Érvek a bajszos szar ellen
Molnár Zoltán véleménye
Azért pokoli jó érzés nézni, ha békés fiatalok vonulnak ki az utcára (írom ezt békés fiatalként), mert rohadt kreatívak tudnak lenni, ha skandálni kell valamilyen politikai szlogent. A tök spontán szerveződött Szent György téri tüntetés hétfőn ezt mutatta meg, sok rigmusnál nyerítettem fel a röhögéstől. Aztán valaki bedobta ezt:
Beindult az ütemes skandálás, és bevallom őszintén, elsőre megint vigyorogtam, mint Rogán Antal a téridőgörbület magyarázásakor. Hazudik, aki azt mondja, nem viccesek az altesti poénok, nem véletlen él világunkban egy Adam Sandler nevű filmművész. Aztán mélyebben belegondolva – megpiszkálva a borotválkozás után serkenő bajuszpihéimet – arra jutottam,
Mi vele a baj? – vetődhet fel a kérdés. Hát az, hogy primkó. Adott egy egészen szimpatikus mozgalom, ami egészen szimpatikus célokért küzd: az egyik oldalon a bizonyítottan Oroszország által befolyásolt magyar kormány óbégatja bele a magyar valóságba a nyilvánvaló hazugságait (lásd “Repülővel jöttünk!” rigmus), a másik oldalon tanulást, boldogulást, szabadságot akaró, a neokommunizmusból nem kérő fiatalok hőbörögnek, aránylag kulturáltan.
És akkor valaki elkezdi kiabálni az – oké, csinovnyik -, de mérsékelt, emberi figura Áder Jánosra, hogy “bajszos szar”. És itt nem Áder államfői pozíciójára és az ebből fakadó tiszteletre gondolok (Áderen valóban nincs mit tisztelni, Schmitt Pál 2., csak tud helyesen írni). Inkább arra, hogy Áder egy normális ember, nem egy döbbenetesen primitív, ostoba, agyalágyult firkász, mint Bayer Zsolt, aki csak káromkodva, kocsis módján tud publicisztikát írni, ezért logikus neki így válaszolni.
Áder János tett egy sokak számára antipatikus lépést, aláírt egy jogszabályt. De bajszos szarnak nevezni útszéli baromság, ami csak muníciót ad az ellenoldalnak, jogos muníciót. A politikai közbeszéd aljább, mint az albán harmadosztályú focibajnokság, de itt még nem tart, és nem kell efelé lökni. Lehet vonulni, lehet uniós zászlót kitűzni, lehet a mi pénzünkön kihelyezett gyűlöletplakátokat alakítgatni, de mi a faszért kell káromkodni és degradálni másokat?
Érvek a bajszos szar védelmében
Kerner Zsolt véleménye
Valamit előre le kell szögeznünk, síkra kell szállítanunk, górcső alá kell vennünk:
Ez egy nagyon fontos kitétel. Nem szeretnénk ugyanis, ha bárki azt hinné, hogy lehet emberek külsejével, megjelenésével viccelni, esetleg lefitymáló megjegyzéseket tenni az arcszőrzettel kapcsolatos döntéseikre. Nem lehet. Lefitymáló megjegyzéseket kizárólag emberi döntésekre lehet tenni, viccelni pedig kizárólag emberek belsejével lehet.
A bajszos szar kifejezésben nem a bajszos a jelző, hanem a szar. A bajusz csak a szar beazonosításának megsegítéséhez szükséges. Pont ettől az összetételtől lesz a bajszos szar az utóbbi pár év legerősebb eposzi jelzője (epitheton orbans).
Az elmúlt napok tüntetéseiben volt néhány pillanat, ami visszaadta az elkeseredett állampolgár hitét az emberiségben. És jó lenne, ha a következő mondatot a Fideszben is nagyon komolyan vennék:
A mostani megmozdulások és a korábbi nagy tüntetések – mint mondjuk a Milláé – között van egy nagyon fontos különbség: lecserélődtek a résztvevők. Kevesebb a nyugdíjas, kevesebb az idős, kevesebb a politikus és sokkal több a fiatal, kreatív egyetemista. És ez a rigmusok és a transzparensek szövegminőségén is látszik. Donald Trump sikerében tök fontos szerepe volt a mémhadviselésnek. Most pedig Budapest utcáira vonultak a mémek.
A bajszos szar erősebb jelző, mint a Csúti Hitler, vagy a Patásorbán valaha volt. Sőt, talán még az Elkúrtuk!-nál is jobban skandálható.
