Az várható volt, hogy a helsinki olimpia félelmetes magyar teljesítményét (16 arany, 10 ezüst, 16 bronz) nem lehet majd megismételni, de az 1956-os melbourne-i játékok így is sikerekkel kecsegtettek. Azt persze nem lehetett előre tudni, hogy itthon októberben kitör a forradalom, és mire az olimpia november 22-én kezdetét veszi az ausztrál városban, addigra a szovjet csapatok vérbe is fojtják azt.
Ilyen körülmények között – talán éppen a csakazértis hangulat miatt – nagyon is jónak tűnik a kilenc arany-, tíz ezüst- és hét bronzérem. A legjobbak közül most egy kevésbé ismert sportolót, Tumpek Györgyöt mutatjuk be.
A szerszámműhely legjobb úszója
Tumpek György 1929. január 27-én született Kispesten. A vízszeretetet a Dunának köszönhette, dunakeszi nyaralójukban rengeteget fürödtek, igaz, a meder mélyítését követően majdnem ráfázott, mert alig bírt kievickélni.
Az olimpia.hu oldalán fellelhető írás szerint édesapja 11 éves korában vitte le a Rudasba, de komolyabban csak 16 évesen kezdett az úszással foglalkozni.
Az Arcanum adatbázisát lapozgatva a Népsport 1947. december 23-i számában találkozhatunk először a nevével: nyolc másodperces előnnyel lett ifjúsági vegyesúszó bajnok. „Tumpek mind a három úszásnemben magasan ellenfelei felett áll. Közel fél uszodahosszal győz” – írta a lap. (A pillangóúszás ekkor még nem volt a vegyesszámok része.)
Először a Csepeli MTK színeiben versenyzett – ezzel párhuzamosan pedig kitanulta a szerszámkészítő mesterséget –, majd a MÁVAG csapatában folytatta. A Szabad Nép 1949. május 29-én az „Érdemes sportolni” című anyagában külön is megemlékezett róla.
„A legtehetségesebb a 182 centiméter magas Tumpek György, aki a szerszámműhelyben dolgozik. Szapóczi elvtárs, a műhely vezetője arra a legbüszkébb, hogy Tumpek nemcsak az uszodában szeli gyorsan karjaival a vizet, hanem a munkájában is jókezű. Kitűnő szerelő, három hét múlva szabadul.
– Egy-egy jó eredményének az egész műhely örül – mondja Szapóczi elvtárs. – Segítjük is abban, hogy sportoljon. Reggel 7-re kellene bejárnia, de csak 8-ra jön, mert reggelenként rendszeres edzést tart. A hiányzó órát azonban minden nap bepótolja.
Helsinkiben megnyerhette volna a 17. magyar aranyat
Varga Richárd, majd Sárosi Imre kezei között fejlődött, 1948-ban már 1:01-et tudott száz gyorson, de voltak nála jobbak. Így jött el a nagy döntés: úszásnemet váltott, és az 1950-es téli fedett pályás bajnokságon pillangón győzte le egyetlen ellenfelét, Németh Sándort.
Ami érdekesség, hogy a pillangóúszás feltűnésekor a szabály lehetőséget adott arra, hogy a mellúszásban hagyományos mell-láb tempóval lehetett pillangózni is. Hamarosan kiderült, hogy a pillangózás lényegesen gyorsabb a mellúszásnál, és az egyenlőtlen állapot megszüntetése miatt a Nemzetközi Úszó Szövetség 1953. január 1-től szétválasztotta a két úszásnemet. A pillangózóknak a helsinki olimpia volt az utolsó nagy lehetőség a lassúbb mellúszókkal szemben. Azonban Tumpeket ki sem vitték a játékokra.
Pedig a Népszava még 1951. január 28-án is lelkesen számolt be arról, hogy
a szovjet sportemberekkel való érintkezés jótékony hatására szembetűnő például a pillangóúszó Tumpek György esete, aki a világrekorder Leonyid Meskovval való közös versenyzés és Meskov jó tanácsai következtében olyan hatalmas fejlődésen ment keresztül, hogy a közelmúltban már világviszonylatban is figyelemreméltó csúcseredményeket érhetett el.
Bakó Jenő úszó, mesteredző, sportvezető és szakíró így emlékezett vissza a történtekre az Esti Hírlap 1987. április 7-i számában:
„Néhány hónappal az olimpia előtt a magyar olimpiai úszócsapat Kijevben nemzetközi versenyen vett részt. Tumpek – végig pillangózva – könnyedén megnyerte a 200 méteres mellúszást, azonban szabálytalan lábtempózás miatt az eredményét megsemmisítették, és a versenyből kizárták. Megjegyzendő, pályafutása során ez volt az egyetlen kizárása. A halk szavú, csendes, de az igazságtalanságot elfogadni nem tűrő sokszoros világrekorder kifakadt a versenybíróság határozata ellen, és a maga módján véleményt nyilvánított az eljárásról.
Így történt, hogy amíg a legkiválóbb magyar úszók Helsinkiben az olimpiai babérokért küzdöttek, Tumpek György, a világ egyik legjobb pillangózója Budapest válogatottjaként egy színvonaltalan varsói túrán vett részt, ahol 10–15 méterrel előzte meg ellenfeleit.”
Az úszó kicsit másképp mesélte el a sztorit a Népszabadság 1999., január 7-i számában:
„1952 tavaszán több versenyen vettünk részt az akkori Szovjetunióban. A magyar küldöttség rendkívül eredményes volt, a legtöbb számban leiskoláztuk a vendéglátóinkat. Különösen Leningrádban ment jól. Azután amikor hazajöttünk, berendeltek bennünket a pártközpontba, ahol az előadók a szovjet úszók kiválóságáról hozsannáztak. Elképzelheti, hogy esett nekem ez, hiszen még az ortodox lábtempóval is 2–3 másodperccel jobb időim voltak, mint a legnagyobb riválisaimnak!”
