Orvosként és felelős értelmiségiként úgy érezzük, hogy meg kell szólalnunk hajléktalan honfitársaink érdekében. A szegénység, a hajléktalanság az embert érő egyik legnagyobb csapás, melyet legtöbbször családi, élethelyzeti krízis, testi és/vagy lelki betegség idéz elő és kísér. Megelőzni, segíteni, orvosolni kell, és nem kriminalizálni
– áll az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagjainak nyílt levelében, amelyet szerkesztőségünknek is elküldtek.
Ebben mindenkit arra kérnek, tegyen meg minden tőle telhetőt ezen emberek életkilátásainak, helyzetének javításáért, emberi méltóságának tiszteletben tartásáért. „El kell érni, hogy a rászoruló emberek valós segítséget kérhessenek és kaphassanak” – írják.
Úgy gondoljuk, hogy a hajléktalanság kriminalizálása nem vezethet érdemi megoldáshoz. Amellett, hogy a törvényben foglaltakat aggályosnak tartjuk, meg kell jegyeznünk, hogy a hajléktalanok nagy hányada mentális beteg és/vagy rokkant. Az új törvényi szabályozás ugyan eltünteti a szemünk elől a hajléktalanokat, ám ezáltal jelentős részük eltűnik a szociális és egészségügyi ellátórendszer szeme elől is, így végül később, rosszabb egészségi állapotban jut orvosi ellátáshoz. Kérjük a hatóságokat, hogy a folyamatban lévő és a jövőbeli eljárások során biztosítsák az érintettek számára az őket a hatályos jogszabályok alapján is megillető jogi képviseletet, és rendeljenek ki orvosszakértőt, amennyiben ez szükséges. Kérjük továbbá a kormányzatot, hogy kezdeményezzen párbeszédet a szakmai szervezetekkel, amennyiben a hajléktalanság problémájának valós és emberi megoldására törekszik.
Korábban több száz ügyvéd tiltakozott petícióban a hajléktalanság kriminalizálása ellen.
Fotó: MTI / Balázs Attila
