Kultúra

A Brian élete eretnek, de nem istenkáromló

Kövesdi Miklós Gábor
Kövesdi Miklós Gábor

humorista, műfordító. 2015. 12. 20. 11:01

Folytatjuk sorozatunkat az angol humorról. Kövesdi Miklós Gábor ezúttal a kultikus és zseniális Brian élete kulisszái mögé néz, előránt egy csomó fan fictiont és többek közt az is kiderül, hogy kapcsolódik a Monty Python filmje a Star Warshoz.
Korábban a témában:

Ez egy támadás az egyházak, a papi méltóságok, és más önjelölt seggfejek ellen. (Eric Idle)

Még a Gyalog galopp amerikai promóciós turnéja alatt egy riporter megkérdezte a csapatot, mi lesz a következő filmjük címe, amire Eric kapásból rávágta: Jesus Christ – Lust for Glory. A címet szó szerint így fordíthatnánk: Jézus Krisztus – Dicsőségre vágyva. Ezt a Pythonékhoz méltó, sokszintű poént magyarul csak körülírni lehet: „Lust for Glory” a Patton tábornok életét bemutató háborús film alcíme volt, de a „glory” a dicsőség mellett jelent glóriát is.

– Egyszer Gilliammael jól berúgtunk Amszterdamban – mesélte Eric Idle –, és elkezdtünk alpári ácsvicceket gyártani J. C.-ről (Jack Christról nem Jesus Cleese-ről). Hogy egy ügyetlen munkás rosszul szögezi fel a keresztre, ő pedig megpróbál tanácsokat adni a kétbalkezes ácsoknak. A kereszt ledől, ő pedig arccal a sárba esik.

Megtetszett az ötlet frissessége a csapatnak. Addig még soha senki nem készített vígjátékot bibliai témából. Jézusból nem akartak gúnyt űzni, hiszen szimpatikus dolgokat hirdetett, viszont a körülötte lévő személyeket annál viccesebbnek tartották.

A vallási és egyházi témák addig se voltak idegenek a Monty Pythontól. Gondoljunk csak az igazságosztó „püspökre”, vagy a spanyol inkvizícióra. Vagy itt van a nálunk is nagyon ismert és kedvelt Michelangelo jelenet, amely a csapat színpadi műsorában szerepelt.

Tudták, hogy a film nyitja – akár csak a Gyalog galoppnál – a történelmi korszak hiteles ábrázolása. Meggyőzőnek kellett lennie, hogy ha modern figurákat és modern viselkedésmintákat tesznek bele, azok is a korszakhoz tartozónak tűnjenek. Tanulmányozták a Biblia mellett a korszak történelmét, kultúrtörténetét. Rájöttek, hogy azokat az időket a Messiás várás jellemezte. Akkoriban egymást érték a jelek, amelyek a Messiás eljövetelét adták hírül. Mindenki a Messiásról találgatott. Lehet, hogy itt lakik a szomszédban? Így született meg Brian.

– Ott volt még a római megszállás – idézi fel Michael Palin –, ami a brit imperializmus megtestesítője, és mi ebben nőttünk fel…

Ugyanezeket az elveket alkalmazták a keresztre feszítés ábrázolásánál. Rájöttek, hogy a keresztre feszítés Jézus korában egyáltalán nem számított rendkívüli eseménynek.

– Ha elfogadjuk, hogy ez nem volt rendkívüli esemény, akkor elkezdhetjük felvonultatni azokat, akik megjelenhettek ott, például az a rém rendes pasas, aki felajánlja, hogy átveszi a keresztet, mire a kivégezendő delikvens elszalad.

Érdemes megnézni a Brian életéből végül kimaradt jeleneteket is:

Miután Terry Gilliam saját Jabberwocky című filmjét rendezte, a Brian élete Terry Jonesra maradt, aki ezt egyáltalán nem bánta.

– Nálam hat szinten megy át a dolog – mondta ezzel kapcsolatban Terry Gilliam –, míg Terry két vagy három szinttel dolgozik, és ezzel a tempóval dolgozni sokkal jobb a Pythonoknak. Tehát a Pythonoknak Terry a megfelelő rendező.

Gilliam ezúttal a látványért és a díszletekért felelt.

A csapat elutazott Barbadosra, hogy megírják a filmet és remek scripttel tértek haza. Eljutott a hír az EMI-hoz is, akik mindenképp látni akarták a forgatókönyvet. Barry Spiking producernek annyira tetszett, hogy még azon a hétvégén meg is egyeztek. Spiking abba is belement, hogy a csapat teljes művészi szabadságot kap, még a végső vágás joga is őket illette.

