Amikor elolvastam Novák Katalin nyilatkozatát, háromszáz lett a vérnyomásom, és még most is olyan ideges vagyok, hogy majd’ felrobbanok. Hogy mondhat egy családpolitikáért felelős tótumfaktum olyat, hogy nincs jogom a gyerekemhez?!
Ági már túl volt két vetélésen, amikor összejött a most kétéves kisfia apjával. Amikor azonban teherbe esett, a férfi úgy döntött, hogy megszakítja vele a kapcsolatot, ő nem akart gyereket.
„Egy pillanatig nem volt kérdés, mit kell tennem, számomra az emberi élet védelme már magzati kortól érvényes. Mindenki másnak is azt mondanám ilyen helyzetben, ha valahogy elő tudja teremteni az anyagi hátteret, akkor vállalja apa nélkül is, és nevelje fel a gyerekét tisztességesen!
Mert nem arról van szó, hogy ezzel kizárom a családból, hanem hogy életet adok
– mondja Ági, aki azért sem érti a hatalom kommunikációját, mert a kormány egyfelől úton-útfélen azt a célt hangoztatja, hogy szülessen minél több gyerek, eközben pedig kritizálja azokat a szülőket, akik egyedül vállalnak gyereket.
Orbán Viktor már a nyáron leszögezte, hogy a NER szerint a „gyermeknek joga van anyához és apához”, ez az állítás kérdés formájában a legújabb, „a családok védelméről” szóló nemzeti konzultációban is szerepel, Novák Katalin családügyért felelős államtitkár pedig Baló György műsorában részletesebben is kibontotta a kormány álláspontját.
„Mostanában, mintha megfordulna ez a logika, és nem a gyermek oldaláról közelítünk. Nem azt mondjuk, hogy a gyermeknek mennyiben van joga ahhoz, hogy szerető édesanya és édesapa mellett nőjön föl. (…) Ha valaki azt gondolja például, hogy egyedülállóként joga van ahhoz, hogy anélkül, hogy lenne párja (….) neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor a gyermeknek az érdekét kell védenünk” – fejtegette Novák.
Fotó: Balázs Attila / MTI
Iszonyatosan felháborítottak ezek a szavak, mert szemernyi kétségem sincs afelől, hogy jó döntést hoztam. A kisfiam nincs megfosztva semmitől, ő egy kiegyensúlyozott és boldog gyerek
– mondja Ági, és elcsuklik a hangja.
Szerinte a gyerekek sokkal jobban sérülhetnek attól, ha elválnak a szüleik, esetleg évekig veszekednek előtte, és sokszor a válás után is elmérgesedett marad a viszony. Az ő fia ezzel szemben egy nyugodt légkörbe született bele, rajta kívül pedig van egy szerető nagymamája is, akivel minden igényét ki tudják elégíteni, semmiben sem szenved hiányt, és nem is különbözik semmiben társaitól.
„Az egyedülálló anyákat inkább támogatni kellene, hiszen általában sokkal nagyobb áldozatokat hoztak azért, hogy gyerekük lehessen. Én is feláldoztam a karrieremet, az összes megtakarításomat, az egzisztenciámat, és anyukám is gyökeresen felforgatta az addigi életét, hogy segíthessen nekünk. Azt üzenem Novák Katalinnak, hogy takarodjon ki a lakásomból! Fizetem az adót, a közüzemi díjakat meg mindent, amire az állam kötelez. De hogy a gyerekemet hogyan nevelem, ahhoz semmi köze nincs, legfeljebb örüljön neki, hogy szültem még egy magyart!”
Én azt nem értem, miért nem mondjuk azokat a férfiakat bélyegzik meg egy ilyen nyilatkozatban, akik még a születés előtt szarban hagyják a saját gyereküket
– teszi fel a kérdést Hajni, aki hétéves kisfiát neveli egyedül, saját elhatározásából.
