2010-ben Tyrone Laveryhez, a Field Múzeum emlőskutatójához olyan pletykák jutottak el, melyek szerint egy hatalmas, kókuszdiótörő patkány él a Vangunu-szigeten, melyet a helyiek vikának neveznek. A sziget lakói még dalokat és gyermekverseket is ismernek, melyek az óriási élőlényről szólnak.
Lavery később elutazott a szigetre, de sokáig nem bukkant a rágcsáló nyomára. A szakértő a helyieket is kikérdezte, hogy utánajárjon, nem egy már ismert fajt hívnak-e vikának.
2015-ben aztán egy vadőrnek egy kidőlt fánál sikerült befognia a hatalmas rágcsáló egy példányát. Lavery az egyed vizsgálata során hamar rájött, hogy egy teljesen új fajjal van dolga.
Az élőlény nem emlékeztetett a Salamon-szigeteken őshonos 8 patkányfaj egyikére sem. Mikor a szakértő a begyűjtött példányt összehasonlította a múzeumi gyűjteményekkel és elemezte az állat DNS-ét, alá tudta támasztani az új faj megtalálását. Az állatot Uromys vikának nevezte el.
Összehasonlításképp: a világon igen elterjedt házi patkány 200-400 grammot nyom.
Bár évente több ezer új állatfajt fedeznek fel, ezek többségében rovarok és pókszabásúak. A nagyobb testű élőlényeknek manapság kifejezetten nehéz rejtve maradniuk, évente csupán néhány tucat új emlőst sikerült azonosítani.
Lavery úgy véli, hogy a vika felmenői uszadékon kerülhettek a szigetre, ahol aztán a hosszú izoláltság alatt új fajjá alakultak.
A kutató új tanulmányában kiemeli, hogy az óriási patkány napjainkra a kihalás szélére sodródhatott. Mivel a faj élőhelye kicsi, populációja pedig alacsony, ráadásul a helyi fakitermelés is fenyegeti, Lavery azt javasolja, hogy a vika súlyosan veszélyeztetett besorolást kapjon.
Abba a helyzetbe került ez a patkány, hogy ha nem fedeztük volna fel most, talán sosem fedezik fel
– mondta a szakértő. A kutató hozzátette, a térséget, ahol a fajt azonosították, a Vangunu-sziget egyik utolsó erdős területe, melyet még nem érintett a fakitermelés.
