Kultúra

Zombifilmen gondolkodni nem kell félnetek jó lesz – Kiéhezettek

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

hypevadász. 2016. 10. 03. 16:16

Gyors zombiteszt: a központozós poént értjük? Igen? Jó, haladjunk, itt van egy zseniális élőhalottas mozi, mi ez, ha nem bréking nyúz? Kiéhezettek. Kritika.
Korábban a témában:

Hogy mi ez az össztársadalmi jelenség a nyugati világban, hogy a zombijárvány kitörésétől sokan jobban tartanak, mint mondjuk Donald Trump elnökké választásától, az már jó eséllyel pszichológiai disszertációk témája, és mi is sokat foglalkoztunk már a kérdéssel a téma popkulturális királya, a The Walking Dead kapcsán. Az interneten minimális kutakodással találhatunk milliónyi, teljes komolysággal összegyűjtött tippet arra az esetre, ha kitörne a zombiapokalipszis – például tudtad, hogyan kell szárított marhahús-chipset készíteni? Nem? Pedig jól jöhet. – és a filmművészet is dobálja ki magából az újabb és újabb darabokat a témában, a skála a reménytelen horror és a happy endes cukiskodás között mozog. A Kiéhezettek viszont talált új utat, amivel azok felé is megnyithatja a zsánert, akiket – mint engem – eddig nem különösebben izgatott az élőhalott-téma.

Nem sokkal, talán húsz évvel napjaink után járunk, ám a világ már csak nyomokban emlékeztet a ma ismertre, a civilizációt csaknem teljesen elpusztította egy többszörösen mutálódott gombafaj, amely átveszi az uralmat az emberi agy felett, minden mentális feladatra alkalmatlan élőhalottá téve a fertőzötteket, akik egyetlen dolgot akarnak: enni, éspedig élő, azaz nem fertőzött emberek húsából. Ők a kiéhezettek. Azon kevesek, akik megúszták a fertőzést, zömében fallal védett városokban küzdenek a mindennapokkal. Vagy éppen egy olyan katonai bázisok élnek, mint főhőseink, melynek célja, hogy a betegséget megértve megkíséreljenek oltóanyagot létrehozni. A kutatás alapja maroknyi gyerek, akik bár fertőzöttek, így éhezik az emberhúst – de csak ha megérzik a szagát, ezt pedig a testszag blokkolásával meg lehet akadályozni – és ami még fontosabb: megőrizték szellemi képességeiket, beszélni, tanulni, gondolkodni képesek. Főhősünk egy ilyen gyerek, a tízéves Melanie, az osztály legjobb tanulója, aki, mint társai, nem ismer semmi más helyet a bázison kívül, a világról birtokolt ismereteit pedig javarészt rajongva szeretett tanárnője, Miss Justineau óráin szerezte. A világ kényszerűségből nyílik ki előtte: a bázist elsöpri a zombitúlerő, Melanie pedig a tanárnővel, néhány katonával, és a kutatást vezető tudóssal, Dr. Caldwellel menekülni kényszerül, a kihalt, egyszersmind zombiktól hemzsegő Anglián át.

Fotó: Vertigo Média

Zombihorror, road movie és – nagy szavak – egzisztencialista dráma keveredik, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy folyamatos a nyomasztás, bármikor beindulhat véres akció – be is indul –, belenézünk a majdnem teljes Apokalipszis arcába, miközben végig egyetlen kérdésről beszélünk: mi tesz emberré? A gyerekszemszög pedig hozzáteszi mindehhez a túlélés egyetlen, működni látszó eszközét, a szeretetet – magyarán könnyít a néző szívén kicsit. Melanie naivitása, nyitott szíve bájt hoz ebbe a mérhetetlenül nyomasztó világba, és, mint sejthető, az ő személye jelenti majd a megoldást is, amely megoldás azért – minden spoiler nélkül – messze áll a happy endtől.

A film maga, ha produkcióként értékeljük, a brit filmes gazdálkodást dicséri: a mozi képes volt relatíve kevés pénzből kigazdálkodni a tisztességes látványt és a húzónév Glenn Close mellett olyan színészeket találni, akik viszonylag ismeretlenek ugyan, tehetségben viszont hozzák a mélységet, ami nélkül csúfosan bedőlhetett volna a projekt. A Melanie-t alakító Sennia Nanua, ha el nem kallódik, még lesz valaki, és a Justineau-t alakító Gemma Arterton is megérdemelne jobb szerepeket, mint amilyeneket eddig játszott. A pusztuló London képe egészen szépen sikerült, és érdemi panasz a zombik küllemére sem lehet, a pusztulás különböző stádiumaiban lévő gombatenyészetté vált lények hozzák, amit kell, háttérnek is, akcióban is működnek. Külön említést érdemel a zseniális filmzene, ami gyakorlatilag túlhúzott elektronikus zörejeket jelent, és amely erősebben festi fel a pusztulás hangulatát, mint amennyit kétszer ennyi CGI-felhőkarcoló adott volna az élményhez.

