Az ügyvéd azt ígérte egy elítéltnek, hogy egymillió forintért elintézi, hogy másik börtönbe kerüljön. Az ügyvéd a pénzt részben munkadíjra, részben büntetés-végrehajtási kapcsolata számára kérte, ám az áthelyezésért nem tett semmit.
Az ügyvéd azt is felvetette az elítélt élettársának, hogy rendőrségi kapcsolatain keresztül ellenszolgáltatás fejében vádalkut tud elérni, és így az elítéltnek nem kell leülnie büntetését, vagy annak egy részét. Ennek elintézésére az ügyvéd 14 millió forintot kért.
A pénzt ügyvédi letétbe helyezték, de ezúttal sem tett semmit. Idővel elismerte, hogy a pénz nincs meg, és visszadátumozott kölcsönszerződést íratott alá az elítélt élettársával. Majd azt állította, hogy csak akkor tudja visszafizetni a pénzt, ha adnak még 3 millió forintot. Ezt is megkapta, de a kicsalt összesen 18 millió forintból csak 150 ezer forintot fizetett vissza.
Még a telefonlehallgatások is az elítélt, illetve élettársa tanúvallomását erősítették meg.
A bíró megállapította: a vádlott arra hivatkozással kért pénzt, hogy büntetés-végrehajtási és rendőrségi vezetőket megvesztegetve, a sértett számára kedvező ügyintézést érjen el. Az pedig tipikus csalói magatartás, amikor valaki arra hivatkozással kér további összegeket, hogy egy korábbi tartozását visszafizesse.
A törvényszék két rendbeli vesztegetést állítva, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés és nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás miatt mondta ki a vádlott bűnösségét. Súlyosító körülményként értékelte, hogy ügyvédi hivatásával visszaélve, ugyanilyen bűncselekmény miatt folyamatban lévő másik büntetőeljárás közben követte el az újabb cselekményeket.
Az ügyész súlyosításért, a vádlott felmentésért fellebbezett, így a befolyással üzérkedéssel és csalással vádolt ügyvéd büntetőpere másodfokon folytatódik. (MTI)