Munkavégzés során nem biztonságos, avagy not safe for work – írjuk a messengeren munkaidőben a pornográf tartalmakhoz, amitől azért ugyanúgy megnyitja a címzett, persze, csak előtte körülpillant, nem ólálkodik-e a gépe közelében valami fejes. Szabadosabb munkahelyeken ez elmarad, és együtt gyakorolják a kollégák a tárgyiasítás évezredes művészetét. Mondjuk egy újabb fappening-szintű adatlopásban kikerült, erősen kompromittáló képeken, aztán az álszent azon okoskodik, hogy ilyen fotókat eleve minek csinál bárki a naprakész véleményvezérek meg fejlettebb adatbiztonságot sürgetnek. De mi van akkor, ha mondjuk egy tizen-nagyon-kevés éves, de szexuálisan érett gyereklány jóhiszeműen, mondjuk párkapcsolatban készült aktfotói kihajtogatós poszterként megjelennek egy országosan terjesztett középkategóriás férfimagazinban?
Hogy mi van, erről mesél a Katona Kamra Munkavégzés során nem biztonságos című új darabja, mely a nemzetközi karrier után áll színpadra nálunk. A mű nagyon kortárs, így a bemutatott helyzetek is, mintha nem is színházat néznénk, hanem egy bekamerázott szerkesztőség kameraképeit. Pontosítok, nem egy, hanem kettő – az első felvonás helyszíne a Doghouse nevű férfimagazin, a másodiké az Elektra nevű női lap szerkesztősége. Ennek minden sztereotipikus kellékével és szereplőjével. Itt van a szakmai ártalomként velejéig cinikus főszerkesztő, a jobbra hivatott, ambiciózus női kolléga, aki azért tisztában van vonzerejének karrierhatásaival, apuci pici fia, akit a kapcsolatai ugyan benyomtak a hangzatos nevű munkahelyre, de azért a kulimunkát nem ússza meg, és a fogalmatlan széplélek, akinek naivitása ugyanolyan megejtően kedves, mint amennyire szánalmas. Főszereplő nincs, a hősök közel azonos hangsúllyal jelennek meg a színen, még ha a brillírozás lehetősége karaktertől függően változik is.
De azért alkalma mindenkinek nyílik. A darab két fele akár két külön történet is lehetne, igazából csak egy apró eseményszál köti őket össze, a cél nem is igazán egy konkrét történet elmesélése, még csak nem is a vizes lepedő ráhúzása bárkire, még a névtelen, démoni Médiára sem – inkább csak a hangulatfestés, nyilván kontrasztosan, erős kontúrokkal, sztereotípiákban fürödve. Hadd ne süssem el a rommá koptatott fordulatokat ezek valóságtartalmáról, maradjunk inkább annyiban, hogy a darab nem akar igazságot tenni: minden érintett fél sztereotipikus tulajdonságai felvonulnak, a közönség nagy örömére. Merthogy a sztereotípiák, ugye, a viccek alapanyagai, itt más sincs, csak ez, röhögünk is üzembiztosan.
Ez mondjuk várható egy ilyen makulátlanul megírt párbeszédekkel teletömött, eszesen dramatizált darabtól, amelynek jutalomjátéknak is beillő karaktereit erős alakításokkal játsszák el. Tisztességes iparosmunka – szoktuk mondani azokra a művészi produktumokra, amelyekben megvalósul az az egyáltalán nem alapvető helyzet, hogy minden munkafázis tisztességesen el van végezve. A Munkavégzés során nem biztonságos valami ilyesmi, bár előre aggódom, hogy ebből majd valaki azt olvassa ki, hogy ez a darab olyan megúszósan, kipipálósan van rendben. Nem, ez a darab, bár forradalmat nem csinál úgy van rendben, ahogy nagyon jó lenne, ha a színpadi vagy filmvígjátékok jelentős része rendben volna: emberközeli, valóságos, csak annyira túlzó, amennyire a műfaj megkívánja, fergetegesen humoros – miközben egy kakapoén sincs benne, nahát! –, és a színészek fürdőznek a lehetőségekben.
Mert hát melyik ifjú férfi színész ne akarna alig titkoltan Margaret Thatchernek maszkírozva talpig grimaszban botorkálni végig egy-egy jeleneten, míg a közönség nyerít a látottakon? Tasnádi Bencének megadatott ez a vissza nem térő alkalom. Takátsy Péter olyan makulátlanul hozza a kispolgárt a kopott öltönyétől az elmaradhatatlan nejlonszatyorig, hogy jobbat laboratóriumban sem lehetne tenyészteni. Vagy ott van Pelsőczy Réka karaktere, a vezető női magazin szépség- és fiatalságfetisiszta vezetője, aki egy egész felvonáson keresztül kenegeti-masszírozza magát mintegy negyvenháromféle kozmetikai termékkel, olyan megszállottan, ahogy… nos, ahogy minden nő viselkedik néha, akit kicsit is meglegyintett a mainstream szépségkultusz a brazilgyantától a mitesszertapaszig, és közben olyan fergetegesen bizarr, hogy azt órákon keresztül tudnánk nézni.
És miközben nevet a publikum, még egy alattomos dolog is történik: bekúszik az agyakba néhány gondolat, amelyek további témákat vetnek fel, és mire a néző észbe kap, már olyanokon elmélkedik, hogy akkor egy női mell addig kívánatos, amíg nincs róla háttérinfó, ám amint tudjuk, hogy a modell kiskorú, máris viszolygunk az egésztől? Vagy hogy például akkor ki is az álszent, a média, amikor percemberek herevasalásairól ír, vagy a közönség, aki, miközben hőbörög, hogy miért hír ez, azért pontosan ismeri a történet minden elemét?
Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos | Katona Kamra
Bemutató: 2017. október 6.
Rupert –Tasnádi Bence
Charlotte – Rujder Vivien
Sam – Dér Zsolt
Aidan – Kocsis Gergely
Mr. Bradshaw – Takátsy Péter
Miranda – Pelsőczy Réka
Rendező: Máté Gábor
Díszlet: Cziegler Balázs, jelmez: Füzér Anni, jelmez-asszisztens: Kovács Ildikó, fény: Pető József, grafika: Török Marcell, zene: László Attila, dramaturg: Török Tamara, súgó: Héricz Anna, asszisztens: Fejes Vera
