A felmérés eredményei szerint az új tagállamokból a jelenlegiekbe érkező munkavállalók aránya még teljes mozgásszabadság esetén is mindössze ez utóbbiak munkaképes korú lakosságának 1 százaléka körül alakulna. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező öt évben a tizenötök a tíz új tagországból évente összesen mintegy 220 ezer munkavállaló érkezésére számíthatnak.
Az Európai Bizottság és az Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításért nevű szervezet által végzett vizsgálatok ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a csatlakozó országokban a legnagyobb valószínűséggel a fiatal, felsőfokú képzettséggel rendelkező – vagy még tanuló – és egyedülálló munkavállalók keresnek majd lehetőségeket más tagállamokban. E csoporton belül is várhatóan egyre nagyobb lesz a nők aránya.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a csatlakozók számára komoly kockázatot jelent a fiatal és magasan képzett munkaerő elszívásának veszélye. Ezekben az országokban a 15-24 év közötti korosztály 2-3 százaléka jelzett határozott szándékot a külföldi munkavállalásra. E csoportnak körülbelül a harmada diákokból áll, negyede pedig egyetemi végzettséggel rendelkezik.
Az elemzés egy Eurobarométer-felmérés alapján készült, amelyet 2002 tavaszán végeztek a 13 csatlakozó, illetve tagjelölt országban. Eredményei igen nagy mértékben egybevágnak az Európai Bizottság és más független szervezetek által korábban végzett hasonló vizsgálatokéval.
“A tanulmány megerősíti az Európai Bizottságnak azt a véleményét, amely szerint megalapozatlannak bizonyulnak majd az új tagországokból érkező bevándorlók óriási hullámával kapcsolatos aggodalmak” – állapította meg Margot Wallström, a bizottság környezetvédelmi kérdésekért felelős tagja, aki átmenetileg a foglalkoztatási és szociális ügyekkel foglalkozó Anna Diamantopulut helyettesíti.
“Az új tagországok olyan magasan képzett munkavállalókat hoznak az unióba, akik képesek tevékenyen hozzájárulni az európai gazdaság fejlődéséhez” – tette hozzá Wallström.
Az alapítvány egyik vezetője szerint azonban a munkaerőmozgás politikai kihívást jelent és komoly dilemmát is okoz az uniónak. Miközben ugyanis a gazdasági növekedés és a régiók között uniós szinten értelmezett kohézió szempontjából kedvező, helyi szinten megterhelheti a társadalmi kohéziót.
A tanulmányból kiderül, hogy a munkanélküliségnek is van bizonyos hatása a népességmozgásokra, de ez sokkal kisebb, mint korábban feltételezték, és csak az országok meghatározott körében jelentkezik. Összességében az állástalanoknak mindössze a 2 százaléka jelzett határozott szándékot a külföldi munkavállalásra.
Fontos befolyásoló tényező a családi állapot is. A határozott moblitási szándékot jelző személyek csaknem háromnegyede, 70,4 százaléka egyedülálló, és csak alig több mint negyede, 26 százaléka él házasságban vagy élettársi kapcsolatban.
Összegzésként a tanulmány megállapítja, hogy az új tagállamokból induló munkaerő-kiáramlás középtávon súlyosabb probléma lehet, mint a munkaerő-beáramlásnak a jelenlegiekre gyakorolt hatása.
