Átfogó kutatásba fogott az Országos Kriminológiai Intézet. Tizenkét év – 2000 és 2012 közötti – bűneseteit vették alapul, pontosabban az emberöléseket vizsgálták, azon belül is azokat, amelyeket több ember sérelmére követtek el, magyarán amikor vagy egynél több embert öltek meg, vagy próbáltak megölni, mint például az oktogoni vagy a pécsi ámokfutás és a móri mészárlás.
Feltérképezték, kik és milyen okból, helyzetekben támadtak, milyen eszközöket választottak mindehhez és, hogy kik voltak a „célpontjaik”. A kutatás külön kitért az úgynevezett kiterjesztett öngyilkosságra is, melynek lényege, hogy a tettes a bűncselekmény elkövetése után a saját életének is véget vet vagy igyekszik véget vetni.
Egy gyilkos, legalább két áldozat
„Van-e súlyosabb bűncselekmény, mint amikor valaki megöl egy embert. Azt válaszolhatjuk, hogy igen. Hogyha valaki több embert öl meg” – kezdte Dr. Nagy László Tibor, a kutatás vezetője az eredmények ismertetését. A vizsgálat az említett tizenkét év összes regisztrált és jogerősen, illetve az eljárás megszüntetésével vagy felfüggesztésével befejezett – több ember sérelmére elkövetett – emberölési ügy iratait feldolgozta, így összesen 231 ügy, 283 elkövető és 568 sértett adatait rögzítették. Részletesen azokat az eseteket elemezték, amelyeknél jogerős bírósági ítélet, illetve büntetőeljárást megszüntető vagy felfüggesztő határozat több ember sérelmére történő emberölés elkövetését állapította meg. Ez pedig 217 ügyet, 250 tettest és 532 sértettet jelent.
Az adatokból kiderült, ezek közül az ügyek közül 78,8 százalék zárult olyan jogerős ítélettel, mely kimondta az elkövető bűnösségét, míg a vádlottak 6 százalékát felmentették kóros elmeállapotuk miatt. A többiek bűnösségét azonban nem sikerült megállapítani, vagy rájönni, hogy ki a tettes. Ez utóbbi 7,4 százalékot tesz ki.
Az esetek 85, 4 százalékában – amikor tudni lehetett, hogy ki a tettes – egyetlen ember követte el a bűncselekményt, kettőnél több támadó csak 4,3 százalékban fordult elő. Ám az áldozatok vagy „majdnem áldozatok” száma legalább kettő volt, az esetek 30, 4 százalékában pedig ennél is több.
Az esetek több mint felénél legalább egy ember meghalt
A támadások 33,2 százaléka volt az úgynevezett befejezett emberölés, vagyis amikor a kiszemelt áldozat meg is halt. 44, 2 százalékuk maradt életben, 22,6 százalékuknál pedig halott és sérült is előfordult. Tehát összességében az ügyek valamivel több mint felénél – 55,8 százalék esetében – egy ember biztosan életét vesztette.
A kutatás megállapította, az esetek 1,4 százaléka tekinthető ámokfutásnak. Vagyis, amikor a kiszámíthatatlan személyiségű tettes több helyszínen, több emberre is lecsap válogatás nélkül. A tömeggyilkosságok 3,7 százalékot tesznek ki, itt a cselekmény legalább négy ember ellen irányul. További 12 százalékban állapították meg az úgynevezett több alkalommal elkövetett cselekményt, magyarán a többi 82,9 százalékot pedig az egyéb esetek adják.
Ittas, munkanélküli, fiatal gyilkosok
A vizsgálat eredménye szerint az elkövetők csupán 9,2 százaléka volt nő, ez jóval alacsonyabb, mint általában a női gyilkosok aránya, ami például 2013-ban 18 százalék volt. A tettesek többsége 20 és 29 év közötti. A fiatalkorú támadó mindössze 9, 70 évnél idősebb pedig 4 volt. Előbbi 3,6, utóbbi 1,6 százalékot jelent. Nagyon alacsony közülük azoknak a száma, akiknek volt állandó munkahelyük. 24,3 százalékuk nem dolgozott semmit, míg 28,8 százalékuk pedig alkalmi munkákat végzett.
A gyilkosságok vagy gyilkossági kísérletek helyszíne általában megegyezett azzal a településsel, ahol a gyilkos lakott, még inkább, ahol az áldozat. A tettes az esetek 28,6 százalékában saját otthonában támadt, az esetek 56,3 százalékában pedig kiszemeltje lakhelyén csapott le.
Az elkövetők pontosan fele, valamilyen tudatmódosító hatása alatt állt a támadás idején. A legtöbben alkoholt fogyasztottak, pontosabban az érintettek 46 százaléka. A többiek egyéb szerrel éltek: 7,6 százalékok valamilyen gyógyszert – például antidepresszánst – 2,4 százalékuk pedig kábítószert vagy kábítószert is fogyasztott.
A tetteseket több mint felét – egész pontosan 56 százalékát – a bűncselekmény elkövetése után legkésőbb egy nappal sikerült elkapni, de több mint 30 százalékuk már egy órán belül rendőrkézre került. Három olyan ember volt, akit tíz évvel a támadás után sikerült elfogniuk a hatóságoknak.
