Hétfő reggel az ENSZ tőle szokatlanul erőteljes közleményben szólította fel a magyar kormányt, hogy vonja vissza a civiltörvényként ismert tervezetet, ami a külföldről is finanszírozott nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) szorítaná meg. Gyorsan vegyük át, miről szól a törvény:
- Minden olyan civil szervezet, amely 7,2 millió forintnál több támogatást kap külföldről, felkerülne egy listára.
- A listáról három olyan adóév után lehetne lekerülni, amelyben a szervezet nem kapott külföldről támogatást.
- A lista kereshető lenne, és a rajta szereplő szervezetek minden megjelenésénél el kellene mondani hogy külföldről finanszírozott szervezetről van szó.
A törvény célja a Fidesz szerint az, hogy átláthatóvá tegye a civil szervezetek gazdálkodását. A valóságban egész más cél lehet a törvény mögött, mert a civil szervezetek gazdálkodása – ha betartják a jelenlegi törvényeket – teljesen átlátható.
Azokat támadják, akik őket támadják
A kormány a legjobban azokat a szervezeteket támadja, amelyek kifejezetten kritikusak voltak a tevékenységével kapcsolatban, mint például a TASZ, az Amnesty International, a Transparency International, vagy épp a gödi TOPhÁZ-ban történt kegyetlenségeket nyilvánosságra hozó MDAC. De egyébként rengeteg ilyen szervezet van, a céljuk pedig az lenne, hogy civil kontrollt gyakoroljanak a hatalom felett, ha az visszaél az erejével.
Az ENSZ közleménye várható volt. Nem konkrétan az ENSZ-től, de valahonnan mindenképp. Korábban már írtuk, hogy a kormány legutóbbi lépései közül messze nem a CEU ellehetetlenítése lesz majd a legproblémásabb.
A jelentést három szakértő jegyezte, a raportőrrel, David Kaye-jel az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének segítségével tudtunk telefonon beszélni. Kaye szerint a civil szférában pár éve érezni már, hogy a magyar kormány el szeretné lehetetleníteni a szereplőket. Szerinte ezzel leginkább az a baj, hogy olyan embereket stigmatizál, akik egyébként segíteni szeretnének, és akadályozza őket abban, hogy a munkájukat végezzék.
Mintha sok pénz lenne
A raportőr szerint a magyar kormány úgy csinál, mintha ebben a szektorban sok pénz lenne, pedig ez nem így van. A problémákat egyébként pár pontban foglalta össze:
- A terveet ellehetetleníti a civileket a munkájuk végzésében.
- Valójában a civil szféra nagyon kis rétegét szabályozza, nem tartoznak bele például a kormányzati szervezetek, vagy a magyar államtól támogatást kapó szervezetek. Nem tartoznak bele az egyházak sem, ezeket a tervezet nem szabályozná.
- Túl erős a büntetés, ami a törvény megsértéséért jár. Ha a szervezetek nem vallják be, hogy külföldről kapnak támogatást, megszüntethetik őket. Ez túl durva büntetés.
- Nem volt semmilyen egyeztetés a szektor szereplőivel.
Kaye szerint ráadásul a törvény felesleges is, mert a jelenlegi törvények tökéletesen ellátják a feladatát.
A kormány egyébként sokszor hivatkozik arra, hogy a civiltörvényt amerikai mintára alkotta meg. Amerikával tényleg létezik egy FARA nevű törvény, amely a külföldi ügynökök működését szabályozza, de ez teljesen más, mint a magyar törvény. A magyart inkább izraeli és orosz mintára alkották meg, ezekben az országokban pedig az ellenzéki civil szervezetek ellehetlenítése a törvény célja. Ezt eddig én mondtam, nem Kaye.
Ő pedig azt mondja, azért nem egyezik meg a magyar és az amerikai törvény, mert a magyar egy csoportot szabályoz – azokat, akik külföldről kapnak támogatást -, az amerikai pedig egy cselekedetet – azokat, akiket külföldről irányítanak. Szerinte a magyar kormány azért hivatkozik az amerikai törvényre, hogy ezzel igazolja, rendben van a magyar tervezet. Pedig ez nem igaz.
Hivatkozások
A magyar kormány még nem válaszolt az ENSZ jelentésére, és Kaye szerint ez leghamarabb egy hónap múlva történhet meg. Egyébként a jelentés előtt sem vették fel a kapcsolatot a kormánnyal, bár korábban más ügyek miatt már egyeztettek.
Kaye azt mondta – a Magyar Idők munkatársának kérdésére -, hogy nem érdemes azzal igazolni a magyar törvényt, hogy Macedóniában és Ukrajnában is hoztak hasonlókat. Már csak azért sem, mert a régióban folyamatosan szűkül a civilek mozgástere, ezért ez nem feltétlenül a kormány állításait igazolná.
És a legfontosabb kérdés: mi lesz ezután?
A magyar kormányt az EU is felkérte, hogy változtasson a civil törvényen, akkor sem tette meg. Az ENSZ is felkérte, és lehet, hogy most sem fogja. Az ENSZ-nek nincs olyan jogköre, amivel a magyar kormányt rá tudnák kényszeríteni bármire. Az EU-nak elvileg van, és Kaye szerint érdemes lesz megnézni azt is, hogy a törvény elfogadása után mi történik majd az Európai Bíróságon. Ott ugyanis simán elkaszáhatják ezt a törvényt.
De ilyenkor felvetődik a kérdés, pontosan milyen erővel is tud hatni Magyarországra az EU, az Egyesült Államok, vagy éppen az ENSZ. Olyannal, ami hirtelen fáj, nem tudnak. Az, amit a magyar kormány csinál, Kaye igazán csak hosszú távon fog fájni, mert ha most szembeköpik az ENSZ kérését, a későbbiekben minden egyes tárgyaláson rosszabb helyzetből indulhatnak majd.
Kaye szerint, ha elfogadják a törvényt, az üzenet lesz. És nem az ENSZ-nek, vagy az EU-nek szóló üzenet, hanem a demokráciának.
És ha egyetlen jó dolgot kellene mondani a civiltörvényről? Kaye elég nehezen talált pozitív indokokat, de végül megállapodott annál, hogy legalább törvényesen, a parlamenten keresztül fogadják el.
