Sokan próbálták már megfejteni, nem feltétlenül tudományos igényességgel, hogy mi a Fidesz újraválasztásának titka: a folyamatos közvélemény-kutatásokra alapozott populizmus, a minden más ügyet kitakaró migránsellenesség, az egyre feszítőbb médiatúlsúly és propaganda, a választási rendszer és az ellenzék töredezettsége? Voltak azonban olyan kísérletek is, amelyek a népszerű és kézenfekvő magyarázatoknál mélyebbre ástak, Tóka Gábor politológus például a 2018-as parlamenti választás után összefüggést fedezett fel az emberek gazdaságihelyzet-értékelése és a Fidesz támogatottsága között, arra jutva, nem is annyira a sikeres tematizálás, hanem a fogyasztói bizalmi index alakulása magyarázza a kormánypárt sikerét.
Részben hasonló következtetésre jut a 21 Kutatóközpont pénteken bemutatott tanulmánya, amely azt vizsgálta, hogy az anyagi motivációnak milyen szerepe van a Fidesz népszerűségében. Az amúgy is érdekes kérdés különösen fontos most, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság idején.
Az intézet egy több mint tízezres – még a járvány előtti – közvélemény-kutatási adatbázis alapján kialakított egy indikátort, amely iskolai végzettség, beosztás, lakóhely, etnikai hovatartozás, jövedelem és az internet-hozzáférés alapján rangsorolja a társadalmat. Majd arra jutott:
Ha csak a pártot választókat nézzük, még szembetűnőbb a különbség: a legalsó két kategóriában a Fidesz 75 százalék feletti, az ellenzék 25 százalék alatti szavazatarányt kapna, a legfelsőben, azaz a leginkább privilegizált rétegben ugyanakkor az ellenzék 60:40 arányban legyőzné a Fideszt.
A tanulmány alapján az összes figyelembe vett tényezőnek jelentős a hatása, a cigányok, az alacsony végzettségűek, a kistelepülésen élők, az internettel nem rendelkezők lényegesen, az alacsony jövedelműek és kevés vagyontárggyal rendelkezők pedig enyhén nagyobb arányban kormánypártiak, mint a többi csoport tagjai. A szerzők szerint azt, hogy a Fidesz támogatottsága – 2010 óta egyre inkább – a hátrányosabb helyzetűek körében lényegesen nagyobb az átlagnál, már többen kimutatták, ahogyan azt is, hogy a baloldal mára elveszítette a munkásszavazatok zömét, ám ilyen éles összefüggésre eddig nem volt bizonyíték. (Kivételt képez Budapest, ahol az ellenzék és a kormány közötti erőviszonyok a legtöbb deprivált csoportban kiegyenlítettek.)
Az összefüggés furcsa módon részben a gazdasági szavazásban gyökerezik: saját anyagi helyzetének alakulásával a legszegényebbek 70 százaléka nem elégedetlen. Márpedig a szerzők szerint a gazdasági helyzetértékelés (a fogyasztói bizalmi index) évtizedes távlatban erősen meghatározza a kormányzat támogatottságát: minél kedvezőbbek a várakozások, annál többen voksolnak a kormányra.
Jelenleg a legszegényebb válaszadók 30 százaléka romlást érzékel ugyan anyagi helyzetében, ám az ellenzék közülük sem tud több embert megszólítani, mint a Fidesz. Ráadásul a lecsúszók (romló helyzetűek) között minél alacsonyabb egy csoport társadalmi pozíciója, annál kevésbé fordul a kormány ellen.
A tanulmány feltételezése szerint emögött részben külső kényszer, a helyi vagy az országos hatalom nyomásgyakorlása, esetleg lekenyerezés állhat. Erre utal az is, hogy
A romló anyagi helyzetükről beszámolók között a romák és a társadalmi ranglétra legalján lévők körében még vezet is a Fidesz – pedig, ismételjük, itt már csak azokról van szó, akik úgy érzékelik, hogy lecsúszóban vannak.