Nem volt ellenfele az 1954-es Eb-n
Miután 1953-ban a Nemzetközi Úszó Szövetség elfogadta a pillangóúszásnál a delfin lábtempót, ez annyira kedvezett neki, hogy sorra döntötte a világcsúcsokat.
„Amikor megtudtuk, hogy az úgynevezett delfin-lábütemet nemzetközileg is jóváhagyták, teljesen át kellett állítani Tumpek edzését, hiszen ekkor már a formába hozó edzések elején voltunk. Világosan láttuk: az új lábütem óriási lehetőséget nyit meg a pillangóúszásban, s ugrásszerű javulást hoz ebben az úszásnemben. Nagy öröm számomra, hogy Tumpek az első úszó a világon, akinek sikerült az új lábütemmel megjavítania a világcsúcsot. Aránylag rövid idő alatt is értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a téren, s ezeket bizonyára hasznosítják a többiek is” – nyilatkozta edzője, Jáki István a Népsport 1953. június 2-i számában.
„Férfi versenyzőink az új lábütem bevezetésével, illetve engedélyezésével hatalmas fejlődésen mentek át. Tumpek György és Fejér Zsolt párharcából 100 és 200 méteres távon is országos csúcsok sora született, sőt a 100 m-es világcsúcs megdöntése is magyar versenyzők nevéhez fűződik” – lelkendezett a Sport és testnevelés 1953. október 1-jei száma.
Az 1954-es Európa-bajnokságon 200 méteren mindenkit maga mögé utasított, és gőzerővel készült a melbourne-i olimpiára. A kiírás azonban nem neki kedvezett, ő saját magát is inkább sprinternek tartotta, azonban az olimpia programjába (csakúgy, mint az Eb-n) csupán a 200 méteres táv került be.
Olimpiai csúcsot úszott, de csak bronzérmes lett
Október 23-án kitört a forradalom, az olimpiára készülő sportolókat sok minden megzavarta. Az Indexnek 2006-ban az olimpiai bajnok kardvívó, Hámori Jenő azt nyilatkozta,
voltak olyan pletykák is, hogy a világcsúcstartó úszó, Tumpek György három orosz katonát is megvert az edzése után, de sohasem derült ki, valós volt-e a végül az olimpián bronzérmes úszó hőstette.
A Népsport 1956. november 29-i számában a felesége azt üzeni neki: „Jól vagyunk. Gyurika is egészséges és máris nagyon várja haza apukáját. Sokat izgulunk érted, de bízunk benne, hogy jól szerepelsz az olimpián. Az a fontos, hogy nyugodt légy, akkor nem lesz semmi baj. Nagyon sokszor csókolunk.”
Közben ő nem tud teljes egészében a versenyre koncentrálni, képeslapon így üzen haza:
Vigyázzatok magatokra, én nagyon jól érezném magam, de ebben bizonyos okok gátolnak.
A Népszabadság korábban idézett, 1999-es interjújában elismerte, Melbourne már nem az ő olimpiája volt, noha akkor sem számított esélytelennek.
„Az elődöntőben olimpiai csúcsot úsztam. Azután a döntő előtti napon megtörtént a baj. Az olimpiai faluban sétálgattam, amikor nem vettem észre egy arra gurult labdát, amire ráléptem. Kifordult a bokám, s még az is kétséges volt, hogy rajtkőre állhatok-e. A baleset ismeretében a bronzéremnek is örülnöm kellett” – mondta a sérült bokáján gumiharisnyával úszó klasszis.
Ebben az évben már foglalkozott fiatal gyerekekkel, az Esti Hírlap május 5-i száma azt írta, munkáját a rosszindulat akadályozza, ugyanis bejelentést tettek ellene, hogy edzői munkájáért állítólag pénzt fogad el.
„Nem anyagi juttatásért foglalkozom a fiatalokkal, hanem azért, mert aggaszt a magyar úszósport jövője. Ilyen mélyen még nem volt úszósportunk. De látni kell, hogy én például 27 éves vagyok, egy-két évig érhetek még el eredményeket, de már nem sokat fejlődöm. Új gárdát kell nevelnünk, amely eredményeket tud elérni az 1958-as Európa-bajnokságon és az 1960-as olimpián.”
Az 1958-as budapesti Eb-n a 4×100 méteres vegyes váltó tagjaként ezüstérmet szerzett, de ez volt az utolsó versenye, 29 évesen visszavonult.
52 magyar bajnokot nevelt ki
Ha hinni lehet a Wikipedia-oldalnak, akkor 28 magyar bajnoki címet szerzett, 16 alkalommal javított meg világrekordot. Egykori klubjában, a Bp. Honvédban még húsz évig edzősködött, ez idő alatt 52 magyar bajnokot nevelt ki, de többek között ő tanította meg Szöul öttusabajnokának, Fábián Lászlónak, mit kell tudni a medencében.
1977-ig dolgozott szeretett klubjában, de derékfájdalmai miatt betegállományba került, és a Honvéd utána már nem tartott igényt a munkájára.
Székely Éva kérte meg, segítsen neki, így az FTC utánpótlás-szakágában dolgozott négy évet. Ezt a Vasas követte, 1986-ban fejezte be végleg az edzősködést.
2015-ben Gyarmati Andrea, Güttler Károly, Novák Ilonka, Verrasztó Zoltán, valamint Széles Sándor társaságában bekerült a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába.
Tumpek György januárban ünnepelte a 91. születésnapját, jó egészséget kívánunk neki.
Kiemelt fotó: Képes Sport, 1954. május 8. (Forrás: Arcanum.hu)
