Ha már a magyar labdarúgás jelenével, lehetséges jövőjével kapcsolatban előszeretettel példálózunk a méretüknél, gazdasági erejüknél fogva hazánkhoz hasonló, de velünk ellentétben leginkább exportra termelő futballkultúrákkal – Horvátország, Izland –, nem árt a hozzánk tán legközelebb levő Ausztriát is górcső alá venni.
Már csak azért sem, mert az osztrák foci épp annak a múlt század elejéről eredő Duna-menti futballiskolának a jeles képviselője, mint a magyar. A két ország labdarúgása nem csak futballfilozófiájában indult egy tőről, de a közös gyökerek okán válogatottjaink is legtöbbször, 139-szer találkoztak egymással. A rendszerváltásig sűrűbben, azóta csak nyolc alkalommal.
A kritikusok rögtön lecsaphatják a labdát, miért példálózunk a sógorokkal, amikor futballjuk, miként a miénk, harmatgyenge – Ausztria egyike azon európai nemzeteknek, amelyek ellen még mindig pozitív a mérlegünk (67-30-40) –, a két legutóbbi meccsen, legutóbb a franciaországi Eb csoportkörében (2-0) is vertük őket?
Elsősorban azért, mert míg a magyar válogatott egy év alatt jutott el a csodás osztrák veréstől az andorrai zakóig, és labdarúgásunkban momentán se klub, se válogatott szinten nincs minek örülni, addig Ausztria fel tud mutatni valami olyat, amiről mi csak álmodozunk.
Ráadásul e hét válogatottra elegendő labdarúgó több mint fele a topbajnokságok, az angol, a német és az olasz első, vagy második vonalában kergeti a labdát.
A „sógorok” mindemellett nemzetközi piac által elismert és keresett edzők terén is jobban állnak. Elég, ha csak az RB Leipzig trénerét, Ralph Hasenhüttlt említjük, de az 1FC Köln is Peter Stögerrel a kispadján kezdte a 2017/18-as évadot a Bundesligában, de ő már december óta már a Dortmundot irányítja.
Íme a teljes lista:
Világsztár náluk sincs, de nemzetközi szinten nagyra tartott labdarúgó több is.
Ha józanul nézzük a magyar futball jövőjét, úgy mi sem vágyhatnánk másra, minthogy egy, az ország népességszámának és gazdasági erejének megfelelő infrastrukturális, és bajnoki rendszer – ezt az MLSZ a magyar kormány segítségével megalapozta az elmúlt hat évben – mellett olyan utánpótlás képzés, és játékospolitika alakuljon ki a kluboknál, amely ha nem is többre, de arra mindenképp képes, amire az osztrák foci;
Egy erdélyi magyar, aki megmondja, mi a gond a honi fociban
A választ Orbán Ferenc adja meg. A sepsiszentgyörgyi születésű 43 éves futballedzőnek három ország – Románia, Magyarország, Ausztria – utánpótlásképzésére van rálátása. Erdélyben kiváló alapokat kapott, a magyar labdarúgásban mégsem tudott maradandót alkotni, annak ellenére, hogy csapattársai – akikkel a mai napig jóban van – úgy emlékeznek rá, mint kifejezetten technikás labdarúgóra.
Ha már játékosként nem ment, később elvégezte a magyar B-licences tréneri tanfolyamot, de már Ausztriában lelt futballfilozófiájának megfelelő munkára, ott tanul tovább, ott jár jelenleg is UEFA A-licences képzésre.
A hazai oktatási anyag elég erős, nem mondhatni, hogy csak úgy követelmény nélkül kapja meg manapság egy magyar edző a licencet. Itt kint az osztrákoknál tudtam is használni, a gyerekeknek hatékonyan át tudtam adni a tanultakat. Más kérdés azonban, hogy a későbbiekben a tanultak gyakorlati megvalósítása mennyire van szövetségi szinten egységesen lefektetve, sőt, számon kérve és ellenőrizve!
– mesélte Orbán, aki klubjánál minden részletre kiterjedően kidolgozott edzéskoncepciót kap, amely alapján a saját korosztályának megfelelő gyakorlatsorra helyezi a hangsúlyt.
A lényegi különbséget abban látom, hogy míg Magyarországon csapatban és eredményben gondolkodik a többség, addig Ausztriában szigorúan az egyénen van a hangsúly. Itt alapvetés, hogy az egyéni képességeket kell fejleszteni, az egyéniséget erősíteni úgy, hogy amikor a korosztályomat továbbadom, a kollégám ne veszítsen időt azzal, hogy az én munkám hiányosságait kelljen pótolnia, folytatni tudja a lefektetett klubkoncepciót az előírtak szerint. Az osztrák filozófia az elméletben és a gyakorlatban (utánpótlás és felnőtt szinten is) nagy hangsúlyt fektet az egyszerű, kis lépesekre, amelyeket egyszerű feladatokkal old meg. A részletekre figyelnek és ezáltal nincs túlbonyolított feladat. A legkisebb technikai hibát azonnal javítják, fejlesztik, tehetség, fogékonyság függvényében mindenkinél a tökéletes szintre törekednek. A lábtechnikát, mozgástechnikát, és ami a legfontosabb, gyerek szinttől kezdve a labda nélküli mozgástechnikát, a gondolkodást a pályán – tájékozódást forgásokkal, koncentrációt, anticipációt – fejlesztjük első sorban.
