2017 júliusára a Föld népessége elérte a 7,6 milliárdot, míg 1950-ben csak 2,5 milliárd volt. 2050-re az ENSZ jóslata szerint 9,8 milliárd ember fog élni a Földön. A tudósok szerint hét éven belül India lesz a világ legnépesebb országa, megelőzi ezzel Kínát, és Nigéria kerül a harmadik helyre.
A túlnépesedés csak mítosz?
A Föld népessége valóban nő, az viszont vitatható, hogy túl sokan vagyunk-e és ennek milyen kézzel fogható, közvetlen hatásai vannak. A fenti adatok mellett ritkán hangsúlyozzák, hogy a növekedés üteme lassul. Míg 1950 és 2000 között 140 százalékos volt a növekedés, addig a 2000 és 2050 közötti időszakra 50 százalékot jósolnak, az azutáni 50 évre pedig már csak 11 százalékot. Ezért, és más tényezők miatt vannak, akik megkérdőjelezik a népesség növekedésének drasztikus következményeit, mások egyenesen mítosznak tartják a túlnépesedést. Malthus 1798-ban kiadott könyvének hatására terjedt el az a hiedelem, hogy az emberek túl nagy mértékű szaporodása miatt nem lesz elég az élelem, de ma már ennél összetettebben látjuk a helyzetet. A nehézségeket inkább a túlzott fogyasztás, a természet kizsákmányolása, és az ezekből eredő környezetszennyezés okozza.
Számítások szerint valójában az élelem mennyisége elegendő lenne, de a háborúk, a szegénység, a rossz infrastruktúra és egyéb rendszerszintű okok miatt nem jut mindenki elegendő és megfelelő minőségű táplálékhoz.
Egyes tudósok szerint akár 10 milliárd ember élelmezését is meg lehet majd oldani, ha változtatunk például a mezőgazdaság szerkezetén (csökkentjük a húsfogyasztást és a monokultúrákat, áttérünk az organikus gazdálkodásra).
A gazdasági egyenlőtlenség több szempontból komoly gond, hiszen a pénz nagy részén egy szűk réteg osztozik. A fejlett (elsősorban az északi féltekén fekvő) országokban viszonylag alacsony a népességszám, mégis ott birtokolják az erőforrások nagy részét. Az USA egy átlagos polgára 1980-ban annyi természeti forrást fogyasztott, mint 1000, illetve annyi szemetet termelt, mint 2500 indiai lakos. A fejlődő országok is egyre nagyobb fogyasztóvá és károsanyag-kibocsátóvá válnak, de Észak-Amerika és Nyugat-Európa fölénye ma is hatalmas. Ráadásul Donald Trump tagadja az éghajlatváltozást, és emiatt az USA egyedüli országként nem írta alá a párizsi klímaegyezményt (aminek célja a felmelegedés visszaszorítása), miközben a Föld egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó állama.
Nehéz megmondani, mennyi embert bír el a Föld, már csak azért is, mert ha változna a termelési mód, és például áttérnénk a megújuló energiaforrásokra, csökkenne az emberek ökológiai lábnyoma. A kapitalizmusnak viszont állandó növekedésre, ehhez pedig a források minél hatékonyabb kihasználására van szüksége.
Több autonómia, kevesebb gyerek
A szakemberek elsősorban a nők szerepét emelik ki a túlnépesedéssel kapcsolatban.
Általában nagyobb a születési ráta azokban az országokban, régiókban, ahol a nők kevésbé iskolázottak, kevésbé vesznek részt a közügyekben és szegények. (Sokáig a nők számára a gyerekvállalás adta a biztonságot és a státuszt, mivel többek között az oktatáshoz sem fértek hozzá.) A tanultabb nők nagyobb eséllyel élnek anyagilag is jobban, és szülnek kevesebbet, ezért az oktatáshoz való jog teljesülése alapvető fontosságú a túlnépesedés megállítása és a jövedelmi különbségek csökkentése szempontjából is. Ha egy nő eldöntheti, hogy lesz-e gyereke és mennyi, tovább jár iskolába, saját háztartásában több döntést tud hozni, jobban alkalmazkodik a nehézségekhez és könnyebben kezeli őket.
A túlnépesedésre megállítására részben megoldás lehet a nők autonómiájának támogatása, a családtervezés népszerűsítése, a szexuális edukáció szórakoztatóvá tétele vagy a kormányzati szintű ösztönzők kiépítése (például: amíg a család szegény, csak két gyereket támogatnak). Ez utóbbinak a hatékonysága és etikussága kétséges, gondoljunk csak a kínai, egy gyermeket engedélyező politikára.
A megfelelő oktatás, információhoz jutás a reprodukciós jogok ismeretét és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést is jelenti. Korábban az afrikai, ázsiai és dél-amerikai nők sokkal több természetes fogamzásgátló módszert és gyógynövényt használtak, mint ma, ezért alacsonyabb volt a növekedési ráta; de az imperializmus miatt ezek egy rész eltűnt, betiltották őket. Kérdés, hogy például gyógyfüvekkel abortuszt végrehajtani mennyire biztonságos, és hogy lenne-e értelme visszatéri ezekhez a módszerekhez, vagy csak egy romantikus múltszépítő álomban tűnne jó ötletnek, de tény, hogy ez szemléletváltozás is hozzájárult a népességszám növekedéséhez.
