Ezen a nyáron már másodszor felügyelek egy kaméleont. Én felelek az étkeztetéséért, és hogy megfelelő legyen számára a páratartalom. Kis műanyag lyukacsos dobozokból látom el a hüllőt. Célom, hogy életben tartsam a kaméleont, illetve, hogy feláldozzam a tücsköket és sáskákat. Két dobozból etetem, az egyikben tücskök ciripelnek, a másikban sáskák hervadoznak. A sáska a tücsökkel ellentétben lemondó alkat, nem küzd, nem ugrál, nem csinál semmit, bámul maga elé elkeseredetten. Többnyire csak felmegyek, beterelem a menüt a terráriumba a kaméleon izgatott és érdeklődő jelenlétének kíséretében, fújok párat a növényzetre egy permetezővel, és távozom, de egy alkalommal leültem és figyeltem negyven percig, hogy mit csinál. Lenyűgöző, mondhatom. Lassan közelít, a farkával megkapaszkodik, ide-oda forgatja a szemét, aztán kiszúr valakit, koncentrál, a nyelve kifordul a szájából, mint egy tűzoltótömlő, és hopp, egy századmásodperc múlva már csak a szájból kilógó lábat látni a sáskából, és kész, vége. Az első turnusban mindent előkészítettek nekem, és csak adagolnom kellett a tücsköket és sáskákat, ezúttal azonban el kellett mennem a kisállatkereskedésbe.
Sáska. Fotó: Thinkstock
Megbízóm egy ezrest nyújtott a kezembe azzal a kéréssel, hogy az összegből tücsköt és sáskát vásároljak, mindegy, hogy melyikből mennyit, ezer forint értékben. Így is tettem, elmentem a kisállat-kereskedésbe. Az eladó nagyon készségesnek bizonyult. Azt mondják, ugyebár, hogy a kutya hasonlít a gazdájára, és van is ebben valami, de mi az, ahhoz képest, hogy egy eladó hasonlít a tücskére. Apró, törékeny, vékony csontozatú fiú volt, magas hangon ciripelt, és ide-oda ugrált. Hol egynapos egeret akart rám sózni, hol valami vitaminokat, és úgy védte a tücsköket, mint valami TASZ-os. Nem szabad alábecsülni a tücsköt, mondta. Sokkal nagyobb a szája, mint a sáskának, mondta, és álmában megtámadhatja a kaméleont, és beleharaphat, meg aztán befúrja magát a salakba, és nem tudja megtalálni a kaméleon. Ezért nem szabad egyszerre beszórni a tücsköket, mert ez lesz a vége. Tragédia. Csak annyi tücsköt szabad beszórni, amennyit azonnal elfogyaszt a kaméleon, nem is sok az egyébként, mindössze 30-40 darab. A sáska darabja 90 forint, a tücsköt az ember megkapja 15-ért. Vettem öt sáskát és a maradék pénzből tücsköket. Mialatt csomagolt az eladó, megkérdeztem, hogy mennyiért veszik át a tücsköt, és a sáskát, ha hozok. A tücsökért 8 forintot adnak, a sáskáért 40-et, mondta.
Tücsök. Fotó: MTI/Kovács Atttila
Számolgattam magamban. A kaméleon négy nap alatt fogyaszt el ezer forintot, vagyis napi 250 forintba kerül a gazdájának, ami éves szinten 91 250 forint. Nem lenne jobb mindenkinek, ha hagynák a kaméleont az esőerdőben, nem lenne jobb ez a kaméleonnak, a gazdájának, a tücsöknek és a sáskának, és mindenkinek, morfondíroztam, de aztán eszembe jutott az a szarvasgomba, amit a minap nyújtottak át a lelkes állampolgárok Fazekas Sándor miniszter úrnak, és eszembe jutott, hogy a szarvasgomba nemzeti kincs és húzóágazat, és mindjárt tudtam, hogy mit kell tennem, kimegyek a mezőre és gyűjtök egy cipősdoboznyi tücsköt és felhívom a minisztériumot, húzóágazatra leltem, miniszter úr! Szarvasgomba, a nővéred sunája! Aprópénz. A tücsök! Az igen. Abban van a pénz. Magyar tücsök. Nemzeti tücsök. Gondoljanak csak bele, micsoda bevételi forrás ez a költségvetésnek! Egyetlen kaméleon éves szinten százezer forint forgalmat termel, és akkor még nem is beszéltünk a napos egerekről. A napos egér nemzeti kincs, figyeljünk oda rá. Intézkednünk kell a védelmük és az ágazat fejlődésének érdekében. Kérem hát a minisztériumot, hogy haladéktalanul nevezze ki „a tudatos nemzeti kisállat-étkeztetés fontosságáról való gondolkodás megalapozása és ehhez kapcsolódva a magyar tücsök- és naposegér-állomány értékeinek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokkal megbízott miniszterelnöki biztost.
Vagy valami hasonlót.