Fotó: Vertigo Média

Szóval sok dologba nem lehet belekötni: csak a forgatókönyv hiányosságai, azok fájnak, nem nagyon, de azért érezhetően. A film M. R. Carey bestseller regényét adaptálja, és bár eszemben sincs előadni a „könyv sokkal jobb volt” magánszámomat – ezt már megtettem itt –, azért vannak megehetősen különös, néhol elhibázott húzásai. Amellett például, hogy a filmadaptációktól nem meglepő módon dramaturgiai okokból bele-belenyúl a történetbe, egy érdekes castingdöntés is megjelenik: a regényben a főszereplő kislány hófehér bőrű szőke, míg tanárnője fekete, addig a filmben Melanie fekete, Miss Justineau pedig fehér bőrű, barna hajú. Nem keresnék itt semmilyen agendát: szimplán annyi történhetett, hogy a gombhoz varrták a kabátot, azaz találtak egy tehetséges gyerekszínészt, aki történetesen fekete volt, és minthogy a tehetséges gyerekszínész ritka, mint a fehér holló, így hozzá igazították a történetnek ezt az egyébként sem túl fontos elemét.

Ezzel együtt kihagytak ziccereket, amelyek hozzátehettek volna a filmhez: a regény a gomba evolúcióját elég részletesen kifejti, és pont az ad erőt az ötletnek, hogy ez az evolúció a lehetőségeikhez mérten egészen logikus, azaz nem egy rejtélyes, tudományos magyarázat nélküli vírusként tört ki az apokalipszis, ahogy a legtöbb hasonló történetben, ellenkezőleg, a lépések hihetők, így az olvasó azt éli meg, hogy mindez akár valóban megtörténhet. Ezt pedig, a végkifejlettel együtt minimális forgatókönyvírói leleménnyel mintegy kettő mondatban el lehetett volna mondatni a kutatóorvos Dr. Caldwell-lel, ahogy Parks őrmesternek is lett volna alkalma kicsit többet mesélni a zombik természetéről, vagy mondjuk nem seperni a szőnyeg alá az emberek hormonális kipárolgásának szagát blokkoló gél jelentőségét.

De vannak fájdalmasan kihagyott ziccerek akciófronton is: a könyv vége felé van egy egészen zseniális jelenet például, amikor a már elfogyott blokkológél-készlet miatt a szagra gyűlő élőhalottak heringként telezsúfolnak egy szobát, mely végül drámai üldözésbe torkollik London tetőin át. Ez a jelenet már leírva is olyannyira filmszerű, hogy szinte látom magam előtt. Élek a gyanúperrel, hogy ezt a szekvenciát budget-okokból buktuk el, mi nézők: komoly kaszkadőrakciók és még több CGI kellett volna hozzá, ami a szolid négymillió fontos költségvetésbe nem fért bele (csak összehasonlításképpen, a közel sem ilyen remek zombirománc, az Eleven testek 35 millió dollárból készült).

Ezek az eltérések vagy a háttér megismertetését, így a felfestett világ jobb megértését segítették volna, vagy az adrenalint pörgették volna fel. A közös pont: hozzáadhatták volna azt a bizonyos pluszt, a wow-faktort a filmhez, amitől szerelembe lehetne esni vele, amitől 10 lenne a 8 az értékelésemben. Nem gondoltam, hogy valaha ezt leírom, de lehet, hogy jobban járunk, ha ez az adaptáció nem független filmként készül el – de nyomban vissza is vonom a szavam, mert az meg jó eséllyel pont a lelket vette volna ki a moziból.

Félreértés ne essék: ez egy egészen remek film, megkockáztatom, a legjobb, ami a zsánerben a közelmúltban készült. A súlya, értéke ott van, és csak amiatt szomorkodom, hogy a fentiek miatt az üzenet nehezebben, kevesebbeknek megy át. Ez a film okos, érzelmes, filozofikus, és ami talán nem egyértelmű, pedig a legfontosabb: humanista. Arról mesél, mekkorát lehet, és egy nem is olyan távoli napon mekkorát fogunk bukni, mert idióták vagyunk – majd megbocsát. Ez a két dolog pedig – önnön idiótaságunk tudatosítása is, a megbocsátás is – nagyon ránk fér ezekben a vészterhes időkben.

Kiéhezettek (The Girl With All The Gifts) – színes, angol-amerikai horror, 111 perc – 8/10

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CAIRO, EGYPT - July 28: The Pyramids of Giza at dusk on July 28, 2015 in  Cairo,  Egypt. Giza pyramid complex bordering what is now El Giza, Egypt. It is the oldest of the Seven Wonders of the Ancient World, and the only one to remain largely intact. The pyramids are lit as part of the evening sound and light show. (Photo by David Degner/Getty Images).
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.