Don és Charlene Zwonitzer minden bizonnyal tud egyet s mást arról, hogy hogyan készüljünk fel a szokatlanra. E tudás nagy része abból az időből származik, amikor hozzájutottak egy Atlas E rakétasilóhoz az 1960-as évekből és átalakították otthonná, ami, reményeik szerint, egyszer katasztrófa-elhárítási központ is lesz számítógépeknek. 
Zwonitzerék otthona mélyen a föld alatt fekszik az amerikai Nebraska államban. A környék meglehetősen sivár, itt található a házaspár kis lakának bejárata, a néhai 25 méteres Atlas rakétát védő, 47 tonnás acél „garázsajtó”. „Ez tényleg az álomlakásunk, szerelmes lettem bele” — vallja a belsőépítész Charlene, aki közreműködött a siló lakóterének kialakításában és akinek nem hiányzik az ablakpucolás. A siló két földalatti struktúrából áll, ebből a kisebbik a lakható terület – ez 1500 négyzetméteres. De még messze nincs készen a teljes kialakítás.
Az összterület háromszor akkora, mint a lakótér, és Zwonitzerék szeretnék ezt arra használni, hogy digitális paradicsomot teremtsenek számítógépeknek. Bárki ügyfelük lehet, a családi vállalkozásoktól a legnagyobb vállalatokig, mindazok, akik szeretnék biztonságban tudni adataikat, és akiknek katasztrófa esetén is fontos az üzletfolytonosság.
Üvegszál a sivatagban
A házaspár szerint ehhez ideálisak a körülmények: a geológiai környezet stabil, távol vannak minden nagyvárostól és lehetséges katonai célponttól, a biztonságról pedig három méter magas, szögesdróttal ellátott kerítés gondoskodik, valamint bombabiztos acélajtók. A házigazda, Don vastag kardigánt visel, tekintettel a föld alatti hűvös levegőre, de szerinte ez is kiváló körülmény lehet a számítógépeknek, mint ahogy a fél méter vastag vasbetonfalak is. (27840 tonna acél felhasználásával készült). 
A helyszín, Kimball megye gyéren lakott (a tehenek száma négyszer nagyobb, mint az embereké), de Don szerint könnyű megközelíteni. A bunker csupán néhány mérföldnyire van a Kimball Repülőtértől, és a környéken vasút is áthalad. Ha valaki meg akar szállni, az sem gond: Kimballban kilenc motel működik, és Zwonitzerék telkén két lakókocsi áll, amelyeket irodaként vagy ideiglenes lakásként is lehet használni. Az internetkapcsolat pedig több mint bőséges: a Sprint szolgáltató üvegszálon szállítja a biteket. Fred Wettling, a Bechtel vállalat infrastruktúra-tervezője szerint az elképzelés „csodálatos”.
Annak idején, 1959-ben a Bechtel közreműködött a siló tervezésében és építésében. „Ha ma még lennének irodáink Denverben, a siló tökéletes helyszín lenne katasztrófa-elhárító központhoz. Az ötlet remek” — mondta Wettling, de hozzátette: a gépek fizikai biztonsága mellett a katasztrófa-elhárításnak más szempontjai is vannak: „Ha megnézzük bármelyik nagy adatközpontot, áramkimaradás esetén a légkondicionálás nagy gondot okoz. A hő nagyon gyorsan emelkedhet.”
A bunkernek nincs saját fűtési rendszere; a hőmérséklet bent állandó, télen 11 Celsius fok, nyáron 12,5. A levegő páratartalma 60 százalék alatti, ami egészséges az embernek és jó a gépeknek, továbbá meggátolja a gombák szaporodását.
Ezermester
Az 57 éves Don nyugdíjas villamosmérnök, aki rajong a számítógépekért, szereti mutogatni az újjáépítési terveit: a bonyolult szellőzőrendszert, amely tisztán tartja a belső levegőt még akkor is, ha kint nukleáris robbanás történik, és a szünetmentes áramellátást, amelyet a számítógép-tárolási térhez is megépít. Ehhez egyébként hozzátartozik egy dízelgenerátor, valamint több 24 voltos akkumulátor, amelyek négy napig képesek áramot szolgáltatni egy feltöltéssel. Zwonitzerék 300 gallon (kb. 1100 liter) üzemanyagot tárolnak a generátorhoz, ami gallononként háromórai üzemelést biztosít. Az első szünetmentes egységet egy második is biztosítja — ez nyolc sor akkumulátorból áll, amelyeket egy további generátor tölt fel (ehhez szintén 300 gallon üzemanyag áll tartalékban). „Azt hiszem, ezt hívják extrém redundanciának. De sosem lehet tudni, éppen melyik megy tönkre” – mondja Don.
