Eörsi László: A SZIKLAI-mítosz – Budakeszi, 1956
Ezúttal a Sziklai-ügyben jelentek be különvéleményt. Bár – amíg nem tanulmányoztam a peranyagot – elhittem történész ismerőseimnek, hogy ez a Sziklai-ügy koncepciós per volt. Arra gondoltam ugyanis, hogy Sziklai Sándor ezredes annyira fontos elvtárs volt, hogy dicső emlékének érdekében a hatalom szinte bármit megtett. A peranyag kezdeti tanulmányozásakor azon kaptam rajta magam, hogy az elém tolakodó tényekkel szemben makacskodom. Aztán mégiscsak megadtam magam.
Váncsa István: Lőrinc beszélt
Múlt pénteken reggel nyolckor megjelent az Indexen a Mészáros Lőrinccel készült interjú, amelyben szó volt egyebek közt a Mészáros Csoportról, a Magyar Bankholdingról és az Opusról, két és fél órával később pedig a Portfolio már hírül is adta, hogy az interjú hatására az Opus árfolyama jelentős mértékben emelkedett. A Blikk kiszámolta, hogy a papírok értéke fél nap alatt 14,5 forinttal nőtt, így a Mészáros-féle részvénycsomag péntek kora délután összesen 6,3 milliárd forinttal ért többet, mint pár órával azelőtt. Akárhogy is nézem, ez olyan történet, amin érdemes alaposan elgondolkodnunk.
Lőrinc barát szólt és ettől a vagyona tovább sokasodott, vagyis az ige testté lőn. Ez a csoda nem a ködbe vesző mitikus korban történt, hanem most, egy átlagos, szürke délelőttön, bekövetkeztének logikus magyarázata nincs. Egyszer csak borzongatóan szép, varázsos erejű, bűvöletes szókkal telt meg az online tér, hatásukra a tőzsdéző embersokaság lelkében csiklandó vágyak méhrajai keltek szárnyra, s mindez sok-sok Opus részvény megvásárlásában konkludált. Közelebbről mintegy háromezer-nyolcszáz szó jelent meg az Indexen, azaz két teljes ÉS-oldalnyi terjedelmű betűtenger. Olyan, mintha a pártközpontban fogalmazták volna nemcsak a kérdéseket, hanem a válaszokat is. Hivatali bikkfanyelvet használó érdektelen, alig olvasható szöveg, amely mégis anyagi erővé vált és Mészáros Lőrincet gazdagítja.
Gadó Gábor: Hazugságvizsgálat haladóknak
Június 6-án, de lehet, hogy 2021. június 5-én este történt, hogy vezető kormánypárti politikusok váratlanul elkezdtek beszélni arról, hogy ha a Fudan Egyetem megvalósításának konkrét feltételei ismertté válnak, a kormány is támogatja, hogy a budapesti lakosság népszavazáson dönthesse el, megépüljön-e a Kínai Népköztársaság egyetemének új kampusza a Duna parton. Mint azt Gulyás miniszter az ellenzéki pártok közös tüntetését követően jelezte, a kormány nem szeretne a budapestiekkel, azok akarata ellenére jót tenni, ezért, ha elkészülnek a kivitelezési tervek, kiszámolják a beruházás költségeit, akkor a kormánykoalíció is bátorítani fogja a referendum kiírását. Néhány nappal később maga a kormányfő erősítette meg, hogy „(…) nem lát más megoldást, mint a népszavazást, ha lesznek tervek és költségszámítások”. A főpolgármesternek mindazonáltal igaza lehet abban, hogy a népszavazás nem az egyedül üdvözítő megoldás, a lényeg, hogy a választók a „társadalmi akaratot a kormánnyal szemben” érvényesíteni tudják. De ha a népszavazásnak önmagában nincs a vitát érdemben eldöntő jelentősége, kell-e azzal foglalkoznunk, hogy teljesíthetők-e kiírásának alkotmányos feltételei?
Inzelt Annamária: Együttműködések a Covid-19 járvány idején … és azután?
