Kultúra

Végre nem mellekkel akarnak eladni egy szuperhősnőt

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2016. 06. 05. 15:46

A Brie Larson által alakított Captain Marvel egy új utat képvisel a Marvel filmes univerzumában.

Korábban a témában:

Elsőre talán nem is tűnhet nagy számnak, hogy a friss Oscar-díjas Brie Larson alakítja majd Captain Marvelt, pedig igenis fontos mérföldkőhöz értünk. A Marvel Studios eddig 13 filmet készített (az Amerika Kapitány: Polgárháború volt a legutóbbi), amióta univerzumot épít, s már korábban is felmerült, hogy érkezhet egy Fekete Özvegy mozifilm Scarlett Johansson főszereplésével, de az ötlet folyamatosan partvonalon kívül maradt.

Most azonban tényleg jön egészestés női szuperhősös Marvel-mozi, ami nagy szám.

A DC és a Marvel, az Egyesült Államok két legnagyobb képregénykiadójának filmes univerzumépítése előtt akadtak persze már önálló női szuperhősfilmek, de azokról jobb nem is beszélni. A Halle Berry főszereplésével készült A macskanőt, valamint a Jennifer Gardneres Daredevil-spinoff Elektrát is jobb, ha a múlt mindent megszépítő homálya opáloz.

Valószínűleg ez a két kudarc a fő oka annak, hogy a női szuperhősfilmeket egyenlőjelesítették a bukással a stúdiók.

Annak a döntésnek a hátterében, hogy legyen Captain Marvel mozifilm, valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy manapság a képregényadaptációkat majdnem annyi hölgy nézi, mint ahány férfi, sőt a Thor-filmeket pont a nők kedvelik többen (de lehetséges, hogy ennek Chris Hemsworth-höz is köze van.)

Emiatt a DC és a Marvel tévésorozat szintjén már próbálkozott női szuperhősök főszerepbe állításával, de amíg előbbinek nyögvenyelősen ment, utóbbi már egész remekül abszolválta ezt.

A Supergirl sajnos hiába akart egyfajta feminista kiáltvány lenni, a mondanivaló sokszor elsikkadt a Szex és New York, valamint a Dawson és a haverok minőségű epizódoknak hála. A szezon vége felé azért már sikerült árnyalni a karaktert és a főszereplő kezdett több lenni annál, minthogy Superman kisebbrendűségi komplexusos unokatesója, aki azon hőbörög két kávéhordás közepette, hogy miért nem Superwomannek hívják. A sorozat végül nem váltotta be a CBS csatorna reményeit, s nem ragaszkodott a szériához, de egy másik tévé, a CW, amely már univerzumot kezdett építeni a Zöld Íjásszal, a Villámmal és a Holnap legendáival, úgy döntött, a következő szezontól már beemeli a hőst panteonjába. Talán ez megmentheti még a karaktert, mert potenciál lenne benne.

A Marvel viszont sokkal jobban járt. A Netflix készítette Jessica Jones kiváló kritikai és nézői fogadtatásra lelt, a lecsúszott, PTSD-ben (poszttraumás stressz szindróma) szenvedő volt szuperhősnő karakterere, a hard-boiled krimi és a noir stíluselemivel sokak tetszését elnyerte. A sorozat igazi nagyszerűsége abban rejlik, hogy mer kisstílű lenni, és a főszereplője nő létére tökösebb, mint néhány hím társa.

(Emlékezzünk meg egy másik Marveles próbálkozásról is, az Agent Carterről, amely kis híján propagandasorozattá változhatott volna, de ügyesen lavírozott egy napjainkban is releváns gonddal, a maszkulin hivatást űző nő beilleszkedésének problematikájával. A szériát pont a napokban, a második évad után kaszálták.)

Agent Carter

A DC mozifilmek szintjén annyiban megelőzi a Marvelt, hogy már jó ideje beharangozták, 2017. június 2-án érkezik az önálló Wonder Woman-film, de ennek érkezte olyannyira nem felkavaró, mint most Brie Larson Captain Marvelként. A Csodanőt alakító (egyébként bikinimodell) Gal Gadot-val nagyjából ugyanis ugyanaz a helyzet, mint a Scarlett Johannson által életre keltett Fekete Özveggyel, vagyis egyszerűen a szexus jut az ember eszébe róluk. Mindketten rendkívül vonzó nők, akik a testi adottságaiknak (is) köszönhetik, hogy sokan kedvelik őket.

