Akadályfutás – cégek a hivatalban

Egy német tulajdonban lévő itteni gyártó vállalat előtt szomszédja egyik napról a másikra lezárta a szolgalmi utat. „Forduljanak bírósághoz” – tanácsolták a hatóságok képviselői, és széttárták a karjukat. A just-in-time rendszerben szállító cég így teljesen ellehetetlenült volna, ha másik szomszédja puszta jóindulatból nem engedi meg, hogy arra járjanak a teherautói – immár évek óta, ugyanis a bírósági eljárás máig nem ért véget. „Németországban a hatóság azonnal visszaállította volna az eredeti állapotot, s úgy folyt volna a per” – állítják a cégnél, amelynek tulajdonosa azóta el is adta a vállalatot.

Elmegy a kedvük

Bürokráciérzet Dezső Attila szerint  Magyarországon sem nagyobb a bürokrácia, mint Európa más országaiban. Nem a szabályok bürokratikusak, hanem a jogalkalmazás az. Jogfilozófiai fejtegetése szerint minél tágabban szabályoz a jog egy területet, annál igazságtalanabb, mivel nem lehet tekintettel a speciális szabályozási igényekre. A szakmai, gazdasági és egyéb szempontú „finomítás” részletszabályokhoz vezet. A magyar gazdaság ilyenekre épül, ami miatt egyszersmind kellően differenciált és igazságosabb. „Viszont az is igaz, hogy a részletszabályok bonyolultsága miatt magas a bürokráciaérzet”- vélekedik a jogász.

Nem egyedi eset, hogy a hatóságok elveszik a befektetők kedvét az itteni működéstől (két emlékezetes történetről lásd külön írásainkat). A külföldi ügyfeleket képviselő Dezső, Réti, Antall Landwell Ügyvédi Iroda partnere, Dezső Attila több olyan esetről is tud, amikor a befektető, megismerve a hazai eljárási viszonyokat, visszalépett az üzlettől. „Különösen a földhivatali bejegyzéseknél tapasztalható anomáliák riasztóak” – fogalmaz. „A széljegy, a rendezett tulajdoni helyzet ártényező, különösen a németek számára, akiknek a bejegyzés jogbiztonsági kérdés, s amíg nincs meg, nem lépnek” – húzta alá. Ehhez képest a fővárosban évekbe telik, mire a tulajdonjogi változásokat átvezetik.

A Figyelő értesülése szerint a gyorsabb „feldolgozás” végett ma is utaztatják az iratokat a vidéki földhivatalokba, aminek az az ára, hogy időnként elvész az akta egy része, s később sem találják meg. „Nemrégiben olyan ügyben kapott hiánypótlásra felszólítást az egyik partnerem, amelyben a tulajdonjogot nyolc évvel korábban kellett volna bejegyezni” – említ példát a földhivatali eljárás hektikusságára Dezső Attila. 

Nehéz értelmezni „Gyakran a jogszabályok értelmezése is gondot okoz a Magyarországra települő cégek számára, nemhogy a bürokratikus előírások teljesítése” – ismeri el Szili Márta, a Joint Venture Szövetség (JVSZ) ügyvezető igazgatója. A szervezet mediátorként segíti a külföldi befektetőket, hogy eljussanak a döntéshozókhoz a közérdekű problémák – különösen, ha azok nem egyediek. Másfelől abban is segíti a befektetőket, hogy megismerjék, s képesek legyenek követni a jogszabályok változásait.

Kiszámíthatatlan adminisztráció

 A Figyelőnek nyilatkozó vállalkozók szerint nem igazán szolgáltató a magyar közigazgatás, inkább következetlen és kiszámíthatatlan. Nyolc fő alkalmazotti létszámmal, nyugati ügyfelek számára internetes szolgáltatást nyújtó cég vezetője panaszolta a közelmúltban egy versenyképességi konferencián: az egyik kollégája havonta három napot tölt a könyvelőjükkel való egyeztetéssel, hogy melyik munkatárs, melyik külföldi útja számolható el, s az iratokon szerepel-e valamennyi szükséges pecsét. „Egy skót szállodai alkalmazottnak tollba mondtam, mit írhat a számlára, nehogy utóbb hetekig kelljen vitatkozni erről az adóhivatallal” – mesélte a cégvezető. Ugyanakkor a magas adóknál is jobban sújt a bürokrácia. A szóban forgó vállalat angliai testvérvállalatánál tizedannyi időt fordítanak a papírmunkákra, mint itt, holott az árbevételük a duplája a magyar cégének.

Késik a dereguláció

Mindentudó ablak A csatlakozó országok közül hatékony egyablakos rendszert eddig csak a CzechInvest tudott megvalósítani. Szlovákiában és Lengyelországban a Magyarországihoz hasonló, intenzív munka folyik a bevezetés érdekében. Az ITD Hungarynek már megalakultak azok a szervezetei, amelyek információadási és támogatásközvetítési funkciót látnak el, de komplett engedélyek megszerzésére még nincs mód.

 A Befektetői Tanács egyik ülésén a miniszterelnök is kiemelte, fel kell gyorsítani a deregulációt, rendet kell vágni a jogszabályi dzsungelben. Mosonyi György, a JVSZ elnöke szerint nemcsak kisebb létszámú, költségtakarékosabb, hanem szolgáltató, a gazdasági élet szereplőivel kooperáló közszolgálatot kell kialakítani. Elvégre Magyarország érdeke, hogy minél nagyobb számban telepedjen le és fogjon munkahelyteremtő beruházásokba a külföldi tőke.

A szervezet Nagy-Britannia és más európai országok gyakorlatára hivatkozva szeretné elérni, hogy a hazai közszféra is alkalmazza a gazdasági életben honos teljesítményértékelési és minőségfejlesztési módszereket. A briteknél a teljes körű minőségbiztosítás az 1990-es években kezdett elterjedni. Kifejlesztették a „közigazgatási kiválósági modellt”, amely azóta is pártok feletti támogatást élvez. Ma a brit közszféra több mint 40 százaléka érvényesíti a minőségfejlesztési szempontokat. Egy európai felmérés szerint az EU minden tagországa alkalmaz valamilyen teljesítménymenedzsment, illetve minőségfejlesztési módszert. A Figyelő úgy értesült, hogy az év elején a magyar közigazgatásban is vizsgálni kezdték, mennyire ügyfélbarátok a közszolgáltatást végző intézmények.

A sokat hivatkozott „egyablakos rendszer” – amikor a befektető egy helyen megkaphatja az öszszes engedélyt – csak négy-öt, de inkább még több év múlva lehet valóság. Megteremtésének lehetőségét az illetékes minisztériumok vizsgálják. Egy átlagos zöldmezős beruházáshoz ma mintegy 70 jogszabályra figyelemmel több tucat engedélyt kell beszerezni, ez a szám az uniós csatlakozással tovább emelkedhet. Pedig a befektetők bizalma, komfortérzete szempontjából meghatározó, hogy milyen módon és mennyi idő alatt jutnak hozzá a szükséges információkhoz, és az igénybe vehető támogatásokhoz. „Sokszor ezek a körülmények határozzák meg, hogy Magyarországon marad-e a külföldi tőke, vagy továbbáll” – fogalmaz Erdősi Péter, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium befektetési főigazgatója.


A teljes cikket elolvashatja a Figyelő 21. számában.