Az idén már harmadszor szervezett Száraz November kampányt a Kék Pont Alapítvány. Ez arról szól, hogy a résztvevők egy hónapig egy csepp alkoholt sem isznak. Ezzel egyrészt tudatosítani akarják, hogy hiába legális drog Magyarországon az alkohol, attól még – vagy inkább pont azért – legalább annyira pusztító, mit az illegális kábítószerek. Másrészt a kampány résztvevői tisztázhatják magukkal az alkoholhoz való viszonyukat.
Jó esetben a kezdeti rázós szakaszt követően egy halom pozitív felismerést és tapasztalatot szerzel és egyre jobban érzed magad a bőrödben, új oldalad ismered meg, többet törődsz majd magaddal és másokkal!
– ígérték a szervezők, ami pont úgy hangzik, mint egy béna önsegítő könyv fülszövege, de ez nem tántorított el attól, hogy kiderítsem, végig tudok-e csinálni egy hónapot alkohol nélkül. Végig tudtam, és ha „egy halom pozitív felismerés” nem is lett a dologból, de néhány tanulság igen: pozitívak és negatívok egyaránt.
1. Nem vagyok alkoholista
Ez, mondjuk, gondolom, nem sok embert érdekel, de egy száraz hónappal bárki kiderítheti magáról, hogy alkoholfüggő-e. A Száraz Novembert nem is ajánlják a komoly alkoholproblémával küzdő napi nagyivóknak, mert veszélyes egészségügyi kockázatai lehetnek egy ilyen próbálkozásnak. Akinek ilyen problémája van és változtatna rajta, írjon ide: info@kekpont.hu.
Ám vannak enyhébb alkoholproblémák is. Én azonban nem tapasztaltam magamon sem testi, sem lelki elvonási tünetet: egyáltalán nem volt nehéz elsétálni a sörös hűtő mellett a boltokban, pedig pont azért nyomtam végig ezt a hónapot, mert évek óta lényegében minden este iszok egy-két sört, vagy egy-két pohár bort, akkor is, ha ki sem teszem a lábam otthonról.
És ezzel nem vagyok egyedül, rengeteg ismerősöm csinálja ugyanezt, ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy
Emiatt magyarként inkább viccelődünk az ivással, mintsem hogy komolyan vennénk az alkoholizmust. Könnyű úgy belecsúszni az alkoholfüggőségbe, hogy társadalmilag teljesen elfogadott az ivás, sőt, bizonyos helyzetekben szinte kötelesség.
Pedig ittas vezetés miatti balesetekben, májcirrózisban, és az alkohol miatt elveszített éveket mérő statisztikai mutatóban is messze verjük az európai- és a világátlagot is. Az alkohol miatt tönkrement családokról nem is beszélve, amiről ugyan nincs statisztika, de tippre ebben is elég rosszul állunk.
2. Mindenki, mindenhol iszik
Ezt mondjuk eddig is tudtam, de józanon sokkal durvább tapasztalat. Lényegében nem futottam bele olyan eseménybe, ahol kettőnél több ember csinált valamit, és előtte, közben, vagy utána ne ivott volna valaki alkoholt. Az előző pont után nem furcsa, mert szociális ivó sokkal több van, mint nagyivó, vagy alkoholbeteg.
A WHO legfrissebb számai szerint
- a 15 évesnél idősebbeknek csak a 14 százaléka nem iszik egyáltalán,
- viszont ugyanebben a korosztályban minden harmadik ember számolt be egy hónapon belüli rohamivásról.
Eközben írott nemzeti alkohol elleni stratégia nincs. Nincs extra adó az alkoholon. Az alkohol reklámokat alig köti valami. Az köztéri ivás tilalmát pedig csak akkor tartja bárki, ha gyanúsan unatkozó köztereseket lát. Nem is csoda, hogy fél Európa a VII. kerületbe jár lerészegedni.
Ilyen társadalmi környezetben pedig csak üres moralizálás marad az afeletti búslakodás, hogy a fiatalok is sokat isznak. Merthogy az EU-s trenddel szemben Magyarországon (és a régióban) a 18 év alattiak problémás alkoholfogyasztása nő, míg máshol csökken.