És akkor itt hosszasan nem is térnék ki a képregények lapjain sokszor kétajtós szekrényként, luficsöcsökkel ábrázolt szuperhősnők felé, akik kizárólag a pattanásos tinik miatt olyanok, amilyenek.

Elég csak szegény Póknőre gondolni, aki ezen a képen inkább néz ki egy testfestékkel bemázolt pornószínésznőnek, mintsem egy tekintélyt parancsoló heroinának:

Spider Woman

Nem mondom, hogy Brie Larson egy rusnya nő lenne, hiszen nem választották volna a Kong: Skull Island című új King Kong-mozi főszereplőjévé sem, de az idén A szoba főszerepéért Golden Globe-bal és Oscar-díjjal kitüntetett színésznő bizonyította, elsősorban azért érdemes róla beszélni, mert kiválóan ért a szakmájához.

Brie Larson pattanásosan, smink nélkül az Oscar-díjat és Golden Globe-ot érő A szobában

Ez a törekvés tehát azt is jelenti lefordítva, hogy a Marvel ezúttal nem jól bevált marketingfogásként csöcsökkel kívánja eladni portékáját. Ez pedig azért is fontos, mert Captain Marvel a női hősök közül legalább akkora renoméval és rajongótáborral rendelkezik, mint Amerika Kapitány, akire példaképként tekintenek a filmeket néző fiatalok.

(Nem véletlen, hogy néhányan azt követelik, derüljön ki, Steve Rogers valójában meleg, hogy a queer-srácoknak is legyen egy szuperhősük, akire felnézhetnek, s erre pedig a csillagsávos egyenruhában flangáló hős lenne a legalkalmasabb, hiszen egyfajta toleranciát is hirdethetne).

A képregények lapjain egyébként négy karakter is viselte már a Ms. Marvel vagy a Captain Marvel neveket, a 2019. március 8-án érkező film valószínűleg Carol Denvers karakterét dolgozza fel, aki 2012 óta lett igazán kedvelt, amikor Kelly Sue DeConnick kezdte írni a történeteket.

A sztorik népszerűségét jól jelzi, hogy kialakult egy igen jelentős rajongói kör, akik Carol Corps-nak keresztelték magukat, s amellett kardoskodtak, hogy a szinte kizárólag férfias szakmaként kezelt képregényírói és -rajzolói iparban női alkotók is képviseljék magukat, hogy azok a témák is előkerülhessenek a lapokban, amire a hölgyolvasók is nyitottak lennének.

Captain Marvel

Ez az igény a Captain Marvel-film szkriptjének írása során is előkerült, ugyanis a forgatókönyvet Meg LeFauve (Agymanók, Dínó tesó) és Nicole Perlman (Penge 2, Daredevil) készíti majd, sőt, a Marvel állítólag Angelina Jolie-val tárgyal, hogy elvállalja a rendezést.

Úgy tűnik új mérföldkőhöz ér a szuperhős-zsáner, hiszen a női perspektíva intenzívebben való beillesztésére kerül sor, amikkel sokszor nagyon küzdenek a blockbusterek. Éppen ezért érdemes megemlékezni a Bechdel-tesztről, amitől nagyjából 2010 óta hangos az internet.

A háromlépcsős teszt ugyanis azzal foglalkozik, hogy egy adott filmben van-e két olyan nevesített nőnemű karakter, akik a férfiakon kívül másról is beszélnek egymással akár néhány szót is.

Elméletileg a Bechdel-teszt megmutatja, hogyan viszonyul egy adott film a női karaktereihez. Mert lehet például Leeloo Az ötödik elemből (1997) akármilyen erős és független női karakter, a film nem felel meg a feminista szempontokat érvényesítő tesztnek: miszerint a női karakterek a filmeken nagyrészt egy férfiak által kontrollált világban mozognak, férfiakkal folytatnak érdemi beszélgetéseket, és ha véletlen két női karakter szólna egymáshoz, hozzák azt a sztereotípiát, hogy nők egymás közt kizárólag pasikról képesek beszélni.

Ha a Marvel ügyesen kevergeti a lapjait, s figyel azokra a hibákra, amiket ők vagy a konkurencia elkövettek a korábbiakban a női karaktereikkel, akkor egy olyan szuperhősfilm/blockbuster születhet, amire már jó ideje nagy szükség van. Talán pont ezekkel az érvekkel sikerült meggyőzni és elcsábítani Brie Larsont is.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.