A mozivásznak, a tévéképernyők, meg úgy egyáltalán minden olyan felület, amelyeket mozgóképek megjelenítésére használunk, vízszintesen elnyújtott formájúak. Ezt gyakorlatilag természetesnek, kváziszabványnak vesszük, mióta csak a film létezik. Épp ezért tartjuk furcsának, ha valaki normál fogásban, tehát a készüléket függőlegesen tartva videózik a telefonjával, hiszen ennek a végeredménye is egy felfelé elnyújtott felvétel lesz.
Például olyan, mint amilyeneket az alábbi klip egyes jeleneteiben is látunk (ez egyébként egy vicces dal, ami pont arra igyekszik rávenni az embereket, hogy forgassák el a telefonjukat videózás közben). Tény, hogy a vertikálisan felvett film nagyon hülyén tud kinézni, ha bármilyen hagyományos videós felületen, például egy monitoron, tévén, vagy épp YouTube ablakban próbáljuk lejátszani, hiszen a képnek nagyjából kétharmada üres marad.
A dolog magyarázata egyszerű: a “szemünk állása” inkább a horizontálisan átfogó képre van berendezkedve, a perifériás látásunk is jobban támaszkodik az oldalsó mozgások gyorsabb érzékelésére, míg a fent és lent történtek érzékeléséhez a szemünk, vagy akár a fejünk nagyobb mozgása szükséges. Ezt tehát szépen át is vették a mozivásznak, tévék és számítógépes monitorok, és mindenki boldogan nézett ki a fejéből – amíg meg nem érkeztek az okostelefonok.
Ezek ugyanis az első olyan, általánosan elterjedt eszközök, amelyeken a kijelző vertikális elrendezésű. Ennek is vannak praktikus okai, hiszen a telefont egy kézben tartva így használhatjuk a leghatékonyabban, egyszerre elérve a virtuális billentyűzetet, és közben a kijelző felső részén továbbra is látva a legfontosabbakat. És ha már az emberek ebben az úgynevezett portré-módban tartják a mobilokat minden más tevékenységhez, akkor bizony sokan akkor sem fordítják el őket, amikor videót vesznek fel – ezért van egyre több a fent is bemutatott formátumból. Egy 2015-ös, internetes trendeket vizsgáló nemzetközi kutatás szerint tavaly már a mobilozók 30 százaléka videózott “telefon-állásban”, míg 2010-ben még csak 5 százalék filmezgetett álló telefonnal.
Ki megy szembe a forgalommal?
Hogy kinek van igaza? Nos, biológiai szempontból, tehát az emberi látásra optimalizált élmény alapján továbbra is azoknak, akik vízszintesre fordítják a mobilt videózás előtt. De ez vajon azt jelenti, hogy ez a helyes megoldás? Naná, hogy nem, a világ bonyolultabb ennél.
Mégpedig azért, mert azt is figyelembe kell venni, milyen eszközön nézzük meg a felvett és megosztott videókat. Régebben még egyértelmű volt, hogy filmet, videóklipet, vagy akár amatőr videókat is monitoron vagy tévén játszunk le, amikor a fektetett képarány a megfelelő. De manapság egyrfe többen használják mobilról a Facebookot és az egyéb közösségi, vagy csevegő alkalmazásokat. Tehát mobilon írják be, majd olvassák el a szöveget (állított elrendezésben), és épp ezért vertikális módban játsszák le a videókat is. Tehát ha ők a célközönség, mégis azoknak van ideje, akik a száz éves hagyományt felrúgva álló felvételeket készítenek.
Hogy mi lesz így a vízszintesre hangolt perifériás látással? Tulajdonképpen semmi, hiszen egy 4-6 hüvelykes kijelzős telefon akár állítva, akár fektetve kisebb, mint a látószélességünk, legfeljebb laptopon, vagy tévén néz majd ki furán a vertikális videó.
És vannak már olyanok is, akik kifejezetten ezt a formátumot kedvelik. A norvég NRK műsorgyártó cég például szándékosan váltott erre a nézetre, mondván, a vertikális arányok sokkal jobban érzékeltetnek dolgokat: egy ember magasságát egy fáéhoz hasonlítva, egy város házait a mögötte levő hegyek elé hozva.
Hogy ebből tényleg általános divat lesz-e, jó kérdés. Szakértők szerint túl sok mindennek kéne megváltoznia az emberek médiafogyasztásában, hogy a horizontális filmnézést lerúgja a trónról a vertikális mód. Az viszont tény, hogy egyre kevéssé lesz “ciki”, ha valaki hagyományos telefontartással készít videókat: lehet, hogy csak egy másik mobilosnak szánja a felvételt, és akkor bizony neki van igaza.