Az nem titok, hogy a műanyagszennyezés jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a tengeri ökoszisztémákra, ám csak most kezdjük felmérni, hogy milyen mértékű problémáról is van szó”
– nyilatkozta Mauricio Seguel, a Georgiai Egyetem munkatársa és a csapat tagja. A kutató hozzátette, a mikroszálak szabad szemmel láthatatlanok.
Seguel kollégáival meg akarja ismerni azokat a tényezőket, melyek szerepet játszanak a mikroszálak szétterjedésében – írja az MTI. Emellett azt is meg szeretnék tudni, hogy mindez milyen hatással van a déli félteke állatvilágára. Az új vizsgálatban a szakértők a délnyugat-chilei Guafo-szigeten élő 51 nőstény dél-amerikai medvefóka ürülékét elemezték.
A minták 67 százaléka tartalmazott nagy mennyiségű műanyag mikroszálat.
A mikroműanyagok azok a műanyagdarabok, melyek öt milliméternél kisebbek, a mikroszálak pedig ezen hulladékok legkevésbé tanulmányozott fajtái. A mikroszálak apró, egy milliméternél kisebb műanyagszálak, melyek többek közt mosás közben válnak le a műszálas szövetekről, majd a szennyvízzel együtt az óceánba kerülnek. A parányi hulladékok számos szennyezőanyagot képesek elnyelni.
A kutatók úgy vélik, hogy a mikroszálak a változó óceáni áramlatokkal érkeztek a Guafo-szigethez, és előbb a planktonokba, majd a táplálékláncon egyre feljebb haladva a halak és végül a fókák gyomrába is eljutottak.
Azt egyelőre nem sikerült igazolni, hogy a mikroszálak bármilyen káros hatással lennének az emlősökre, ám egyes tanulmányok szerint a szennyeződések morfológiai változásokat okoznak a halaknál.
Még nincs túl késő, hogy meggyógyítsuk az óceánjainkat, ám az egyik első lépésként meg kell határoznunk, hogy mekkora kárt okoztunk az olyan tevékenységeinkkel, mint a műanyagok gyártása és kidobása”
– mondta Kelly Diehl, a Morris Animal Foundation munkatársa. A szakértő hozzátette, az ehhez hasonló tanulmányok segítenek, hogy jobb döntéseket hozzunk a tengeri élővilág egészségének megőrzése érdekében.
Kiemelt fotó: Thinkstock