Nőnap alkalmából öt ismert nőnek tettünk fel három kérdést. Arról kérdeztük őket, mi volt a legmeghatározóbb élményük nőként, szerintük mi okozza a munkabérek nemek közötti különbségét, illetve arról, mit üzennének a férfiaknak, mire vágynak a nők valójában.
László Krisztina, főszerkesztő, Marie Claire
A nemzetközi női magazin magyar lapjának főszerkesztőjét gyerekként érte az első sokk női mivoltával kapcsolatban, amikor általános felső tagozatban külön választották a fiúkat és a lányokat testnevelés órán azzal az indokkal, hogy a fiúk sokkal több terhelést bírnak el.
Addig sosem gondolkozott a két nem különbözőségén, főleg mivel minden sportágban sokkal jobban teljesített, mint a fiúk. Ekkor szembesült először azzal a közfelfogással, hogy a fiúk erősebbek és ügyesebbek, mint a lányok.
A bérkülönbségek oka szerinte, hogy a pénz hatalmat jelent, ezért a férfiak nehezen engedik ki a kezükből.
Amíg a politikában, a nagyvállalatok felső vezetésében a nők alulreprezentáltak maradnak, hiú remény, hogy a férfiak maguktól változtassanak ezen a számukra ideális állapoton.
Nőnap alkalmából arra kéri a férfiakat, hogy ne csak ezen a napon ünnepeljék a nőket, hanem az unalmas hétköznapokban is segítsék, támogassák a családjukban és a közvetlen környezetükben élő hölgyeket.
Galácz Karolina, kreatívigazgató, DDB Reklámügynökség
A reklámszakma egyik legismertebb női arcának ugyanúgy meg kell küzdenie az előítéletekkel, mint bármelyik nőnek. Szerinte az előítéletek olyan módon hatják át a társadalmat, mint a gáz, mindenhova beszivárognak, láthatatlanul terjednek.
A nőnek születés legmeghatározóbb élménye számára mindmáig az, hogy napi szinten plusz köröket kell futnia, jobban teljesíteni és többször bizonyítani ahhoz, hogy ugyanazt az elismerést kapja, mint egy férfi.
Úgy látja, a munkában egy férfi sokszor megkapja az előléptetést tisztán a benne rejlő potenciál miatt, míg egy nőt csak az asztalra már letett eredményei alapján emelnek ki. Sőt: felsővezetőnek kifejezetten kevés nőt választanak, ezeket a pozíciókat férfiaknak szánják inkább.
A felmérések, illetve a saját szemünk is alátámasztják, hogy minél nagyobb hatalommal vagy társadalmi státusszal jár egy pozíció, annál ritkábban tölti be nő és azt is tudjuk, hogy minél magasabban járunk, annál nagyobb a bérszakadék.
Ennek okai szerinte sokrétűek és mélyen gyökereznek. Megfigyelte azt is, hogy a hazai reklámszakma kreatívvezetői között egyértelműen kevesebb a nő, és minél feljebb megyünk, ez annál látványosabb. Például egy kezén meg tudja számolni, hogy hány nő dolgozik kreatívigazgatóként itthon.
A nőnap kapcsán nem a férfiaktól kérne, hanem mindenkitől, mégpedig azt, hogy legyünk szolidárisak egymással, nemcsak a nőkkel, hanem a mindenfajta kívülállóval, másikkal. Ezt ma Magyarországon különösen fontosnak tartja: minél hamarabb jövünk rá, hogy muszáj kiállnunk egymás jogaiért, lehetőségeiért, jövőjéért, annál gyorsabban tudjuk megoldani közös problémáinkat.
Szabó T. Anna, költő, műfordító
Az írónő számára a kiszolgáltatottság és a szolgálat jelenti a női lét két legnagyobb és legveszélyesebb terhét.