A harmaduknak életfogytiglan
Azokban az ügyekben, amelyek bíróság elé kerültek, a vádlottak 29,9 százaléka kapott tényleges életfogytiglant. Ebből 7,8 százalékot tesznek ki azok, akiket tényleges életfogytiglannal sújtottak. Ők biztos, hogy soha nem kerülhetnek ki a rácsok mögül. Akiknek megvan az esélyük a szabadulásra, általában legkorábban 30 év után szabadulhatnak – ez 47 százalék -, de előfordult már 45 év is. Azok esetében, akik határozott időtartamú büntetést határoztak meg, a következőképpen alakultak az arányok: 24, 7 százalékuk 10 és 15 év közötti büntetés kapott, 5,2 százalék – 12 ember – esetében pedig kényszergyógykezelést rendelt el a bíróság.
Idős és fiatal vagy gyermek áldozatok
A sértettek 42, 3 százaléka volt nő, tehát jóval magasabb a női áldozatok aránya, mint az elkövetőké. A vizsgálat kimutatta, sok áldozat épp azok közül kerül ki, akik a legkiszolgáltatottabbak: 19,4 százalékuk 60 év feletti, 16,9 százalékuk pedig 18 év alatti. A gyermekkorúak hányada ebből 11,8 százalék.
A sértettek mindössze ötödéről – 20, 4 százalékáról – mondató el, hogy nem ismerte támadóját. Az esetek 33, 2 százalékában hozzátartozókról vagy korábbi hozzátartozókról van szó.
Késsel ölnek leginkább
A támadások módjáról elmondható, hogy mindössze 8,9 százalékát hajtották végre eszköz nélkül, tehát pusztán fizikai erővel. A legtöbben – 31 százalék – kést vagy bicskát használnak, fegyvert pedig további 22, 9 százalék. Baltával, fejszével az elkövetők 9,2 százaléka támadt, úgynevezett gyújtogatáshoz használt eszközzel 8,, míg méreg bevetésével mindössze 3 százalék.
A bűncselekmények leginkább valamilyen korábbi konfliktusból fakadnak, ezek 38,4 százalékot tesznek ki. 21,3 százalékban az adott helyzet vezet támadáshoz, 15, 3 százalékban nyereségvágy áll a háttérben, vagyis amikor az elkövető hasznot akar húzni -, 4,9 százalékuk leplezéses, míg mindössze 0,4 százalékuk szexuális indítékból ölt, vagy ölt volna meg többeket. Összesen 11,7 százaléknál pedig nem lehetett megállapítani, hogy mi állt a bűncselekmény hátterében.
Személyiségzavaros tettesek
A kutatás adati szerint a vádlottak beszámíthatósága 6,9 százalékban volt enyhe, 4,4 százalékuknál közepes, 1,2 százalékuknál pedig súlyos fokban korlátozott. És volt további 5,6 százalék, akik egyáltalán nem voltak beszámíthatóak. Az elkövetők többségénél, bár kimutatható volt valamiféle személyiségzavar, az nem volt olyan mértékű, hogy megakadályozza büntethetőségüket, magyarán tisztában voltak tettük súlyával. Ez a személyiségzavar gyakran azt jelentette, hogy az illető személyiségszerkezete torz, intelligenciája alacsony és sokszor agresszív viselkedésű.
Összefoglalva elmondható, hogy a legtöbb ilyen bűncselekmény – több ember sérelmére elkövetett emberölés, illetve annak kísérlete – valamilyen hosszan tartó konfliktus eredménye, a tettes sok esetben ittas állapotban támadt, főként áldozata otthonában, azon belül is leggyakrabban lakásban, hétvégi időpontban.
Kiterjesztett öngyilkosságok
Az OKRI kutatása az úgynevezett kiterjesztett öngyilkosságok eseteit is közelebből vizsgálta. Erről már dr. Bolyky Orsolya, a kutatás egyik résztvevője beszélt. Kiderült, a fent említett 12 évben összesen 19 ilyen esetet regisztráltak, olyan ügyet, amelyben a tettes azután, hogy végzett áldozataival, a saját életét is próbálta kioltani, vagy ki is oltotta. Utóbbi 19 támadóból tíznek sikerült. Az elkövetők átlagéletkora itt már jóval magasabb: 42 év. A férfiak 30,8, a nők 66,7 százaléka maradt életben. Ez azt bizonyítja, hogy a nők részéről ez sokszor inkább segélykiáltás.
A bíróság összesen négy emberrel szemben szabott ki börtönbüntetést, mert beszámíthatósági képességük – bár korlátozottan – de fennállt. A többiek kóros elmeállapotban követték el a bűncselekményt, jellemzően skizofréniában szenvedtek. Esetükben felmentő ítélet született és – egy kivétellel – kényszergyógykezelést rendeltek el vele szemben.
A kiterjesztett öngyilkosságok összesen 20 ember életét követelték az érintett 25-ből. Általánosságban elmondható, hogy az áldozatok a támadó családtagjai vagy volt hozzátartozói: házastárs, élettárs, szülő, közös vagy közösen nevelt gyermek, esetleg a korábbi partner, illetőleg az ő új társa. A férfiakat leginkább féltékenység vezérli, míg a nőknél az elkeseredettség a fő kiváltó ok és persze az ezek mentén kialakult pszichotikus állapot. A tettesek sokszor búcsúlevelet hagytak, tehát előre eltervezték a gyilkosságokat, készültek rá. Csupán három elkövetőről mondható el, hogy ittak támadás előtt. Többségük – 36,8 százalék – fegyvert használt.
A vizsgált ügyek többsége az ország délkeleti részén történt, Bács-Kiskunban, Békésben, Csongrádban, Jász-Nagykun-Szolnokban és Hajdú-Biharban. Ez megegyezik az „önálló öngyilkosságok” immár 60-70 éve állandósult eloszlásával.