„28 és 33 éves korom között volt három vetélésem, amire a párkapcsolatom is ráment. Ott álltam 35 évesen pár nélkül, és ekkor úgy döntöttem, adok még egy esélyt a sorsnak, és orvosi támogatással még egyszer belevágok.”
Hajniban sosem merült fel, hogy döntésével egy alapvető jogától fosztaná meg a gyerekét, az viszont igen, hogy nem önzőség-e ez a részéről. Ám miután körbe van véve olyan barátnőkkel, akik ugyan férjjel az oldalukon kezdtek bele a gyerekvállalásba, de vagy még a terhesség alatt elhagyták őket, vagy kicsit később váltak el sorra egymás után, ez a kérdés sem foglalkoztatta sokáig.
„Nálunk legalább tiszták a viszonyok, nincsenek ígérgetések, hogy jövök, aztán mégsem, elviszem, aztán mégsem, jön-e a pénz vagy nem jön. A kisfiam tök jó fej, kiegyensúlyozott gyerek.
Mivel így nőtt fel, kész tényként kezeli, hogy neki nincs apukája, nem érzi azt, hogy valami el van véve tőle, vagy ki van szorítva valamiből, és nem irigykedik az apás családokra.
A bölcsődés csoportjában egyébként tizenöt gyerek közül mindössze három élt NER-kompatibilis családban, voltak elvált szülők, özvegy, elhagyott apa, terhesen magára hagyott anya és egy kislány, akinek két anyukája volt, úgyhogy a gyerek kezdettől fogva természetesnek látta, hogy sokféle család létezik”.
Hajni, ahogy többi beszélgetőpartnerünk is, többnyire azt tapasztalja, hogy mindennapokban nem köszön vissza az Orbán-kormány hozzáállása, sőt az emberek inkább bátor és dicséretre méltó dolognak tartják, hogy ebben a világban egyedül vállalkozott a gyereknevelésre.
Fotó: dpa/AFP
Novák Katalin szavai azért őt is feldúlták, noha azt mondja, már hozzászokott az ostobábbnál ostobább nyilatkozatokhoz a témában. „Tényleg olyan érzésem van, mintha direkt azon versenyeznének, hogy ki tud nagyobb baromságot mondani. Olykor bosszankodok, elképedek, vagy már csak röhögök. Sopánkodnak, hogy fogy a magyar, kapacitálnak, hogy szüljünk, közben kijelentik, hogy egy anya és egy gyerek nem igazi család, nem is értem, hogy jöhetnek ki ilyenek a szájukon. De ugyanezt éreztem, amikor például a KDNP-ben felvetődött, hogy gyerektelenek fizessenek több adót, miközben fogalmuk sincs arról, hogy egy gyerektelen nő adott esetben nem költötte-e el egy családi ház árát gyógyszerekre és hormonkezelésre, hogy gyereket szülhessen.”
Hajni szerint azért sem sikerül érdemi eredményeket elérni, mert „felülről”, magas lóról nem lehet eredményes családpolitikát folytatni, márpedig úgy látja, hogy egyáltalán nincsenek döntési pozícióban olyanok, akik ténylegesen dolgoztak a családvédelemben, közelről ismerik az emberek problémáit, esetleg maguk is egyedülálló, netán meleg szülők.
Legelőször azt kellene felismerni, hogy senki sem jókedvében, úri passzióból dönt úgy, hogy egyedül vállal gyereket ebben az országban, hanem mert nem alakult olyan szerencsésen az élete, mint például Novák Katalinnak.
Ezt támasztja alá Andrea története is, aki világ életében nagyon vágyott rá, hogy hagyományos családot alapíthasson, ám ez nem adatott meg neki.
„Hosszú éveken keresztül próbálkoztam párt találni, társaságba jártam, százezreket hagytam ott társkereső irodáknál, találkozókra mentem, de sajnos nem jött össze, hiába tettem bele rengeteg időt, energiát és pénzt.
