Jubilál a Figyelő: a 2500. lapszám jelenik meg

A jubileumi szám 16 oldalas mellékletében többen köszöntik a lapot 2500. megjelenése alkalmából. A csütörtökön megjelenő Figyelőben olvashatók olyan korábbi főszerkesztők és más, a laphoz közel álló közgazdászok írásai, mint Gömöri Endre, Csaba László, Krecz Tibor, Merényi Miklós. Szintén köszönti az olvasókat ebből az alkalomból Martin József Péter, a lap jelenlegi főszerkesztője.

Rövid történet

Amint Csaba László, a jubileumi számban megjelent A résztvevő megfigyelő című cikkében írja, a Figyelő 1957-ben jelent meg először, mint Gazdasági Figyelő. Fiatal közgazdászok indították, akik a haladó gazdasági gondolatoknak akartak hangot adni. “A lap, nagy szerencséjére, könnyen tudott kitűnő újságírókat szerezni – olyanokat, akik 1956 őszén írásaikkal „szalonképtelenné” váltak, s akiket így a napilapokban való szerepléstől eltiltottak. Közülük többen csak a Figyelőnél tudtak elhelyezkedni, megalkotva a lap munkatársainak elitjét, és számos „írástudó” közgazdász szemében megbecsült alkotóműhellyé téve az újságot”. A lapot 1958 januárján keresztelték át Figyelővé és ekkor tért át heti megjelenésre. Közel fél évszázados története során a Figyelő számos átalakuláson ment keresztül. Évtizedek politikai és szakmai viharait, tulajdonosok változásait élte át. A Figyelő az 1968-as gazdasági reform előkészítésének egyik fontos vitafórumává, szócsövévé vált. A hetvenes évek elején, amikor az MSZMP vezető testületeiben teret nyertek a reformellenes nézetek, a Figyelő vitába szállt a „munkásérdek” védelmébe bújtatott demagógiával.

A nyolcvanas években a gazdasági reform ismét veszélybe került – áll Csaba László cikkében. A piac a vezető állami pártszervek szinte mindennapos improvizáló beavatkozása miatt, retorikai kategóriává vált. A Figyelő ezen torzulásról szóló egyik cikkének meghatározása, „a kézi vezérlés” közgazdász- és újságírókörökben azóta szinte terminus technicussá vált. Később, az adóreform bevezetésekor, majd a rendszerváltás idején a liberális credójú lap továbbra is megpróbálta felhívni a figyelmet a gazdasági gyakorlat hibáira, s a lehetséges alternatívákra.

A kilencvenes években a megújuló Figyelő célja az volt, hogy a gazdaságpolitikai mozgástér feltérképezésén kívül mind több, az üzleti életben közvetlenül is hasznosítható információt, a nemzetgazdasági és vállalkozói döntések megalapozását segítő elemzést tárjon olvasói elé.

A Figyelő ma meghatározó szerepet játszik az üzleti-gazdasági lapok piacán. 48 éves fennállása óta informálja és inspirálja a gazdasági és politikai élet döntéshozóit, az üzleti szférát, és a társadalmi témák iránt érdeklődő értelmiségieket. Hírek, elemzések, előrejelzések és háttéranyagok gyűjteményét adja a magyar gazdasági környezetről, segítséget nyújtva az üzleti döntések gyors meghozatalához. A lap többek között a gazdasághoz és az üzlethez, illetve ezek szabályozásához kapcsolódó bel-, kül- és nemzetközi politikai eseményeket, befektetési lehetőségeket, különböző vállalatokat, azok vezetőit, piaci környezetüket mutatja be.

A piacpárti lap

A Figyelő mindig büszke volt arra, hogy legfőbb értékei a szakmai pontosság és a hitelesség. A lap piacpárti, politikailag semleges, gazdaságilag liberális irányvonalat követ.

A Figyelő szerkesztősége és újságírói számos szakmai díjban részesültek az elmúlt években (Pulitzer-díj, Minőségi Újságírásért-díj, OTP Bank Rt. Fáy András díja, Magyar Business Leaders Fórum „Média a Társadalomért” díja, Göbölyös József „Soma” – díj). Számos nagy „ügy” kapcsolódott össze a Figyelő nevével, elegendő csak a közelmúlt olyan eseményeire gondolni, mint a Tocsik-ügy vagy a K&H nevével fémjelzett brókerbotrány. A Figyelő a szakma elismeréseként a tavalyi évhez hasonlóan idén is elnyerte a legjobb márkákat kitüntető Superbrands díjat. A lap szakmai hitelességét az is erősíti, hogy 1999-től a Business Week-kel együttműködésben jelenik meg.