Egyvalami biztosan nem fog tönkremenni, ez pedig a siló. A hidegháborúnak ezt a relikviáját úgy tervezték, hogy egy 1 megatonnás robbanásnak is ellenálljon, ami 77-szer erősebb, mint a hirosimai. Don egyébként alaposan felszerelte otthonát. Szenzorok figyelmeztetnek a közeledő autókra és mozgásérzékelők automatikusan kapcsolják fel a világítást, amint valaki belép a helyiségbe. A felszínen kamera pásztázza 360 fokban a környéket és a nappaliban lévő tévére küldi a képet. A kamerát távirányítóval lehet mozgatni vagy hangfelismerő számítógéppel, amelyet Zwonitzerék stílusosan Hal-nak neveztek, a 2001 Űrodüsszéia számítógépe után. A bunkert 1965-ben selejtezték le, Zwonitzerék pedig 1996-ban vásárolták meg 40 ezer dollárért. Két évet töltöttek a felújítással és újabb öt és fél évet a belső tér kialakításával. Az egykor szeméttel és graffitivel teli hely ma fényes konyha és tágas nappali, de van szabadidőszoba is billiárdasztallal, ping-pongasztallal, konditeremmel és belső vízeséssel. 2002-ben lányuk, Janelle lovaskocsival vágtatott be a silóba, a száz vendéggel megtartott esküvőjére.
Összkomfort
Zwonitzerék nagyjából olyanok, mint bármelyik nyugdíjas korú pár. Donnnak további tervei vannak a lakással és Hallal szórakozik; például arra programozta a számítógépet, hogy ahányszor bekapcsolják a hangulatvilágítást, utánozza Charlene kedvenc mondatát: „egyszerűen imádom ezt a helyet”. Az 54 éves Charlene hímzéssel tölti az idejét, babákat készít vagy régi játékokat játszik az elavult számítógépén. A nappalijukat, két hálószobájukat és a könyvtárszobát a házaspár négy gyerekének és hat unokájának kinagyított fényképe borítja. Charlene arról álmodozik, hogy ha megvalósul a katasztrófaelhárító központ terve, akkor a komputermérnök végzettségű két fia velük lakhat a bunkerban. „Imádnám, ha körülöttem lennének az unokáim” — teszi hozzá.
A silónak van egy olyan része is, amely valaha arra szolgált, hogy elvezesse a rakéták hajtóművéből kiáramló lángokat és füstöt. Ezt a helyet Charlene arra használja, hogy zöldséget és gyümölcsöket termesszen, mivel a 45 fokban emelkedő helyiség a felszínen ér véget, ahonnan — üvegtetőn át — elegendő fényt kapnak. De egyébként sem kell tartani az éhezéstől: a tartalékok 11 embernek egy évig elegendőek. A belső kútban 16 ezer gallon víz van, és a zuhanyzáshoz napelemes vízmelegítő rendszer adja a melegvizet. A fontos dolgok tehát megvalósultak, most az álom következik.
Költözünk?
„Az emberek azonnal felfogják, amint azt mondom, hogy rakétasiló. Tudják, hogy megerősített rendszerről van szó” — vallja Don Lewis, a betegazonosító szoftvereket gyártó EMR4Doctors.com ügyvezetője. A cég fontolgatja, hogy Zwonitzerék bunkerébe költözteti át azt az adatmentési- és visszaállítási rendszert, amely ügyfeleinek, vagyis 400 klinikának az adatait védi. Lewis szerint a szeptember 11-i támadás és a cunami óta az emberek komolyabban veszik a túlélés kérdését. Egy másik egészségügyi informatikát szállító cég, a Digs is érdeklődik a lehetőség iránt. „Tetszik az ötlet. Meg se fordult a fejünkben ilyen lehetőség, amikor biztonságos épületet kerestünk a gépeinknek” — nyilatkozta Floyd Godfrey, a vállalat elnöke. Don Zwonitzer szerint az nem elég, ha csak tetszik az ötlet; ahhoz, hogy beinduljon az üzlet, meg kell győzni az embereket. „Szereznünk kell valakit, aki megadja a kezdő lökést, aki idejön és megnyomja a gombunkat” — mondja abban a szobában, amelyben 1962-ben a rakétakilövő-gomb volt.