A mai napig megvannak egy mappában lefűzve azoknak a menyasszonyi ruháknak a képei, amiket a magazinokból kivágtam, de egy idő kénytelen voltam elfogadni, hogy nekem ez az isteni adomány nem jár az élettől. A gyerekről viszont nem tudtam lemondani, úgy éreztem, akkor a jövőmről mondanék le, arról, hogy az életemnek valamiféle folytatása legyen.
Andrea elkezdett spermadonort keresni a neten, talált is egy férfit, sokat beszélgettek, találkoztak, ám hosszú évekig orvosi segítséggel sem sikerült teherbe esnie, végül hét eredménytelen inszemináció után fogant meg a kislánya.
Novák Katalin nyilatkozatát hatalmas ostobaságnak tartja, szerinte egy romantikusan utópisztikus világnézetet tükröz. „Természetesen nagyon szép lenne, ha minden gyerek harmonikusan működő, hagyományos családmodellben nőhetne fel, de egyszerűen nem ez a mai valóság. Elég bemenni egy tetszőleges óvodába vagy iskolába, és azt fogjuk látni, hogy a gyerekek felének elváltak a szülei, és ez a tendencia a jelek szerint csak erősödni fog, mert ebben a tekintetben a világ minden szólam ellenére egyre liberálisabb. Nagyon sok olyan gyerek is van, akinek kifejezetten átok, hogy teljes családban él, mert állandó marakodásban kell felnőnie, és ismerek olyan nőt is, aki a válás után legfőképpen azért állt össze egy másik férfival, hogy a gyerekének apja lehessen, ám ettől csak egy újabb stresszfaktor került az életükbe. Én egyedül nevelem a gyerekem, de az orvosoktól a pedagógusokig csupa olyan visszajelzést kapok, hogy ezerszer jobban csinálom, mint sok teljes család.
Diszkriminatív butaságnak gondolom, hogy éppen minket találtak meg, de amíg csak nekem mondják, addig nem érdekel, az viszont tűrhetetlen lenne, ha ez a gyerekeken is lecsapódna. A világ azonban annyira a más irányba halad, hogy nem tartok attól, hogy ezekből a mondatokból bármi manifesztálódni fog.
Andreához hasonlóan Ibolya is nagyon szeretett volna párt találni magának, 42 évesen azonban úgy érezte, nem várhat tovább. Szerencsésnek tartja magát, hogy volt lehetősége partner nélkül is teherbe esni, a gyermekvállalást a többiekhez hasonlóan élete legjobb döntésének tartja, amit soha egy pillanatig sem bánt meg. Az államtitkár nyilatkozata ugyancsak felbőszítette, „bicskanyitogató volt az a stílus, ahogy valaki, akinek sikerült az, amiről mások csak álmodoznak, ilyen pozícióba kerülve pácát tör azok felett, akiknek ez nem jött össze” – mondja.
Ibolya szerint ki lehet ugyan jelenteni, hogy egy gyereknek joga van apához, de akkor deklaráljuk azt is, hogy joga van érzelmi biztonságban, kiegyensúlyozott családi légkörben felnőni, ez a két feltétel pedig nem mindig jár együtt.
És mi van azoknak a gyerekeknek a jogaival, akiknek meghalt az apja. Akkor az a gyerek így járt, és ennyi?
Anna 39 évesen döntött úgy, hogy egyedül vállal gyereket. „Sokáig érleltem magamban a gondolatot, nem volt könnyű elengedni egyrészt a társadalmi nyomást, amely szerint egy gyereknek teljes családban »kell« felnőnie, másrészt a reményt, hogy lesz egy társam, akivel közösen tudunk családot alapítani. Végül arra jutottam, hogy gyerekem csak bizonyos ideig lehet, míg társat később is találhatok. Úgy érzem, életem legjobb döntését hoztam meg, boldog vagyok, hogy születhetett egy tündéri gyermekem.”
Novák Katalin nyilatkozata Annát is mélységesen felháborítja.
Abszurd, hogy a kormány szeretné, ha több gyermek születne, ugyanakkor azt is meg akarják határozni, hogyan vállaljanak a nők gyermeket.