A kiszolgáltatottságot jól szemlélteti a lesütött szem, a szolgálatot pedig a görnyedt hát. Vagy a nőgyógyászati asztal és a tizenharmadszori éjszakai felkelés csecsemőhöz, beteghez, haldoklóhoz.
Személyes tapasztalatai ezek, de szerinte egy dolog csak rajtunk múlik: hogy megalázkodunk vagy felemeljük a fejünket. A fontos ez lenne, felemelt fejjel végigcsinálni, nem szégyenkezni semmiért, hanem bátran a szemébe nézni annak, aki számon kér és megaláz.
Így nem mártírok leszünk, hanem emberek: vagy mernek a szemünkbe nézni, és megérteni minket, vagy nem, akkor viszont nem kötelességünk tovább tűrni.
A szeretet és a megértés erő: egyenlőség következik belőle, nem alávetettség.
Az írónő szerint elég nagy bajt jelent, ha a munkabérek különbségei a munkáltatón múlnak, mert ezek szerint nincs rá megfelelő törvényi szabályozás. Ha az egyénen múlik, az viszont még nagyobb baj, mert akkor nem csak törvényi védelem, de erő sincs a kiálláshoz.
A férfiaktól szembenézést, őszinte beszélgetést kérne a nők számára. Hogy hagyják abba a lekezelést, a dühöngést és a pöffeszkedést, mert nevetségesek lesznek tőle, nem erősek. Merjék bevallani a hibáikat, mert nem a tagadás, a kimondás visz előre.
Egymás szemébe kell néznünk, nem átnézni egymáson vagy lenézni egymást. A harag haragot szül, a szeretet szeretetet. Egyszerű.
Nagypál Orsi, filmrendező
Az első mozis filmje bemutatójára készülő rendezőnek főként biológiával kapcsolatos emlékek ugranak be, de azt gondolja, hogy biztosan a férfi létnek is megvannak éppúgy a fájdalmas, mint a csodálatos elemei.
A férfi és női béreket szerinte eléggé ideje lenne kiegyenlíteni, azonos munkakörben azonos fizetés illet meg mindenkit, függetlenül a munkavállaló nemétől.
Nőnapra nem kér sokat, csak egy pár napos magukba mélyülést a férfiaktól. Mondjuk ez sokkal munkásabb ajándék, mint egy csokor tulipán a sarki árustól.
Virág helyett azt kérném, hogy próbálják meg beleképzelni magukat valamelyik nőismerősük helyébe pár napig. Gondolják át, miben lenne más az a pár nap, mi lenne könnyebb, mi nehezebb. Szerintem sokat közelednének az álláspontok ezek után.
Gyurkó Szilvia, gyermekpszichológus, gyerekjogi aktivista
Pszichológusként általában nőkkel dolgozik, mert az iskolákban, óvodákban, gyerekvédelemben többségében nők vannak. De érdekes módon az intézmények vezetői gyakran még mindig férfiak, ezért az egyik legmeghatározóbb élménye, amikor 50 nőnek tart előadást, és az egyetlen férfi, aki ott ül, úgy megy hozzá oda a végén, hogy ő az igazgató. Ilyenkor mindig összefacsarodik a szíve.
A bérkülönbségek okai a rendszerben keresendők, ami ezt megengedi, és semmiféle következménye nincs annak, ha valaki kevesebbet fizet egy nőnek ugyanazért a munkáért, mint egy férfinak.
A férfiaktól egy dolgot kérne.
Beszélgessenek a gyerekeikkel arról, hogy mit jelent a nők és férfiak közötti egyenjogúság, hogy a feminizmus az nem szitokszó, hogy nem a fizikai erő tesz valakit erőssé és hogy a nemek között nincs verseny – együtt alkotjuk ezt az emberi világot. Ha a gyerekek más mintákkal és tudással indulnak neki az életnek, 20-30 év alatt valóban változhatna a nők helyzete.
Kiemelt kép: Thinkstock
