Otthon

Csodás otthonná alakította a 400 éves kastélyt az építész házaspár

24.hu
24.hu

2017. 05. 08. 07:47

Hogyan lehet lakhatóvá tenni a 21. században egy Tudor-kori, 400 éves kastélyt? Mint ahogyan egy Newcastle-i építész házaspár bebizonyította, egészen bámulatosan.
Korábban a témában:

Northumberland kétségkívül Nagy-Britannia, ezen belül Anglia egyik legvidékiesebb megyéje, Anglia felső, északi határán található, közvetlenül a skót határ mellett. A Tudorok kora óta nem látott komoly háborút ez a környék, tehát nem meglepő, hogy olyan miliőt találunk ami még Brit szigeteken is ritka.

A több százéves épületek, egy előző kor hangulatát árasztják magukból, teljesen magába bolondítva az erre fogékony lelkeket.

Így történt ez hét évvel ezelőtt is, amikor egy Newcastle-i építész házaspár, Julie Oswald és Colin Caygill fedezte fel magának a képeken látható Tudor-korabeli kastélyt.

Kik voltak a Tudorok

A Tudorok voltak az az uralkodó ház, akik a 100 éves háború, majd az annak egyenes következményeként bekövetkező Rózsák háborúja által szétzilálódott Angol-királyságot a bosworthi csata, ami a középkorból átvezetett az újkorba, megalapozva a későbbi nagyhatalmiságot, és a világ ¼ részének meghódítását. Uralkodásuk VII. Henrik 1485-ös megkoronázásától I. Erzsébet 1603-as haláláig tartott, és a család leghíresebb és leginkább félreértelmezettebb tagja az 1509-től 1547-ig uralkodó VIII. Henrik. És, nem mellékesen az ő országlásuk alatt alkotott az avoni hattyú, a világirodalom egyik legnagyobb hatású drámaírója, William Shakespeare is.

A  házaspárnak azonnal szemet szúrt a csodálatos észak-angliai ás skóciai tájban elhelyezkedő, csodálatos módon épen maradt, régi épület, mely magában hordozta Anglia történelmének utolsó 400 évét.

Fotó: Brent Darby

Mivel ezek az épületek születésekor ez a környék határvidék a hadak vonulásának útjába esett, ezért az ezen a környéken épült házak kőből (méghozzá jóféle bazalt kőből) készültek, megerősített nyílászárókkal, gerendákkal megerősített tetőszerkezettel, amelyek a ma emberének talán szokatlan, de bizonyossá teszi, hogy ezek a házak a következő 400 évet is ebben az állapotban vészelik majd át.

Fotó: Brent Darby

Az új tulajdonosok legfontosabb célja az volt, hogy a rendkívül puritán belsőt megpróbálják egy mai szemmel is otthonos és főleg komfortos álomotthonná varázsolni, úgy, hogy az épület eredeti robusztussága és időtállósága mit se változzon.

Első lépésként megszabadultak a 80-as években “odatévedt” vakolattól és betontól. Aztán jött a nyílászárók, a padló, a mennyezet, a lépcsők lehetőleg korhű anyagokkal való „visszatudorosítása”. A gerendák és az üreges főajtók felújításával valamint a bútorok és dekorációk ízléses használatával valóban visszaköszön a múlt.

Fotó: Brent Darby

A ház megálmodói minden ízében igyekeztek a belbecset a külcsínhez igazítani, itt is elérendő cél volt a modern és régi lehető legszerencsésebb találkozása, ahogy ez a képeken is jó látható. A fürdőszobában lévő gerenda-kő és üvegfal hármasa bizarrnak tűnhet, mégis el a megoldással lehetővé vált a természetes fény általi élvezhető és igényes megjelenés.

A hálószoba is önmagáért beszél. Mind stílusában, mind funkciójában csodásan ötvözi a múltat a jelennel.

Fotó: Brent Darby

És ha már a régi és az új találkozását említettük: bizony nem árt valamivel ellensúlyozni a nyers kő ridegségét, máskülönben hamar válik meglehetősen lehangolóvá a beltér. Mondjuk ki, az ami tökéletesen megfelel egy XVI. századi királygyűlölő puritánnak, egyáltalán nem fog passzolni egy XXI századi középosztálybeli család ízléséhez. A bútorok élénk színei, a fapadló és fa falburkolat és a szőnyegek mind ezt hivatottak elérni.

Fotó: Brent Darby

A lakberendező Julie sokszor érezte úgy maga a ház irányítja egy-egy választását, néha őt magát is meglepve a végeredménnyel, de valahogy az egész mégis koherens egészet alkot.

A bútorok többsége jellemzően 18-19. századi kispolgári bútorok, melyeket a tulajdonosok egyesével szedtek össze, kikönyörögve, megvásárolva, felújítva. Persze nem hiányozhatnak a modern élet kényelmi elemei sem, a padlófűtés  vagy az emberiség második legnagyobb találmánya, a meleg zuhany sem.

Fotó: Brent Darby

A berendezéssel és felújítással töltött rengeteg idő, majd mindennek a betetőzéseként hozzájuk kerülő kutya (polgári nevén Ottie) meggyőzte a családot, ideje váltani, itt az idő, hogy vidékre költözzenek. Mivel adott a lehetőség, hogy mindkettőjük vállalkozása helyt kapjon, és továbbra is prosperáljon, nem is nagyon volt min tovább tanakodni. Egyelőre még nem szakadtak el teljesen a várostól, de minden jel ebbe az irányban mutat.

A ház már most is csodálatos, a számtalan alakítgatással töltött óra után úgy érzik, minden egyes köve és gerendája személyes jó ismerősük. Természetesen még további tervek is lapulnak a tarsolyban, amellyel tovább bővítik álmaik otthonát.

Fotó: Brent Darby

Végszóként már nincs is más dolguk csak átérezni azt a régi, latin közmondást, miszerint „Omnis est rex in sua domo”, azaz “Mindenki király a maga házában”.

Írta: Maruzs Gergely

Via/country living

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.