Szerencsés vagyok, a családom és a barátaim elfogadták a döntésemet, támogatnak mindenben és vannak a környezetemben olyan férfiak, akik pozitív mintát tudnak nyújtani a fiamnak. És ki tudja, az is elképzelhető, hogy lesz majd egy társam, akivel közösen neveljük fel a fiamat…”
Fotó: Imagesource / AFP
Anna úgy látja,
A gyermeket egyedül vállalók közül sokan 35 és 40 éves koruk között jutnak arra az elhatározásra, hogy nem várnak tovább, és belevágnak egy hosszú procedúrába. Nekik ugyanazokon a vizsgálatokon kell átesniük, mint azoknak, akiket meddőnek nyilvánítanak, aminek minden költségét maguk állják. A házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők öt alkalommal vehetnek részt az állam által támogatott lombikprogramban, Magyarországon egyedülállóként csak 38 éves kor felett van erre lehetőség, amikor a teherbeesés valószínűsége már jelentősen csökkenhet.
Persze nem ez az egyetlen minta, ami által valaki – akár saját döntéséből – egyedülálló szülővé válhat. Edit például a gyermeke születésekor még nem így tervezte, mégis magára vette Novák Katalin szavait.
„Ha ez lett volna a legfontosabb, lehetne apja a gyereknek, mégis másképp döntöttem, mert inkább jobb jövőt szerettem volna neki adni, mint apát mindenáron. Sajnos lelkileg abuzív kapcsolatban éltem, ezért egy hónappal a szülés után úgy döntöttem, hogy elmegyünk otthonról. Másfél éve egyedülálló anya vagyok, és nem gondolom azt, hogy ne lennénk egy teljes család. Persze nagyon jó dolognak tartom, ha van a családban egy szerető apa, de önmagában attól még nem sérül a gyerek, ha nincs. Az érintettségünk miatt rengeteget utána olvastam a témának, és a mai szaktudományos vizsgálatok szerint nem befolyásolja a gyerekek fejlődését vagy a későbbi életét, ha apa nélkül nőnek fel.”
Edit a gyessel és a családi pótlékkal együtt mindössze 39 ezer forintot kap az államtól, és mivel a gyerek apja nem fizet gyerektartást, az első egy évben, amíg egyáltalán nem tudott dolgozni, szinte kilátástalan anyagi helyzetbe került. „Ha nincsenek a barátaim vagy az apukám, akkor nem éltük volna túl ezt az időszakot. Ha a kormány mindenképpen be akar avatkozni, akkor támogassa inkább azokat, akik nehéz családi körülmények között, például egyedül nevelnek gyereket” – tanácsolja.
Ha valaki egyedül nevel egy gyereket, mindössze 1500 forinttal kap több családi pótlékot, mintha két kenyérkereső van a családban, míg két gyerek esetén a támogatás gyerekenként plusz 1100 forint. Noha a kormány éppen arról indított konzultációt, hogy mivel tudná az állam segíteni, védeni a magyar családokat, az egyszülős családok támogatására vonatkozóan egyetlen kérdést sem intézett az emberekhez.
Egy ismerősöm fordította ezt le remekül: ezek szerint egy férfi családban betöltött szerepe a magyar állam szemében 1500 forintot ér
– jegyzi meg Andrea.
A támogatás hiányát minden beszélgetőpartnerünk megemlítette, de Ági szerint már az is sokat segítene, ha nem hangoznának el ilyen nyilatkozatok, mint Novák Kataliné. „Mi is emberek vagyunk, nem elkóborolt lovak, amikre ráugrott egy másik ló, és szültek egy kiscsikót. Bár rettentő nehéz anyagilag egyedül nevelni egy gyereket, nem akarok én semmit az államtól, csak azt, hogy becsüljenek meg. Becsüljék meg, hogy nem az abortuszok számát szaporítottam, hanem nem kevés áldozat árán felnevelek egy embert, aki értékes tagja lesz a magyar társadalomnak.”
Kiemelt kép: Peter Kneffel/dpa/AFP
