Nyolcvannégy éves korában meghalt Vekerdy Tamás, írja a hvg.hu. A hírt a pszichológus, író családja közölte.
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten, egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte.
1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén, Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője.
A pszichológus és író több díjat is nyert élete során, legutóbb 2014-ben Hazám-díjjal jutalmazták, de 2000-ben elnyerte a Budapestért díjat is.
Januárban interjúztuk őt, beszéltük, imádja a nép az olyan tudóst, aki képes közérthetően mesélni a szakmájáró; imádja, imádta Öveges Józsefet, Ranschburg Jenőt, Popper Pétert, Czeizel Endrét, Csányi Vilmost, Bálint gazdát és Vekerdy Tamást is. Kérdeztük, mi a titok.
„Talán az, hogy az ember ne ájuljon el a saját „tudományától”, amit ugyanakkor, legalábbis részleteiben szenvedélyesen szeret. És hogy tisztában legyen azzal is, milyen keveset tud, s még annak egy része is bizonyosan tévedés. A felsoroltakhoz képest könnyű nekem, nem „tudós kutató” vagyok, hanem az „empíria mélységeiből sikoltozom”, vagyis találkozom, beszélgetek gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal, látom, mitől és hogyan szenvednek, és ha szerencsém volt, a rendelés óráiban tudtam hagyni a gyerekeket, hogy önmagukat gyógyítsák, sokszor zseniálisan. Mert nem a pszichológus gyógyít, ő csak katalizál.”
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu