Az emberek a régészekről, illetve régészetről alkotott képét jó eséllyel valahol az életveszélyes kalandok árán misztikus kincseket megkaparintó Indiana Jones, illetve a nagy felfedezők – így például a Tróját vitatható módszerekkel feltárt Heinrich Schliemann, vagy a Tutanhamon sírkamráját felnyitó Howard Carter – történelmi felfedezései formálták, így a legtöbben jó eséllyel azt hiszik, hogy az ásatások mindig nagyszabásúak, az archeológusok pedig magukat panamakalappal legyezve mondanak okos dolgokat egy jókora gödör felett állva.
A valóság ennél egy fokkal persze hervasztóbb, de nem kevésbé érdekes – ezt bizonyítja a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában 2018. január 25-ig látogatható Középpontban a Középkor című tárlat, ami a 2016-os év legizgalmasabb budapesti felfedezéseit mutatja be.
A város most születő lakásprojektjeinek megvalósulásánál, illetve más építőipari munkák – így a Budavári Palotához egykor tartozott épületek vitatott megítélésű visszaépítésénél, vagy a József nádor téri, idős fákat is felemésztő mélygarázs kialakításánál – előkészítésénél szerencsére kötelező az előzetes régészeti feltárás, hiszen a főváros mai utcái, illetve épületei alatt rengeteg olyan kincs rejtőzik, melyeket a város századfordulós építési láz során nem találtak meg, vagy egyszerűen csak ráépítették a házakat anélkül, hogy törődtek volna a múlt emlékeivel.
A most bemutatandó több mint száz tárgy kilenc ilyen helyszínről került elő, és a restaurátorok gyors munkájának kösezönhetően most három hónapra a reflektorfénybe kerültek, hogy jól szemügyre vehessük őket, mielőtt még hosszú évekre elnyelné őket egy múzeumi raktár.
A kiállításon az Árpád-kortól egészen a török kor végéig tartó évszázadok emlékeivel találkozhatunk, egy területen akár több kor épületeivel, vagy tárgyaival.
Ilyen például a Fővám téri Vásárcsarnok mögötti apró Csarnok téren lassan formát öltő hotel mélygarázsának alapozásakor felfedezett
késő rézkori kerámiák, egy Árpád-kori falu, (Szenterzsébetfalva) XII.-XIII. századi kemencéi, tárolóvermei és pincéi, valamint egy XVII.-XVIII. századi, 285 sírt magában foglaló rác temető.
Habán korsó madárábrázolással, XVII. század / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Nem kevésbé érdekes persze a korábban már említett József nádor téri mélygarázs-projekt hozadéka sem: a 2016. májusa és novembere közt folyt ásatások során a szakemberek 5250 négyzetméternyi területet vizsgáltak át, és három különböző kor nyomát találták meg.
Fülbevaló, aranyozott ezüst, XVIII. század / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Egy őskori kerámiákat tartalmazó gödör közelében akadtak rá Pest egyik külvárosa, az egykor saját várral is rendelkező Újbécs külső részeire (egyik jókora kemencéjére, egy árokra, valamint öt méretes gödörre, melyek korát a közelben talált XV. századi kerámiákkal sikerült meghatározni), volt azonban valami, amire senki sem számított:
Öt sírban melléklet is felbukkant: egy esetben egy vas övcsatot, illetve két vaskést, a másik négy halottnál viszont egy-egy féldrágakőből faragott gyűrűt találtak.
Karneol gyűrűk, XVII. század / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az összesen hat, karneolból faragott ékszer a jobb kézen, vagy a kézfej alatt bújt meg. Hasonló gyűrűket egy fonyódi török korai temetőből, illetve Szerbiából is ismerünk, azok jelentősége azonban nem ismert, sőt, a friss feltárásnál még azt sem biztos, hogy férfiak, vagy nők (esetleg férfiak és nők) hordták-e a gyűrűket.
Sziget a Dunán
Az elmúlt hónapokban a Palatinus átépítése, illetve a sziget teljes csatornahálózatának rekonstrukciója miatt nem volt felhőtlen élmény a Margitszigeten sétálni, vagy pihenni, a zsörtölődést azonban egy kissé enyhítheti, hogy a fontos régészeti lelőhelyként számon tartott egykori Nyulak szigetén 2016. júliusa és 2017. májusa közt igazi csodák kerültek napvilágra: a Szabadtéri Színpad közelében egy középkori település részletei, a domonkos apácakolostor romjainál kút és temetkezési helyek, de a sziget más pontjain bronzkori, középkori és kelta nyomokra, illetve gazdag leletanyagra bukkantak, sőt, a Kaszinótól északra felfedezett új lelőhelyen talán az egykor itt állt keresztes vár egy falszakasza is megmutatta magát.
Gyerünk át Budára!
A Csalogány utca 43. számú telkén lévő házba 1874-ben költözött be az első állami Tanítónőképző, az épület a II. világháborúban azonban csúnyán megsérült, így már-már lebontásra ítélték. Ha így történt volna, akkor jó eséllyel hetven évvel előbb találnak rá a régészek az első, Budán felfedezett fazekaskemencékre – rögtön háromra, bennük jórészt Mátyás-kori edénytöredékek tömegével –, melyeket fából készült lakó- és műhelyépületek, tárológödrök, kutak, illetve ciszternák vettek körül, a telek sarkában pedig még egy XIII.-XVII. századi leletekkel meghintett kert nyomai is előbújtak.
A házat azonban nem bontották le: a toldozott-foldozott épületbe 1951-ben a Gyógypedagógiai Nevelőintézet és Főiskola költözött be, őket pedig egy általános iskola követte. Az eredeti állapotára már egyáltalán nem hasonlító sarokházat végül 2010-ben bontották le, a telken azonban csak hat évvel később indult meg egy új épület előkészítése, így a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak lehetősége nyílt a teljes feltárásra.
Ilyen felfedezésre azonban jó eséllyel ők sem számítottak:
Az egykori Tanítóképző látszólag sosem bolygatott kertje is tartogatott azonban meglepetéseket, hiszen itt találtak rá a Budapest ostromának legvéresebb perceit átélő Víziváros egyik szükségtemetőjére, melyben nem csak katonák, de civil férfiak és nők maradványaira is rábukkantak, bár személyazonosságukat egyetlen esetben sem tudták megállapítani.
A kormány Várnegyedet átformáló tervei nyomán indult munkák is hatással voltak a 2016-os feltárásokra, hiszen az 1710-re elkészült, hatvan évvel később bővített régi budai városháza a Collegium Budapest 2011-es kiköltözése óta üres volt, az MKB Pallasz Athéné Alapítványai azonban rövidesen megvásárolták, hogy oktatási központot hozzanak benne létre.
A régi budai városháza 1903-ban, előtte egy utcaseprő kézikocsijával, valamint az utca tisztítására szolgáló locsolókannájával. A hirdetőtáblán az itthon 1903-ban bemutatott Tosca plakátja. / fotó: Erdélyi Mór
A feltárásokból, illetve a szigorú műemlékvédelmi szempontokat is szem előtt tartó felújításból az utca embere keveset láthatott, de a BTM szakemberei az elmúlt három évben egyáltalán nem tétlenkedtek: 2014-ben, illetve 2016-ban feltárták a megközelíthetetlenné vált, a Buda visszafoglalása során elpusztult épületek romjaival – így épületdarabokkal, de kerámiatörmelékkel és más tárgyakkal – eldugaszolt, részben a XIII.-XIV. század fordulóján épült pinceszakaszokat, sőt, egy, a városháza 1710-es megszületésekor még működő közre is ráakadtak.
A hónapról hónapra dráguló projektnek bizonyuló karmelita kolostornál is jelen vannak persze a régészek, hiszen az épület átépítésének felügyelete mellett itt is szép számmal bújnak meg a különböző korok egymásra épült nyomai. A munka eredményeként a régészeknek sikerült behatárolnia az egykor itt állt Szent János-templom északi oldalán lévő – évszázadokon használt, így egymást bolygató sírokkal teli – temető határait, befejezték a budai pasák palotájához tartozó kert feltárását, sőt, a templom egy pillérsora is előkerült.
Kereszt, XVIII. század, bronz / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A munkálatok során elképesztő mennyiségű lelet került napvilágra: a kiállítás egyik tábláján közel ötszáz ládáról számolnak be, ez pedig azt jelenti, hogy a restaurátorok idén már biztosan nem végeznek az óriási anyag darabjainak felmérésével, és a töredékek kirakósként való újbóli összeillesztésével. Meglepetésekben tehát jövőre sem lesz hiány, de az első tárgyak – így egy vas sisak, aranyozott csésze, vagy épp kerámiák – is komoly mértékben járulnak hozzá a Várnegyed történetéről eddig rendelkezésre álló információk gazdagításához.
Sisakrostély, vas, XV. – XVI. század / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A szakemberek a Királyi Palota II. világháborúban elpusztult épületeinek, illetve épületrészeinek helyreállítását jelentő Hauszmann-terv már elindult beruházásait is árgus szemekkel figyelték: így teljes mélységig feltárták végre az Árpád-kori Patkótornyot, valamint a századfordulón épült Udvarlaki őrségépület és a Stöckl-lépcső maradványait, valamint környezetét – felfedezve a különböző korok egymás szomszédságába helyezett falait, az Árpád-kortól egészen az újkorig, köztük a Palota nyugati védelmének központi elemét jelentő, 3,1 méter vastag (!) lőréses támfalat.
Majolika padlócsempe töredéke, rajta kútábrázolással, 1480-90 körül / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Kínai porcelán tálkák és csészék a XVI.-XVII. századból / Fotó: Vincze Miklós/24.hu
A kiállításon a három éve egy ingatlancserével újra magyar kézbe került, 1948-ban a háborús jóvátétel részeként amerikai tulajdonba vándorolt Táncsics-börtön felmérésének eredményeivel, illetve az óbudai Csúcshegyen, illetve Harsánylejtőn épülő lakópark helyén lévő, az őskortól a római és az Árpád-koron át egészen a középkorig lakott településsel is megismerkedhetünk, ahol húsz, XII.-XIII. századi, szabadon álló kemencét, egy földbe mélyített házat, illetve több tárológödröt is azonosítottak.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Budapest tehát továbbra is tele van csodákkal, melyek a következő évek, vagy évtizedek során bújnak majd elő a földből. És hogy mit tartogatott a kutatóknak a lassan véget érő 2017-es év? Jövő ősszel kiderül, de egy biztos: az éppen folyó nagy ingatlanfejlesztések miatt jó eséllyel sokáig nem kell majd aggódni a leletek száma miatt.