A földrengések, vulkán kitörések, szökőárak, járványok okozta katasztrófák miatt kialakuló krízis helyzetek azonnali cselekvést igényelnek a kormányoktól, mivel mindenfajta késedelem további emberveszteséggel jár, és megdrágítja a kilábalást. Köszönhetően a modern tudománynak, technológiának és az innovációs rendszereknek a jelenkor kormányainak sokkal jobbak a cselekvési lehetőségei, mint voltak a római birodalomnak, amikor Pompeji elpusztult a Vezúv kitörése miatt, vagy a középkori uralkodóknak a feketehimlő, a pestis járványok idején.
Az új korokozó, a Covid-19 okozta globális problémákra történő reagálási képesség felgyorsításában nagy jelentősége volt annak, hogy sikerült életet lehelni a globális innovációs rendszerbe. A nemzetközi együttműködés a korábbiaknál nagyobb mértékűvé vált a tudományos szférán belül, a diszciplínák-, valamint tudományos közösségek és gyógyszeripari szereplők között. A járvány elleni védekezés érdekében jelentős pénzügyi forrásokat sikerült mozgósítani, amelyek támogatták az együttműködéseket a közös cél érdekében és mérsékelték a résztvevők kockázatait.
Bokros Judit: Beköltözés diszkrécióval – Pilinszky előkerült notesze
Anyám 1972-ben vásárolta meg szoba-konyhás otthonát, amelyben egészen addig lakott, amíg férjhez nem ment apámhoz, Bokros Jánoshoz, aki maga is költő volt. Emellett pedig tanár, akárcsak anyám, ráadásul ugyanabban az iskolában, a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban (ma ciszterci gimnázium). Házasságot 1977-ben kötöttek, én pedig 1981-ben születtem, pár nappal Pilinszky János halála után.
Pilinszkynek 1980 nyarán kezdtek albérletet keresni Székesfehérváron, hogy nyugalomban, elvonultan tudjon élni és dolgozni, távolabb a főváros zajától, mégis ahhoz közel. A költő unokaöccse Kovács Péter művészettörténész és felesége, Kovalovszky Márta művészettörténész, ők intézkedtek. Akkoriban a fehérvári múzeum munkatársai voltak, már korábban is országosan jelentős tárlatokat rendeztek a városban, például Országh Lilinek, Schaár Erzsébetnek. Ismerősökön keresztül jutottak el anyámhoz, aki alapvetően nem tervezte kiadni a lakását. Ám mivel akkor már üresen állt, mert addigra férjhez ment és elköltözött, és mert megtudta, ki szeretne odaköltözni, természetesen nem mondott nemet. (Egykori szomszédja, Illyés Tünde erre úgy emlékszik, hogy amikor megkereste anyámat a kéréssel, ő azt mondta: „Az lehetetlen, a Pilinszky nem jön Székesfehérvárra.” És, mégis…)
Ezután, teljes diszkrécióval megtörtént a személyes találkozás is, amely során minden fontos részletben megegyeztek. Pilinszkyt második felesége, a francia Ingrid Ficheux kísérte, vele tekintették meg a lakást. A fiatalasszony nem költözött ide, időnként eljött férjéhez, és együtt is jártak Kovács Péteréknél. Édesanyám ezen kívül már csak egyszer találkozott Pilinszkyvel: amikor Kovalovszky Mártával látogatott el hozzá és apámhoz. Ennek részleteiről csupán annyit tudok, hogy a férfiak többnyire költészetről diskuráltak. Illetve anyám kiszolgálta a vendégeket.
A nyugalomra vágyó bérlő diszkréciót kért, és ehhez szüleim tartották magukat. Anyám ritkán ment fel hozzá, akkor is csak a konyhában rendezkedett, a szentélyszerű, könyvekkel és zenelejátszó eszközökkel teli szobába soha nem ment be. S másoknak sem beszélt arról, ki az albérlője. Pilinszky pedig hálás volt ezért, nagyon szerette a fehérvári lakást, ahol sokszor naphosszat egyedül volt, zenét hallgatott, készülő művein dolgozott, írt, vagy erre készülve gondolataiba merült.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
