Mostanra már valószínűleg mindenki túlcsordul jó tanácsokkal, amiket az ajándékozással kapcsolatban kapott. Tudjuk, hogy mik a 2011-es év legnépszerűbb, legkelendőbb ajándéktárgyai, azt is, hogy mit érdemes venni barátnak/barátnőnek és abból is bőven ki lettünk már művelve, hogy mivel lőhetünk oltári bakot.
Egy dologról viszont ritkábban szól a fáma, méghozzá arról, mit kezdjünk magunkkal akkor, ha a nekünk címzett ajándékkal finoman szólva se találnak telibe. Egyszerűen legyünk nagylelkűek, szorítsuk össze a fogunkat és mosolyogjunk, vagy hosszú távon gondolkodva ejtsünk el némi célzást arra vonatkozóan, legközelebb mi lenne a jó választás?
Tényleg kell az az ajándék?
Ingoványos ez a talaj bizony: hiszen a karácsony alapvetően nem az ajándékozásról szól és nem is szólt arról sosem. A szeretetről szól és arról, hogy ezt kimutassuk. Igaz, mostanra a kettő gyakorlatilag már elválaszthatatlan, amit jól példáz az, hogy sokan megsértődnek, ha valaki kifejezetten kéri tőlük, hogy ne ajándékozzon nekik.
Tetszik vagy sem, az ajándékozás ma már az ünnep szerves része, csakúgy mint a félresikerült ajándékok is. Meglepetést szerezni kemény dió: ismernünk kell hozzá a másikat, hogy sikerüljön, és még ha ez meg is van, akkor is bőven előfordulhat, hogy mellélövünk. Ha ez megtörténik, csak kevesen olyan igazán elvetemültek, hogy ezt rögtön az ajándékozóval is tudassák; helyette megpróbálnak meglepettnek és meghatottnak látszani, amitől az egész borzasztóan mesterkéltté és őszintétlenné válik.
A félresikerült ajándék bajt jelez?
Mert persze a lelkekben ilyenkor igazi viharok keletkeznek: hiába az erőltetett mosoly és hiába mondogatjuk, hogy „de úgyis csak a gesztus számít”, az igazság az, hogy a félresikerült ajándék azt jelenti a többségnek, hogy az ajándékozónk nem ismer minket eléggé. Ez a felismerés pedig különösen akkor borzasztó, ha az illető, akitől az ajándékot kaptuk, közel áll hozzánk.
A szakértők ennek ellenére azt javasolják, próbáljuk visszanyelni a csalódottságunkat és ha szóba szeretnénk hozni, mindenképpen várjunk néhány napot (az se baj, ha hetet), hogy csillapodjanak az intenzív érzések. Hozzáteszik, hogy egy ilyen pillanatban az ajándékozó is épp olyan kiszolgáltatott és sérülékeny, hiszen – jó esetben – a szívét-lelkét beleadta az ajándékba.
És hogy mi lesz a sorsa a nem sikerült meglepetéseknek? A felmérések szerint általában – illik vagy sem – továbbajándékozzák őket, kínosan ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se jusson az eredeti ajándékozó fülébe a dolog.
