Általában a nőkre mondják, hogy természetüknél fogva rosszul tartanak titkot: még akkor is, ha megígérik, hogy „soha, senkinek nem mondják el”, amit rájuk bíznak, nem telik el sok idő, míg találnak valakit, akinek elmondhatják. Ha épp úgy alakul, akkor saját legfőbb bizalmasuknak, párjuknak.
Egy a Tufts Egyetemen most készült tanulmány pontosan arra mutatott rá, hogy éppen ez a viselkedés lehet hosszú távon kifizetődő. Legalábbis az egészség szempontjából. A titkolózás és a súlyos titkok megőrzése ugyanis stresszt okoz, méghozzá nem is kicsit. Azt, akinek az a feladata, hogy megőrizze a titkot ez állandó feszültségben, aggodalomban tartja és mivel nem tud megszabadulni a gondolattól – hiszen nem szabad -, az állandóan őrli is.
A szakemberek mégis azt mondják, nem minden titok rossz. Az apróbbakra igenis mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy megőrizhesse az önállóságát és a függetlenségét. A baj akkor van, ha a titok észrevétlenül átveszi az életünk felett az irányítást: a súlyos titkok – főleg azok, amik titkos viszonnyal, betegséggel vagy valamilyen függőséggel kapcsolatosak – ilyenek és ezek viszont az egészségre is káros hatással lehetnek: az állandó feszültség egy bizonyos idő után fizikai tüneteket produkál, leggyakrabban fejfájást, hátfájdalmakat és magas vérnyomást okoz.
További hátránya ezeknek a titkoknak, hogy rombolják az emberi kapcsolatokat azzal, hogy a titok őrzőjét elszigetelik családjától és barátaitól is, akiknek „nem szabad elmondania.” Ez pedig súlyos esetben depresszióig, akár öngyilkosságig is fajulhat. Pedig a vizsgálatok szerint a titkok tudói egy idő után már nagyon is szeretnének megszabadulni a titkuktól, hogy ezzel megszabaduljanak az állandó nyomástól is.