Összevetve a korábbi, magyarországi tapasztalataimmal, Ausztriában sokkal jobban kibontják az egyént. Ezt önzetlen törődéssel sok-sok kommunikációval teszik, mert személyiséget fejlesztenek. Azért fejlesztik az egyént minden téren, mert a felnőtt futballban mindenhol a világon kiváló egyéni kvalitásokkal rendelkező játékosokból állítják össze a nagy egészet. Így az utánpótlás produktuma nem első sorban a korosztályos bajnoki cím, hanem a tökéletesen képzett játékos, amely aztán eladhatóvá válik a piacon
– avat be az osztrák és a magyar képzés közti alapvető nézetkülönbségbe Orbán, aki rögtön kitér a másik lényegi, az oktatást alapjaiban meghatározó differenciára is.
Az edző a kulcs
Ausztriában nem baráti, vagy klubszimpátia alapján választanak edzőt. Az akadémiák szigorúan rostálják a jelentkezőket. Nem csak futballszakmai, de mint egy HR-cég, legfőképp pszichológiai, pedagógiai kvalitásaik alapján mérik a jelentkezőket.
Ha mindez stimmel, de a kiválasztott nem érti, láthatóan nem fogadja be a kötelező klubfilozófiát, vagy nem tudja azt megfelelően átadni a tanítványainak, úgy szintén kiesik a rostán.
Egy-egy technikai elem rossz bemutatása, oktatása már rossz irányba viszi a fejlődést. Ausztriában ezért van elsődleges fókuszban az edző és csak ezt követi a játékos-kiválasztás. Hiszen az edző és az edzői csapatmunka a meghatározó alapja az egyén fejlődésének. Lehetsz te bármekkora tehetség, rúghatsz zseniálisan ösztönből jobb, vagy bal lábbal, pörgetheted a füleden a labdát, ha az edző(i)d nem képes elsajátíttatni veled a helyes gondolkodásmódot a pályán, úgy a felnőtt futballban nem lehet jövőd
– és ezzel már el is érkezett az életpályamodell utolsó megállójához az Ausztriában dolgozó szakember.
Az ország 12 akadémiája versenyzik egymással, de nem kieséses rendszerben. Nem ér hátrány egy-egy akadémiát, ha véletlenül gyengébb képességű korosztály áll össze. Ez is mutatja, hogy a képzésen van a legnagyobb hangsúly. De mindez persze nem elegendő. Ahhoz hogy nemzetközi szinten is „eladható árúvá” váljon a tehetség, elengedhetetlen a megfelelő Scout (játékosmegfigyelő) hálózat. A nyelvi azonosság ebben sokat segít Ausztriának, hiszen pazar a kapcsolat a német Scout-hálózattal, így az utánpótláscsapatok rendszeresen játszanak a Bayern München, a Dortmund, a Hoffenheim, a Frankfurt csapataival. Ezáltal már a 14-15 éveseknek esélye van arra, hogy a klubok megfigyelői felírják a nevüket a noteszükbe, és ha már oda bekerült, onnan kezdve végig kövessék a fejlődését.
Orbán Ferenc:
Az 1974. márciusában született Orbán Ferenc hat évesen kezdett el focizni a Sepsiszentgyörgyi Sportiskolában (jelenlegi Sepsi OSK, első osztály Románia). Bartha Ferenc, Siklódi Ferenc, két kiváló korábbi első osztályú labdarúgó voltak a futball tanárai. Akkoriban így, tanárnak hívták az edzőket a román futballtársadalomban mivel 4-5 éves egyetemi végzettség nélkül nem lehetett senki a rendszer utánpótlás nevelője.
Érdekes egybeesés, hogy majd negyven évvel később és pár ezer kilométerrel arrébb, Németországban pont így hívják az edzőket. Ott a végzett trénerek, Fussbal Lehrer, azaz Futball Tanár diplomát kapnak.
A román képzés alapjait Kovács István fektette le a 70-es években. Orbán nyolc éves korától ezt a piramis módszerű képzést kapta.
14 éves korától különböző tornákon több Olimpiai Központ (jelenlegi Akadémiák – a piramis teteje) próbálta leigazolni, lévén kiemelkedő technikai tudása, kreativitása okán láttak benne potenciált, de a család célja más irányba terelte; az anyaországba települtek.
Ki tudja hogy alakult volna az életem, ha nem jövünk. Bölöni, Hagi, Dumitrescu féle tehetségek hasonló képzést kaptak és Jenei Imrével 1986-ban a Steaua BEK-et nyert, aztán Anghel Iordănescuval a válogatott 1994-ben negyeddöntőbe jutott a vb-n.
A magyarországi áttelepülés után a Ferencvárosnál próbálkozott először, de az MTK tartalékbajnokságában kötött ki, ahol ugyan profi szerződést kapott, de a nagy tekintélyű utánpótlás edzők már akkor is az erő focit részesítették előnyben a finom megoldások helyett.
Bukovi Márton forgott a sírjában valószínűleg…
Orbán történetében az igazi csavar az, hogy a sepsi sportiskolában olyan dolgokat tanult 8-17 éves kora között, amit a magyar fociban játékosként soha, ellenben 2010-től az első ausztriai edzőéveiben állandóan megtapasztalt. Technika, mozgás technika, gondolkodás és labda nélküli helyezkedés magas fokon. Nagy betűs nevelést, ami tiszteleten, visszafogott viselkedésen alapul.
Orbán elmondása szerint szívügye a magyar futball, idővel örömmel átadná megszerzett tudását, szemléletét itthon is.
Kiemelt képünkön Gera Zoltán és az osztrák Martin Harnik a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság F csoportja első fordulójában játszott Magyarország-Ausztria mérkőzésen Bordeaux-ban 2016. június 14-én.
Fotó: Vaszil Donyev / MTI / EPA
