Ángyán József szerint a „Földet a gazdáknak!” nevű program – a félrevezető kormányzati sikerpropaganda ellenére – Komárom-Esztergom megyében sem kedvezett a valóban földművelésből élő családoknak. A professzor szerint a „földbéke” megteremtése álom, amire jó példa az újabb, az általa megvizsgált immár 14. megye állami földprivatizációja is.
Az egykori agrárállamtitkár – a Greenpeace Magyarország Egyesület támogatásával – elkészített legújabb jelentése szerint Komárom-Esztergom megyében a terület 110 nyertes árverezőhöz került. A földek több mint kétharmadát (67%-át), mintegy 4 600 hektárt nem a propagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 46 nyertes nevén 22 nagy érdekeltség szerezte meg. A nyertes érdekeltségek közel 30%-a közben a területek kevesebb mint 4%-ához, alig 250 hektárhoz jutott.
A megye adatai is erősítik azt az általános tendenciát, hogy a propagandával ellentétben („a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”), a helyi gazdálkodók elől a földek jelentős részét más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg.
Ráadásul az úgynevezett »helybeliek« között találunk olyan cégtulajdonosokat is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy »szerzőképes helyi földművessé«, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik. Továbbá néhányan közülük nemcsak, hogy nem »helybeliek«, hanem 600 ha-t, az elárverezett terület 9%-át a kormányhatározatban rögzített 20 km-nél is nagyobb, átlagosan 33 km távolságban lakó, 9 nyertes árverező – köztük pl. egy FIDESZ alapító tag több közös cégekben érdekelt üzlettársa, a megszerzett 154 ha földterülettől 95 km távolságban, egy budai, hegyvidéki, nagy, exkluzív villában élő, 70 éves közgazdász – szerezte meg.
A professzor szerint a megyében a bérleti viszonyok elemzése arra enged következtetni, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya – mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan – itt is döntő szerepet játszhatott. A „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot – írta.
Indulni a „nagyurak” ellenében?
Ángyán József úgy látja, tapintható cél lehetett a földvagyon baráti érdekeltségekhez juttatása, a „nemzeti tőke” megerősítése, hiszen e megye adatai is cáfolják azt a kormányzati állítást, amely szerint „versenyben kialakult piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földekhez. A terület több mint 40%-a licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 38%-a kevesebb, mint 50 %-kal meghaladó áron, az európai földárak töredékéért (átlagosan hektáronként kevesebb mint 1,5 millió forintért) került a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny csak a területek kevesebb, mint 10%-ának árverésén alakult csupán ki.
A professzor mindezt azzal magyarázza, hogy a területek csaknem 80%-át nagy birtoktestekként hirdették meg, azokat a ténylegesen gazdálkodó családok nem tudták, de – felmérve az erőviszonyokat – nem is merték a „nagyurak” ellenében megszerezni. A kormányközeli tőkének az európai árak töredékéért megszerezhető állami földek megvásárlása ugyanakkor kiváló befektetési lehetőség, mert a földforgalmi törvény elleni uniós eljárásnak a magyar és európai földárak kiegyenlítődése lesz a következménye.
Ángyán József szerint a nyertes „földművesek” között akad milliárdos nagyvállalkozó éppúgy, mint jó néhány politikaközeli szereplő, e megyére is általánosan jellemző, hogy FIDESZ-/kormány-/MAGOSZ-közeli rokoni, baráti, illetve nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.
Ángyán József részletes (mellékleteivel együtt 125 oldalas) jelentése Komárom-Esztergom megyéről itt olvasható, egyebek mellett arról is, melyek a megye „vesztes települései”, amelyeknek területeit részben vagy egészben más településeken lakók szerezték meg. A professzor elkezdte Heves megye adatainak feldolgozását. Arra számít, hogy a közelgő ünnepek és a járványhelyzet miatt azzal február közepére/végére elkészülhet, az országos összegző földügyi tanulmány pedig valamikor 2022-ben zárulhat le.
Kimelt kép: Mohos Márton /24.hu
