Válságokkal teli korszak jön, és mindez a szemünk előtt zajlik

Gadó Gábor: Más lapokkal

Orbán Viktor áprilisban, az ajkai kórházban tett látogatásakor tudtunkra adta, hogy várhatóan május 3-án tetőzik a járvány, és ezt követően a korlátozó szabályok fokozatosan enyhíthetők lesznek. Bár a jelzett napon az előre bejelentett „tetőzés” elmaradt, már napokkal korábban kiderült, hogy a gazdasági élet újraindításának feltételei, ha másképpen is, de teljesültek: az ország fölkészült a „legrosszabb forgatókönyv” bekövetkezése esetén szükséges rendszabályok alkalmazására.

A védelmi intézkedésekről szóló 168/2020. (IV.30.) Korm. rendelet viszont úgy jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy a kormány sem tagadta, nem rendelkezik megbízható adatokkal a koronavírussal megfertőződött személyek számáról. Erről, éppúgy, mint a járvány pontos területi megoszlásáról, a kormányfő is csak a napokban indult országos szűrővizsgálat-sorozat, a tudományos megalapozottságú tömeges tesztelés befejezését követően juthat hitelt érdemlő információhoz. A miniszterelnök május 1-jén reggel mégis „kellő büszkeséggel” arról tájékoztatta a közszolgálati rádió hallgatóit, hogy Magyarország „(…) az első csatát megnyerte”, amennyiben „időt nyertünk, és az egészségügy is felkészült”. Egy tapasztalatlan politikus az ő helyében valószínűleg lemondott volna: elvégre nem maradhat következmények nélkül, ha egy kormány úgy módosít a polgárok élete szempontjából sorsdöntő előírásokon, hogy a döntések mögül hiányoznak a megfelelően bizonyított vagy – legyünk szerényebbek – a kellően valószínűsített tények.

Karsai László: Kijárási tilalom 1944-ben Budapesten

Magyarországon az 1938-tól sorozatban meghozott 21 diszkriminatív törvény és több száz kormány- és minisztériumi rendelet izraeliták, illetve a törvények által zsidóvá „visszaminősített” emberek százezreit degradálta másodrendű állampolgárrá, szegényítette el és tette tönkre. A zsidók totális jogfosztása és kirablása hivatalosan 1944. március 29-én vette kezdetét. A Horthy Miklós kormányzó által kinevezett náci kollaboráns kormány Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével ezen a napon már több súlyosan jogfosztó rendeletet adott ki. Az új igazságügy-miniszter, Antal István próbált ugyan akadékoskodni, és megjegyezte, hogy az előző kormányok alatt a fontosabb rendeleteket „előzetes hozzájárulás végett be kellett mutatni a Kormányzó Úr Őfőméltóságának”. Sztójay sietett a kormány tagjait megnyugtatni: „A Kormányzó Úr Őfőméltósága az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott az ő vezetése alatt álló kormánynak, és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni.”

A kormányzó ezzel szabad kezet adott az általa is jól ismert (és kinevezett) olyan szélsőjobboldali antiszemitáknak, mint a miniszterelnöknek vagy a belügyi államtitkároknak, régi, szegedi vitézeinek: a „zsidófaló” Endre Lászlónak és Baky Lászlónak.

Marosán György: Ez már az apokalipszis?

2020 küszöbén megszaporodtak az apokalipszisjóslatok. Ami leginkább meghökkentő, hogy Szent János intésére, a végítéletszerű, mindent elpusztító katasztrófa eljöveteléről, már a többnyire visszafogott tudósok is figyelmeztetnek. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász – évindító cikkének címe: Apocalypse becomes the New Normal – így ír:

válságokkal teli korszak jön, és mindez a szemünk előtt történik.

Néhány hónapja sokan még túlzónak vélték volna a „világvége” életérzés terjedését, ám a koronavírus-járvány ma mintha azt üzenné: feltűnt az apokalipszis egyik lovasa. Jó volna megbizonyosodni: vajon az emberiséget fenyegető katasztrófa pusztán vélekedés, vagy tudományosan megalapozott tények utalnak erre.