Mindez a szerzők szerint összefügg a rendszerigazolás elméletével, vagyis azzal, hogy a rossz társadalmi helyzetű emberek inkább a mentális biztonságot, az önigazolást, a külső és belső békét keresik, ennek következménye, hogy a fennálló – számukra előnytelen – rendszert adottságnak gondolják, így a változtatás felelőssége lekerül a vállukról. A kormányzati kampánytervezés azt is felismerte, hogy az alacsony státuszú csoportok inkább egymással, mintsem az elittel kívánnak versenyezni, így a migránsokat, sőt a hajléktalanokat is sokkal ellenszenvesebbnek tartják, mint az ellenzék által emlegetett korrupciós ügyeket, és nem jellemző rájuk a demokráciaféltés sem.
Családtámogatás, rezsicsökkentés > migráció
Árulkodó az is, hogy
Mindez odáig vezet, hogy minél privilegizáltabb helyzetű egy válaszadó, annál nagyobb eséllyel gondolja úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok az országban, és minél kiszolgáltatottabb, elesettebb, annál inkább véli úgy, hogy jó az irány. Alaptalannak látszik tehát az a várakozás, hogy a „szegények lázadása” dönti meg a kormányt
Ez csak akkor meglepő a tanulmány szerzői szerint, ha azt feltételezzük, hogy mindenkit a saját osztályhelyzete vezérel a gondolkodásban, ám ez inkább akkor érvényesül, amikor a megkérdezettek a háztartásuk anyagi állapotáról nyilvánítanak véleményt. Ezt a kérdést azonban politikainak érzékelték a válaszadók: a kormánypártiak 92 százaléka szerint jó irányba haladnak a dolgok, az ellenzékiek 89 százaléka szerint rossz felé, és mint láttuk, a legalsó rétegekben ők jóval kevesebben vannak.
Ezzel kapcsolatban a 21 Kutatóközpont tanulmánya arra jut, hogy a társadalmi hovatartozás és a vagyoni helyzet is összefügg a pártválasztással, de a médiafogyasztás és különösen a gazdasági helyzetértékelés sokkal erősebb kapcsolatot mutat. De még ezek is csak részleges magyarázattal szolgálnak:
- a gazdasági helyzetükkel elégedetlen szegények jelentős része nem támogatja az ellenzéket,
- az ellenzéki médiumok jelentős részét pedig a kormánypárti szavazók is figyelemmel követik az elemzés szerint, és még az alapfokú végzettségűek között is csak 11 százalék azoknak az aránya, akik kizárólag a kormánymédiából tájékozódnak, azaz úgymond a Fidesz buborékában élnek.
Fontos, hogy a vírusválság miatt a fogyasztói bizalmi index jelentősen csökkent, 2020 májusához-júniusához foghatóan alacsony szinten legutóbb 2013 nyarán járt, amikor a Fidesz népszerűsége a mostaninál bő 10 százalékponttal kisebb volt. Az akkori, 45-47 százalék körüli támogatottsági szint a jelenlegi pártrendszerben, a centrális erőtér megszűnésével, egységes ellenzéki fellépés mellett nem biztos, hogy elegendő lenne az Orbán-kormány újraválasztásához.
A kérdés most az, hogy kit és milyen mértékben hibáztatnak a visszaesés miatt, és hogyan értékelik saját helyzetük jövőbeni alakulását. A Medián májusi adatai vegyes képet mutatnak: a szűk többség nem számít romlásra anyagi helyzetében, és bízik a munkahelyek újrateremtésének kormányzati ígéretében, ugyanakkor az említett kétmilliós tömegből 1,2 millióan a vírus mellett valamilyen mértékben a kormányt is felelősnek tartják a jövedelemvesztésük miatt. Igaz, sokukat ez egyelőre nem tántorít el attól, hogy a Fideszre szavazzanak.
A krízis azonban széles rétegeket érint, és kérdéses, hogy meddig tarthat ki azok türelme, akiket jövedelemveszteség ért vagy ér majd – olvasható a tanulmányban, amely szerint a kormány népszerűségének alakulása jelentős részben a gazdasági (és egészségügyi) válság kifutásán fog múlni.
Illusztráció: Csóti Rebeka /24.hu
