Az állatállomány „kibocsátásai” nagyrészt metánból állnak, ami 23-szor veszélyesebb üvegházgáz, mint a szenes erőművek által eregetett szén-dioxid – persze egyes egyedek „gázosabbak”, mint mások.
Néhány ausztrál tudós szerint az alacsony „metántartalmú” állatok tenyésztésével (és néhány gazdálkodási gyakorlat módosításával) akár felére lehetne csökkenteni a teljes állomány emisszióját. A kézenfekvő probléma az, hogy viszonylag nehéz felmérni, pontosan mely marhák bélműködése károsítja a legkevésbé a környezetet.
Éppen ezért a kutatók olyan, az állatok által lenyelhető, bélfigyelő berendezést hoztak létre, amely egyrészt heteken keresztül képes egyhuzamban működni, másrészt az eredményekért nem kell kikeresni az ürülékből, hiszen az adatokat vezeték nélkül közvetíti.
A magunk részéről kíváncsian várjuk azon ausztrál állattartók első beszámolóit, akik hajlandóak lesznek ekképp digitalizálni csordáikat.