Ma már tisztában vagyunk vele, hogy a Vénusz egy igazán pokoli világ: a felszínen nagyjából 460 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik, ami magasabb, mint sok fém olvadáspontja, vulkanikusan aktív, és geológiai szempontból még fiatal, ezért a felszíne még mindig formálódik. Nem éppen a legideálisabb hely egy emberes űrmisszióra, de úgy tűnik, hogy ez a NASA-t nem igazán zavarja.
FÖLDI KÖRÜLMÉNYEK A POKOLI BOLYGÓN IS
Tervben van ugyanis egy ilyen űrutazás a bolygóhoz: a Magaslégköri Vénusz Operációs Koncepció (High Altitude Venus Operational Concept , HAVOC) a Vénusz atmoszférájába küldene lebegő, emberek lakta űrállomást azért, hogy az űrhajósok tanulmányozzák a bolygó klímáját. Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, a Vénusz légkörében találunk leginkább földszerű körülményeket: 50-60 kilométeres magasságban hasonló a nyomás és a hőmérséklet, mint a saját bolygónk alsóbb légköri rétegeiben.
egyedül oxigénpalackra lenne szükségük a 20-30 Celsius-fokos melegben.
Csakhogy a Vénusz atmoszférájában szemerkélő kénsav is található, ami sűrű felhőket képez (ezeknek a felhőknek köszönheti, hogy ennyi fényt visszaver a Naptól, és ilyen ragyogónak tűnik a földi égbolton). A kénsav ellen viszont szerencsére már megvan a megfelelő technológiánk: több kereskedelmi forgalomban is kapható anyag, mint például a teflon, vagy néhány műanyag, ellenáll a kénsav okozta korróziónak.
DINOSZAURUSZOK ÉS ERDŐK A VÉNUSZON
A Vénusz felszíne egyébként még 2018-ban is viszonylag feltérképezetlennek számít: a 20. század hajnalán az emberek úgy gondolták, hogy a felszíne egyfajta földönkívüli paradicsom erdőkkel, mocsarakkal, sőt, dinoszauruszokkal. Az 1950-es években az Amerikai Természettudományi Múzeumban fel lehetett iratkozni egy jövőbeli Vénusz-utazásra, mindehhez csak egy postacímet és egy nevet kellett megadni (a múzeum más bolygókra is hirdetett ilyen listát, de nem csoda, hogy a Vénuszra sokan akartak eljutni). Az 1970-es években, a szovjet Venera missziók során aztán végleg kiderült, hogy a bolygó minden, csak nem luxusüdülő, készültek ugyanis fotók a felszínről, amely inkább hasonlított egy földönkívüli pokolra, mint a paradicsomra.
A Vénuszról jelenleg nagyjából mindent ezekből a missziókból, valamint a NASA Magellán űrszondájától tudunk, amely négy éven át gyűjtött adatokat a bolygó körül keringve. Sokat eddig nem foglalkoztunk vele azonban, hiszen biztos, hogy nincs élet a felszínén, emberek számára lakhatatlan, és keveset tud elmondani a galaxis vagy az univerzum keletkezéséről is – a NASA most mégis ide készülne.
Ennek az oka pedig az, hogy a Vénusz valószínűleg hasonló bolygó lehetett valaha, mint a Föld, de fejlődésének korai szakaszában az elszökő üvegházhatású gázok miatt a klímája gyorsan és jelentősen megváltozott. Bár a Földön egyelőre (szerencsére) nem kell ilyen rapid változásokra számítanunk, a bolygó légkörében jól kutatható, mi történne hasonló extrém esetekben a földi körülményekkel. A HAVOC űrhajósai ráadásul kutathatnák az atmoszférát olyan élőlények után, amelyek a Földön is hasonló extrém helyszíneken élnek: a stílusos nevű Acidianus infernus például a vulkánok savas környezetében is megtalálható, de
A HAVOC-nak azonban egyelőre nincs pontos dátuma, valószínűleg rengeteg előkészítést és sikeres tesztmissziókat igényel majd, hogy ténylegesen beinduljon a munka. A jelenlegi technológiánkkal azonban már abszolút megvalósítható egy ilyen projekt, kérdés, hogy érdemes-e rá erőforrást áldozni az olyan nagy projektek mellett, mint amilyen például egy Mars-utazás.
