Sokan felhorkantak, hogy a KDNP-s oktatási ellenreform alapján az iskolákban kötelező jelleggel megjelenik az erkölcstan vagy aki azt választja, a hittan. Szerintünk ezzel mindössze az a baj, hogy az iskolákba járók látványosan két csoportba fognak tartozni. Sok helyen persze eddig is volt hittan (nagyon helyesen), de nem a tananyag részeként szerepelt a tantervben, a rajzszakkör, a foci helyett választhatták a szülők. Most a tanórák egyikéről hiányzik majd az osztály jó/rossz (!) fele.
Egyébként az erkölcstan, ha jól csinálják, nagyon is hasznos, és nincs is benne semmi új. Már a 90-es években is szerepelt a NAT-ban, mint az Ember és társadalom műveltségterület egyik része. Kiváló tankönyvek, taneszközök készültek a témában. A NAT vitaanyagában azt olvashatjuk, hogy az erkölcsi nevelés „nem egyik vagy másik tantárgy feladata. Az iskolai környezetnek, a pedagógus példájának, az osztályközösség életének a maga egészében van erkölcsi jelentősége”. Ezzel csak egyetérteni lehet. Némi ellentmondás, hogy ennek ellenére mégis külön tantárgyat szentel a NAT a területnek. De ezzel sincs semmi baj, ha a kereteket okosan, korszerűen tölti ki a pedagógus.
Azt is olvashatjuk, hogy „a köznevelés alapvető célja a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatának elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, társadalmi beilleszkedésük elősegítése”.
Mindezeket figyelembe véve, a kerettantervek és az iskolák helyi tanterveinek készítőit segítve ajánlanánk néhány feldolgozandó témát.
Felelősségvállalás
Az óra indításaként azt a dilemmát vázoljuk a gyerekeknek, hogy képzeljünk el egy távoli országot, ahol az oktatásért FELELŐS embert megkérdezik a megfelelő fórumon, miért hozott olyan döntést, ami több tízezer fiatal állampolgár életét lehetetleníti el. Arra is kíváncsi a kérdező, miért tette mindezt viharos gyorsasággal, úgy, hogy az érintetteknek nemhogy éveik, de hónapjaik sem voltak a felkészülésre.
A gyerekeknek bele kell helyezkedni a FELELŐS ember helyzetébe, és megmagyarázni a döntést. Az egyes felszólalók vitázhatnak is egymással, az érveiket megbeszéli az osztály.
Óra végén a tanár bejátssza azt a videófelvételt, amelyen az látható, ahogy 2012. év elején egy konkrét ország konkrét képviselőjének kérdésére egy konkrét államtitkár ezekre a kérdésekre azt válaszolja, hogy mindez nem az ő döntése volt, hanem a kormányé. Az óra lezárásaként megvitatják, hogy mondott-e ehhez hasonló választ bármelyik diák. Talán igazat mondott a konkrét államtitkár, és nem az ő döntése volt, de akkor, mondjuk a következő órán, megbeszélheti az osztály, hogy az is döntés, ha (önként, pénzért, presztízsért) feloldódunk egy hatalmi mechanizmusban, és saját magunkat teljesen alárendeljük annak. Esetleg felvetődhet, hogy mit keres a „parancsra tettem”-típusú védekezés egy demokráciában.
Jog, társadalom, érdekérvényesítés
Egy másik téma az lehetne, milyen esetekben kell kiállni érdekeinkért, jogainkért, meggyőződésünkért. Megvitathatjuk a diákokkal, hogy ők milyen lehetőségeket látnak erre.
Például, ha majd bekerülnek egyetemre, bíznának-e egy olyan érdekvédelmi szervezetben, amelyik októberben még országos demonstrációt hirdet a tandíj, a röghöz kötés és Hoffmann Rózsa ellen, majd titokzatos tárgyalásokat folytat Navracsics Tiborral és Orbán Viktorral, végül egy szó nélkül hagyja, hogy elfogadja a parlament a törvényt, amelyben benne van a tandíj, a röghöz kötés. Hoffmann a helyén. Később újra feltűnik a szervezet az utcán, immár a keretszámok miatt tiltakozva, majd rá egy hétre az egyik alapszervezetén keresztül tiltakozó nyilatkozatot ad közzé egy másik diákszervezet akciója miatt, amely mindenféle érdek és mutyi nélkül hallatja hangját a felsőoktatás értelmetlen szétzilálása ellen, és kiáll a mellett az eszme mellett, hogy az „egyetem a miénk”.
El lehetne játszatni a tiltakozó nyilatkozatot eredményező ELTE HÖK-ülést a diákokkal, ahol az ellen emelt szót a hallgatói érdekérvényesítő szervezet, hogy néhány száz egyetemista be mert menni egy üres előadóba, ezzel is kifejezve, hogy „az egyetem a miénk”. Mivel érvelhettek a nyilatkozat mellett? És ellene? Izgalmas, tanulságos óra lehetne.
A téma a közéletben hever
A közéletünk egyébként nagyon gazdagon önti a feldolgozandó témát az erkölcstanórákra, az államelnök doktorijától az oktatóként nyíltan náci eszméket hirdető egyetemi tanárokig, a hajléktalanok, szegények elleni háborúig, a blőrözős közmédiáig. A sort végtelenségig folytathatnánk.
„A helyes magatartás és a jó döntés elveiről kialakított álláspontok párbeszéde végigkíséri a civilizáció történetét. Az erkölcstan, etika műveltségterület feladata, hogy megismertessen ezzel a hagyománnyal. Nem kész válaszokat kínál, hanem a kérdések felismerésére és értelmezésére törekszik. Feladata, hogy a morális helytállás értelmének sokoldalú megvilágításával elmélyítse a tanulók önismeretét, segítsen különbséget tenni jó és rossz döntés között, eligazodni az emberi kapcsolatok bonyolult világában.” Ez olvasható a NAT vitaanyagában.
Követeljük az erkölcstanórák óraszámának drasztikus felemelését!