3. Ivásban már eltűnőben a nemek közötti különbség
A társadalmi nyomásnak ellentétes hatása is lehet: ha mások sem isznak melletted, úgy könnyebb nem inni. Velem volt olyan szolidáris a barátnőm, hogy egy hónapra ő is félretegye teljesen az alkoholt, ami lényegesen megkönnyítette az absztinenciát. Úgyhogy közösen ikszelgettük egy hónapig fekete filccel a napokat a falinaptáron, a napok elteltével egyre szolidabban anyázva, hogy miért kezdtünk bele ebbe az emberkísérletbe.
Biztos van abban szociokulturális faktor, hogy egy nagyvárosi, (felső)középosztálybeli nőre nem néznek furcsán, ha iszik, de egyébként is egyre elfogadottabbnak tűnik ez a dolog. Viszont kutatásokból tudjuk, hogy a nők érzékenyebben reagálnak az alkoholra biológia okokból, gyorsabban válnak függővé, és az alkohollal kapcsolatos egészségügyi problémák is gyorsabban jelentkeznek a nőknél, mint a férfiaknál.
Nem véletlen, hogy a harmadik Száraz November kimondottan a nők alkoholfogyasztására koncentrált, mert sokszor még mindig férfi gondnak tartják az ivást. Növeli a problémákat, hogy a nők ritkábban, nehezebben jutnak el kezelésekre, és könnyebben lemorzsolódnak onnan.
4. Nagy életmódváltozást senki ne várjon
Több orvossal is beszéltem, hogy milyen pozitív hatásai lesznek, ha nem iszok alkoholt egy hónapig, de mindannyian kinevettek, hogy ennyitől semmi különöset ne várjak, ha utána visszatérek a korábbi rutinhoz. Annyi biztos változott, hogy kevésbé jut még eszembe, hogy csak úgy igyak valamit este otthon, meglátjuk, meddig tart ez ki.
Az orvos ismerőseim azt mondták, hogy egyébként is a harmincas évek közepén, végén látszanak először a rendszeres ivásból adódó problémák, én pedig csak most töltöttem be a harmincat. De ezek egyébként sem olyan dolgok, amik hirtelen okoznának gondot, úgyhogy jó magyar fatalistaként könnyen legyintünk ezekre össznépileg. Pedig nem kellene mert a májbetegségtől az agykárosodásig, az emlőrák nagyobb kockázatától a szív- és érrendszeri problémákig sok minden mögött áll okként az alkoholizálás.
Az már személyes habitus kérdése, hogy én másnaposan is ugyanúgy simán elmegyek futni a kutyámmal, mint nem másnaposan. És az sem okozott soha gondot, hogy várjak az ivással az esti edzés utánig. De valamivel talán többet sportoltam, aminek a következő pontból derül majd ki az oka, nem abból adódott, hogy az absztinencia feltöltött volna végtelen energiával.
Pénzügyileg sem jöttem ki jobban, de ez megint habitus kérdése: amit megspóroltam a drága whiskyk és rumok iránti rajongásom megzabolázásán, azt elszórtam más luxuscikkekre. De amúgy nyilván viszonylag sok pénz lehet fogni a nem ivással.
5. A józanság unalmas
Ezen nincs sokat szépíteni: mivel szinte mindenki, mindenhol iszik, ezért csomószor van olyan érzése józanul az embernek, hogy kimarad mindenből. A sötétedés előtti programok még hagyján, azokkal semmi gond. De amikor már az ivás is programpont lesz, akkor előbb-utóbb idegesítőek lesznek a lerészegedő emberek, és ha nincs benne a „na jó, még egy sörre maradok” az estében, akkor könnyebb lelépni mindenhonnan.
Egy rakás embernek teljesen máshogy néz ki a szociális élete, mint az enyém, biztosan nem unatkozik mindenki, aki józanul él. Én viszont úgy szeretnék élni a közeljövőben is, ahogy november előtt, úgyhogy rohadt sokszor éreztem úgy, hogy hirtelen rengeteg időm lett. Ami egyébként egyáltalán nem rossz dolog – itt jön képbe a több sport is –, viszont ennek egy részét a jövőben is ivással fogom tölteni, és nyugodtabban, mert kiderült, hogy teljesen jól kézben tudom tartani az alkoholfogyasztásom.
+1. Minden alkoholmentes sör szar
Még placebónak is. Ízesített vagy ízesítetlen, 0,0 százalékos vagy 0,2 százalékos (igen, ennyit csaltam), teljesen mindegy. Akkor már inkább egy kóla, vagy bármi, csak ezt ne.
Kiemelt kép: dpa / AFP
