Szükségesnek érezte egy nyílt levéllel támogatni a magyar kormányt Pálffy István, egykori tévés, sommelier, KDNP-s országgyűlési képviselő, tavaly Magyarics Tamást váltó dublini magyar nagykövet. A dolog apropója az volt, hogy a tekintélyes ír lapban, az Irish Timesban megjelent szeptember 22-én egy hosszabb cikk a magyarországi kvótanépszavazásról.
A szerző végigveszi Budapest vérzivataros történetét a holokauszttal és 1956-tal, majd rátér arra, hogy tele van plakátolva a város. Orbán Viktor kormányát keményvonalasnak írja le a menekültválságban játszott szerepe miatt, de az euroszkeptikus jelző is előkerül. A cikk ismerteti a kvótaellenes harcot és a népszavazási plakátok feliratait, majd rátér arra, hogy a referendumnak nem lesz igazi jogi tétje, EU-s jogszabályt nem fog felülírni.
Inkább arról van szó, hogy politikai tőkét kovácsol Orbán ebből, valamint – ahogy a többi volt kommunista ország – Magyarország is szívesen látna több hatalmat a nemzeti parlament kezében, mint Brüsszelében.
Megemlíti még, hogy Orbán újabb kerítéssel erősíteni meg a szerb határt annak ellenére, hogy már a mostanin is alig szivárog át migráns. Eközben nemzetközi emberi jogi szervezetek által kritizált módon a határ mentri tranzitzónákban váratják a menekülteket. Mindenesetre október 2-án népszavazás, Orbánnak pedig szüksége van az 50 százalék feletti részvételre az érvényességhez, különben – ahogy őt idézik – megfőznek minket, mint a békát.
Pálffy odacsap, de hogyan!
És itt jön be a képbe a napokkal később reagáló Pálffy, aki azt írja, a magyarok leszámolnának az illegális migrációval és embercsempészettel, itt ez a cél. Amúgy Magyarország tárt karokkal vár mindenkit, akinek vannak dokumentumai és tényleg menekült. De azért mégis, tavaly félmilliónál is több menekült masírozott át az országon szerinte. Hozzáteszi, nem is igaz, hogy csak egy EU-jogszabály a kvóta, szerinte azt még nem fogadták el, mert több tagállam vitatja. És itt jön a legszebb rész:
Nem vitatom el a tudósítójuk jogát attól, hogy olyan mellékneveket használjon, amiket választ. Ennek ellenére a “cinikus” szó használata arra, hogy leírja “Orbán Viktor magyar miniszterelnök azon igyekezetét, hogy más ügyekről elvonja a figyelmet”, híján van a magyar politika megértésének.
Ezzel nincs vége Pálffy parádézásának, aki valószínűleg még nem járt a János Kórházban, Budapesten:
Az olvasóikat tájékoztatni kell arról is, hogy a magyar egészségügyi rendszer az egyik legjobb Európában.
Itt azt fejtegeti Pálffy, hogy olcsó a tb, magas minőségű gyógyszereket fedez és az egész társadalmat lefedi. Nem kell a háziorvosnál extra pénzt fizetni, nincsenek sorok, külföldi hallgatók ezrei tanulnak magyar egészségügyi felsőoktatási intézményekben.
Pálffyt az is zavarja, hogy “egykori kommunista” országokként írták le Magyarországot és a térség országait. Azt írja, kb. 30 éve jelentek meg az első törések a kommunizmuson, és Magyarország nem önként lett kommunista, kényszerítették és elnyomták a nemzetet. Most nyugati parlamenti demokrácia, ahol a jogrend és a szólásszabadság érvényesül. Az emberek pedig szabadon szavazhatnak fontos ügyekben, mint a migránsok letelepítése. Pálffy végül diplomáciailag szokatlanul lazán, kb. így búcsúzik az ír olvasóktól:
Üdv, stb.