Vitathatatlan, hogy őket segíteni kell döntési jogaik érvényesítésében és a saját testük feletti kontroll gyakorlásában, így csökkenthető a nem kívánt terhességek aránya, javul az anyák és a születendő gyerekek egészsége. A nőket segítő, oktató programok költsége is jóval kisebb, mint amekkora költséggel jár, ha nem kapnak megfelelő támogatást.
Hatvan éve létezik fogamzásgátló tabletta, de mindig sok politikai csatározás és stigmatizáció kapcsolódott hozzá. A hozzáférés jelentősen hat a születések számára: Bangladesben például a nők 1970-ben még átlagosan hét gyereket szültek, ma már csak kettőt. Emellett az is nagyon fontos tényező a születésszabályozással kapcsolatban, hogy az egészségügyi dolgozók hogyan viszonyulnak a fogamzásgátláshoz, tiszteletben tartják-e a nők reprodukciós jogait. Dél-Afrikában például régóta legális a fogamzásgátló, de az ápolónők gyakran megszégyenítik azokat a nőket, akik a szexről tesznek fel kérdéseket.
Nem csak a nők felelőssége
Vitathatatlan, hogy a nőknek ugyanolyan joguk van a testük felett rendelkezni és megfelelő oktatáshoz jutni, mint a férfiaknak, illetve hogy ennek pozitív hatása van a társadalomra. Ugyanakkor nehezen indokolható, hogy a túlnépesedés szakértői szinte kizárólag a nőkre terhelik a felelősséget, miközben egy gyerek születéséhez minimum két emberre van szükség.
A fogamzásgátlókhoz való hozzáférésnek természetesnek kellene lennie: etikai, morális, vallási dilemmáknak nincs helyük akkor, amikor egy nő úgy dönt, hogy szabályozni szeretné a termékenységét. Ugyanakkor nem árt hangsúlyozni, hogy ezeknek a tablettáknak rengeteg mellékhatásuk lehet. A Diane 35 forgalmazását például azért függesztettét fel, mert 25 év alatt négy esetben halálhoz vezetett az alkalmazása. Az összefüggéseket nem mindig könnyű bizonyítani, de köztudott, hogy a fogamzásgátlók növelik a mélyvénás trombózis és szövődményei (például stroke), vagy a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. Gyakran okoznak migrénes fejfájást, hányingert, hangulatingadozást, és csökkenthetik a libidót is. Ezek a mellékhatások nem hasonlíthatóak össze mondjuk a gumióvszer használatával járó kellemetlenségekkel.
Szintén problémákat vet fel, hogy a családtervezési, a túlnépesedés ellen küzdő programok, célcsoportként kezelik a nőket (ezen belül főleg a fejlődő országokban élő, kevésbé privilegizált helyzetűeket), és nem egyénként. Gyakran úgy kommunikálnak, mintha a nők nem lennének elég önállóak, nem tudnának maguktól dönteni, és szükségük lenne náluk okosabb emberekre, akik majd segítenek nekik. A segítés, a képessé tevés pedig elsősorban a gyerekszám csökkentésére korlátozódik.
Magyarországon a BOCS Alapítvány foglalkozik a túlnépesedés kérdésével, „fő célja egy szeretet-civilizáció előmozdítása”, a globális képzés, a nők fogamzásgátláshoz való hozzáférésének segítése a fejlődő országokban. Missziójukról és munkásságukról csak kitartó utánajárással kaphat képet az érdeklődő laikus, honlapjuk ugyanis elavult, dizájnja a ’90-es éveket idézi. Facebook-oldalukon elsősorban cikkeket oszt meg az alapítvány elnöke, Simonyi Gyula, a leírás alapján pedig itt sem kapunk értelmezhető információt: „Sikeresebb leszel, kövess minket, segítünk jobban értened a villámgyorsan változó világot, megatrendeket, fejlődést. Nálunk a döntő, máshol mégis tabu témák is szerepelnek, melyekben általános a tájékozatlanság és a téveszmék.”
A túlnépesedés és a többi, fent részletezett globális probléma ellen elsősorban társadalmi szinten lehet tenni. Az ételhez, lakhatáshoz, oktatáshoz, tisztességes megélhetéshez való jog feltételeinek biztosítása talán a legfontosabb; a nők (és férfiak) esetében pedig nem elég a reproduktív jogokkal foglalkozni, a gazdasági alapokat meg kell teremteni. A nemzeti és nemzetek feletti kormányok emellett például a szegény országok adósságainak csökkentésén vagy a fegyverkereskedelem szabályozásán is dolgozhatnak. Aki pedig – egy fejlettebb állam polgáraként – megteheti, felelősen vállaljon gyereket és hozzon a fogyasztással kapcsolatos döntéseket. Bármilyen furcsa is lehet elsőre, mindez összefügg azzal, hányan és milyen körülmények között élünk a Földön.
Kiemelt kép: AFP/Saber Jendoubi