Mellár Tamás: Parlamenti színes 12.

Még most is a fülembe csengenek Orbán Viktor szavai, amelyeket a felhatalmazási törvényről szóló rövid parlamenti vitában mondott: bízzanak bennem, nem fogok visszaélni a hatalommal. De még hármat sem kukorékolt a kakas, amikor már megszegte fogadalmát, és az első adandó alkalommal titkosította a Budapest–Belgrád vasútépítési beruházás adatait, visszavásárolta Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőművet, állami ingatlanokat adott át ingyen Schmidt Máriának, költségvetési forrásokat vont el az önkormányzatoktól, és még hosszan lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeknek semmi közük a járványvédelemhez, de annál inkább a saját politikai és gazdasági hatalmának megerősítéséhez.

Váradi András: Vírusdosszié 3.

Személyes emlékem akkor „ugrott elő” a memóriámból, amikor első ízben láttam a „törzs” sajtótájékoztatóját; egy orvos (Müller Cecília) és két egyenruhás katona. Richard Feynman, aki nemcsak a huszadik század egyik legnagyobb fizikusa volt (amikor meghalt Einstein, az a mondás járta, hogy mostantól Feynman a világ legokosabb embere), hanem nagyon izgalmas, memoárszerű könyvet is írt, magyarul: Tréfál, Feynman úr? Részt vett az atombomba kidolgozására létrehozott Manhattan-projektben, és így gyakran került kapcsolatba magas rangú katonákkal. Megfigyelte – és tulajdonképpen némileg respektálta –, hogy

a katonák akkor is hoznak döntést, méghozzá gyorsan, ha nem áll rendelkezésükre elegendő információ. Na, ettől mentsen meg bennünket a magyarok istene, gondoltam a törzsi gyűlést nézve.

Váncsa István: Mint a tengeri uborkáé

A magyar gyerekek több mint felét a társadalom legszegényebb harminc százaléka neveli, írta tavaly ősszel az Index.hu a Civil jelentés a gyerekesélyekről 2014–2017 című tanulmánykötetre támaszkodva. Eszerint tehát pár éven belül felnő az az ifjú sereg, amelyiknek jófor­mán nem is lesznek igényei, vagyis kormányzó urunk földi mennyor­szágába hézagmentesen belepasszol. Már csak azért is, mert egyéb le­hetősége nemigen akad. Ha viszont a túlélés illegális módszereivel pró­bálkozna, akkor válik majd világossá, mily előrelátó volt kormányzó urunk, amikor új, modern mobil börtönök létrehozására harmincmilliár­dot félrerakott. Más kérdés, hogy a helyzet néhol már most is az éh­séglázadás határát súrolja.

A lakosság egy része a mosta­ni vírusos idő­szakban kezet mosni se tud (nemhogy kellő gyakoriság­gal, hanem egyáltalán), ugyanis nincs a környéken egyetlen olyan csap se, ame­lyikből még folyna a víz.

Evvel úgy-ahogy megbirkózik, de hogy enni sincs mit, az kedélyromboló. Az éhes ember ingerült, kérdő­re vonja az első olyan ha­talmasságot, akit el tud érni, vagyis a falu polgármeste­rét. Rá mos­tanában ugyancsak nehéz időszak köszönt. Ke­nyeret nem tud adni, pénzt még annyira se, tanácsot pláne nem. Or­szágunk első számú, sőt voltaképp egyetlen társadalomszervező elve abban áll, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Az éhezők csakugyan nem dolgoz­nak, ugyanis az alkalmi munkákat, amelyek révén egyik naptól a mási­kig kihúzták valahogy, a járvány miatt elvesztették. Kor­mányunk a fön­tebb jelzett társadalomszervező elvnek megfelelően jár el, vagyis ak­kor se segít, ha az ég leszakad.