A 34 éves quebeci származású férfit saját bevallása szerint „a hangok utasították” arra, hogy betörjön a kanadai kormányfő, Jean Chrétien villájába és elvágja a torkát. Dallaire-nél még tinédzser korában diagnosztizáltak paranoid skizofréniát, a férfi pedig többé-kevésbé normális életet élt – egészen 1995. október 25-ig, amikor fogta magát, és derült égből villámcsapásként felmondott munkahelyén, egy montreali vegyesboltban. (Jobban mondva az aznapi bevétellel a hóna alatt kisétált a boltból a műszakja közepén.)
A miniszterelnök villájához november 5-én éjjel 2:10-kor érkezett meg. Dallaire védőügyvédje később azt állította, ügyfele a „hangok parancsára” cselekedett – titkos ügynöknek képzelte magát, és egy nyolc centis zsebkéssel akarta elvágni Chrétien torkát az októberi függetlenedési népszavazás bukása miatt. Dallaire előbb átmászott a birtok kerítésén, majd cirka 20 percet töltött el azzal, hogy felhívja magára a biztonságiak figyelmét – követek hajigált és bőszen integetett a kameráknak, a villa felügyeletével megbízott rendőrök azonban ügyet sem vetettek rá. Dallaire ekkor egy kővel betörte a bejárati ajtó üvegét és „beosont” a házba.
Chrétien és neje, Aline az emeleti hálószobában aludtak. Dallaire előbb fél órán át járkált a házban, majd a lépcső felé vette az irány – ekkor jelent meg előtte a kormányfő felesége. A nő előbb kérdőre vonta a meglehetősen „Forest Gump-szerű” alakot, majd a késére pillantva menekülőre fogta a dolgot, visszarohant a hálószobába és magukra zárta az ajtót. Chrétien, aki a hangzavarra szintén kipattant az ágyból, a beszámolók szerint egy inuit szoborral felfegyverkezve várta a betörőt, amíg neje telefonon riasztotta a villa biztonsági szolgálatát.
A történet groteszk fordulatai ekkor azonban még nem értek véget, a rendőröknek ugyanis mintegy hét percükbe került, hogy beérjenek a házba és lefogják az addigra már abszolút kooperatív támadót. A vészjelzést fogó rendőr ugyanis először inkább rádión megkérdezte a felettesét, hogy ilyenkor pontosan mit is kell csinálni, majd nem találták a rezidencia kulcsait, végül pedig úgy döntöttek, hogy a betörő szökését megakadályozandó előbb inkább körbeveszik a házat, és csak utána indulnak az emeleti hálószoba felé. Dallaire tárgyalásán a rendőrfőkapitány bevallotta, hogy a kormányfői rezidencia őrzése mindig is az egyik legunalmasabb feladatnak számított, így gyakran megesett (például 1995. november 5-én), hogy nem éppen a legjobb képességű rendőröket osztották be erre a feladatra.
Dallaire-t elfogták, a házaspárnak pedig nem esett bántódása – már az események kiváltotta sokktól eltekintve. A betörő elmeállapotát 90 napig vizsgálták a Royal Ottawa Hospital pszichiáterei, majd kijelentették, hogy Dallaire-t nem lehet felelősségre vonni a merényletkísérletért. A férfi a tárgyaláson már teljesen kontrollált állapotban jelent meg, kedélyesen és készségesen elcsevegett az újságírókkal, és bevallotta, már bánja a tettét – Chrétienéktől pedig nagyon szeretne bocsánatot kérni.
Ilyet is csak Kanadában…
