A tervek szerint április 1-én zárják le azt az Atlanti-óceán partvidékén, Georgia és Florida közt zajló felmérést, melynek célja az újszülött simabálnák felkutatása – írja a Phys.org. A bálnák rendszerint december és késő március között szülnek az Egyesült Államok partjaitól délkeletre.
A szaporodás vizsgálatának 1989-es megindulása óta a szakértők minden évben legkevesebb egy, maximum 39 újszülöttet azonosítottak.
Barb Zoodsma, az amerikai National Marine Fisheries Service munkatársa szerint az élőlényeknek ez egy kritikus időszak. A kutató hozzátette, ha nem vesszük komolyan, és nem térképezzük fel az ellési problémát, könnyen a vég kezdetévé válhat.
A simabálnák nemébe tartozó fajok helyzete nem túl rózsás. Az északi simabálna (Eubalaena glacialis) egyedszáma például csupán 450 lehet, 2017 pedig kifejezetten nehéz esztendő volt a faj számára. Mivel az idei szezonban egyetlen borjú sem jött világra, 2018-ban tovább csökkenhet a populáció.
Az elmúlt 30 évben a simabálnák átlagos évi szaporulata 17 példányos volt, 2012 óta azonban már két évben is az átlag alá csökkent a születések száma.
A szakértők vasárnapig, illetve az élőlények északnyugatra történő tavaszi átvonulása után tovább keresik majd a borjakat. Tavaly tavasszal sikerült még két fiatal egyedet azonosítani, melyek korábban elkerülték a kutatók figyelmét.
A szakértők abban bíznak, hogy a következő évben „bébibummot” fognak tapasztalni a simabálnáknál. Sokszor három év is eltelik, mire a nőstények ismét képesek teherbe esni – lehetséges, hogy ez áll az idei ellési probléma hátterében.
A 2017-18-as szezon tapasztalatai mindenesetre rámutatnak: további lépésekre van szükség, ha meg akarjuk óvni az állatokat.
(Kiemelt kép: Wikimedia Commons/Közkincs)
