyök továbbra is értékesek, de sokkal kevésbé, mint a hanyatlás és a mesterséges magképzés előtt. A Suwaidi Gyöngyfarm 2015-ben nyitott meg,
A gyöngyfarm Al Rams városának északi részén, a mangroveerdőn túl található, a környék egyik fő turisztikai látványossága – na nem azért, mert annyira látványos, hanem a fontos történelmi jelentősége miatt. A gyöngyhalászat persze ma már nem Rász el-Haima fő bevételi forrása: a terület az ingatlanpiacból, az építőipari alapanyagokból, és persze a turizmusból él.
A több százezer kempingező emírsége
Utóbbit nem ütötte annyira agyon a koronavírus-járvány, mint ahogyan arra számítanánk: Hassza szerint nagyjából 15 százalékkal csökkent a turisták száma a pandémia alatt, ennek pedig az az oka, hogy a terület még mindig inkább a belföldi, mint a külföldi turizmust szolgálja ki. Mivel Rász el-Haima nyugodtabb, természetközelibb, mint Abu Dhabi vagy Dubaj, a nagyvárosokban élők hétvégente gyakran látogatnak el ide, nyaralót vásárolnak, vagy – ami a helyiek abszolút kedvenc időtöltése – a hegyekbe indulnak kempingezni. Gombamód nőnek ki a földből a sátrak a hegyi utak mentén, de még a sivatagban, vagy akár az autópálya mellett is, sőt, van, ahol erre külön kialakított területekkel találkozunk, pottyantós vécékkel, saját apró víztoronnyal, és olyan sátrakkal, ami még a Weasley-család belül tágasabb sátorpalotáját is megszégyenítené.
És bár a hegyekben azért jellemzően elég hideg van (amíg a világ leghosszabb zipline-jához feljutottunk, nagyjából 10-12 fokra csökkent a hőmérséklet – igaz ez az ország legmagasabb csúcsán, a Jebel Jais-en történt), ahogy korábban is említettem: a helyiek imádják a hideget. Nagykabátban kuporognak a sátor előtt, melegítik a kezüket a barbecue tüzénél, és borzasztóan élvezik, hogy végre nem 45 fok van árnyékban.
Rász el-Haima az aktív turizmusra is elkezdett építeni: a zipline-on kívül ott van még a hegyekben Bear Grylls túlélőtábora, de lehet via ferrata útvonalat találni, simán csak túrázni, biciklizni a hegyen, sőt, most épül egy bobpálya, ami ránézésre instant szívroham a tériszonyosok számára. A zipline-on dolgozóktól megtudtam: bungee jumping is szerepel a jövőbeli tervek között, és a hőlégballonozást is elkezdik a nyáron. A helyiek igazán kihasználják, hogy itt található az egész ország legmagasabb hegye, és azt is, hogy nemcsak tengerpartokat, hanem hegyeket is tudnak nyújtani a turistáknak. Ezen kívül nagy esemény még az emírségben az évente megrendezett maraton is, ami idén a covid miatt sem fog elmaradni.
Brutális luxus, mellette a szegénynegyed
Persze attól függetlenül, hogy Rász el-Haima alapvetően természetközeli desztinációnak állítja be magát, a luxushotelek itt is szép számmal épülnek, és a város mellett mesterséges hotelszigetet is építettek, mintha ez az Emírségekben kötelező lenne. Az Al Wadi sivatagban található Ritz-Carlton a luxus csimborasszója, főleg, ha ide számoljuk a birtokán található Sonara-tábort, ami a beduintáborok újragondolt megfelelője: az ember először üldögélhet a minőségi (a homoktól már csak többé-kevésbé) hófehér kanapékon, szívhatja a vízipipát, iszogathatja a proseccót, majd lefáradhat a völgyben felállított, egy pódiumot körbeölelő félkörökből álló étterembe, ahol egzotikus madárreptetést, tűzshow-t és jazzkoncerteket nézhet finom ételek társaságában. De pontosan azért, mert még nem épült ki annyira a hotelektől hemzsegő központ,
Mégis, azért elgondolkodtató, amikor a luxuspláza mellett a régi típusú, omladozó házakat látja az ember, és az is, amikor városból városba haladva az út mentén rengeteg düledező üzlettel találkozik – még akkor is, ha a nagyja a környéken szintén rendkívül gyakori luxuskocsik szervizelésével foglalkozik. Nehéz megállapítani, az emírség mennyit segít a szegényebbeken, bár azt több helyen hallottam, hogy állampolgárságot szinte lehetetlen kapni, az egészségügy ingyenes, és – természetesen – a benzin- és olajárak is nagyon alacsonyak.
És itt vissza is kanyarodhatunk a fenntartható turizmus és az olajipar ellentmondásaira – persze jobb, ha legalább az emírség egyik aspektusában törekednek a környezettudatosságra, mintha a turizmusban is az olcsó tömegturizmust szeretnék bevonzani, mégis nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az egész ország az olaj miatt ennyire gazdag. Az viszont biztos, ha valaki kevésbé a bazári élvezeteket és a felhőkarcolók tömegét keresi, és mellé érdekli az arab kultúra, a Perzsa-öböl, és esetleg aktív kikapcsolódásra vágyik, annak Rász el-Haima tökéletes választás lehet.
A 24.hu újságírója Rász el-Haima Turisztikai Hivatala vendégeként látogatott az emírségbe.