Aztán egyik pillanatról a másikra minden rosszra fordult, és nagyon úgy tűnt, hogy a nagyszabású elképzelésekből semmi sem lesz. Lord Bernard Delfont, az EMI elnöke ugyanis azt hallotta az igazgatótanács egyik tagjától, Sir James Carrerastól (aki a Hammer Studios horrorfilmjeivel szerezte vagyonát, de katolikus volt), hogy a film vallásgyalázó, és az EMI nem adhatja hozzá a nevét. Ezért végül az EMI kihátrált a projektből a szerződés aláírása előtt, és Pythonék ott maradtak büdzsé nélkül. Annyit tudtak tenni, hogy a forgatást tavaszról elhalasztották őszre, és addig megpróbáltak támogatókat találni. (A filmben a fiúk oda is szúrtak az EMI-nak, amikor az Allways Look on the Bright Side végén Eric Idle azt mondja: „Én megmondtam, Bernie, hogy ne támogassuk. Soha nem hozzák vissza pénzt.”)

A keresztre feszítés sima ügy:

A megoldás, akárcsak a Gyalog galopp esetében, ismét a zene világából érkezett. Eric Idle ugyanis a Gyalog galopp Los Angeles-i bemutatóján összebarátkozott George Harrisonnal. A legifjabb beatle közölte, hogy ő látni akarja ezt a filmet. Létrehozták a Handmade filmet, amely biztosította a szükséges büdzsét. Erre mondta később Eric Idle, hogy még soha senki nem vásárolt ilyen drágán mozijegyet, mint George Harrison.

Így is meglehetősen szűk költségvetésből kellett kijönniük, de a Gyalog galoppnál már megszokták, hogy a pénz hiányát leleményességgel hidalják át. Például Tunéziában megtalálták a Jézus élete című film díszleteit, így csak ki kellett pofozniuk őket kicsit, nem kellett sajátot építeni.

A csapat történetében ritkán fordult elő, hogy vita alakult ki egy szerepért. Most azonban ez történt. John Cleese nagyon szerette volna ugyanis eljátszani Briant. Egyszerűen azért, mert ekkor már 38 éves volt, és még sose szerepet úgy egy filmben, hogy végig vásznon legyen. A többiek viszont Cleese-nek akarták adni a forradalmárok vezérének szerepét, és biztosak voltak benne, hogy a centurio is csak ő lehet, viszont ez kizárta, hogy a címszerepet is ő alakítsa.

A film főszerepét végül ezúttal is Graham kapta, és ismét nagyszerű választásnak bizonyult. Pedig nem volt könnyű dolga. Hogy milyen problémák nehezítették a stáb dolgát, arra itt egy beszédes részlet Eric Idle A Mohó gazember naplója (The Greedy Bastard’s Diary) című könyvéből:

„Grahamnak anyaszült meztelenül ki kellett nyitnia egy ablakot, miközben odakint hatalmas tömeg várta, és azt kiáltotta:

— Nézzétek! Ott van! A kiválasztott felkelt!

Terry Jones azonban közbekiáltott:

— Állj!… Izé, Graham, attól félek, látjuk rajtad, hogy nem vagy zsidó.

— Kellékes! — kiáltotta Michael.

Mivel mohel nem volt a közelben, egy kis gumipántot kerítettek, et voilà, rögtönzött körülmetélés. Folytathattuk a jelenetet. Graham megint kitárta az ablakot, de ezúttal nagy volt a baj: a tömeg elszaladt. Tunéziában voltunk, arab országban. Arab viszonylatokban meglehetősen liberálisok, de a nők legtöbbje sose látott csupaszseggű angol férfit, nem is szabadott nekik. Graham megjelenése megrökönyödést, felfordulást okozott, amint a nőket elrángatták onnan. Az igazat megvallva, a többségük hisztérikusan röhögött, de a jelenetet addig nem folytathattuk, amíg a vallási előírásokat nem teljesítettük. A férfiak benne lehettek a tömegben, de a nők csak a szembe képeknél lehettek jelen, meztelenség nélkül.”

De mit adott nekünk a Brian élete?

Számos, mára legendás jelenetet, figurát és bemondást. A rossz címre tévedő, napkeleti bölcsek. A kövezés. A Júdeai Nemzeti Front. A forradalmár, aki nő akar lenni, ezért mostantól hívjuk Lorettának. Poncius Pilátus. Mandy, aki nem szűz. Brian követői. Mit adtak nekünk a rómaiak? Boldogok a sajtkészítők! Végtelenségig sorolhatnánk.

A híres kövezés jelenet:

Apropó Pilátus: a Brian életét sokszor kritizálják „kommersz” poénjaiért. Az egyik amit mindig felemlegetnek, Pilátus raccsoló figurája. Amit nem tudnak, Palin Pilátusa nem azért raccsol, mert a raccsolással akartak nevetést kicsikarni a fiúk. Michael Palin, amikor megalkotta ezt a karaktert, a brit uralkodó osztályt vette alapul, akiket igen gyakran jellemez valamilyen, az arisztokratikus beltenyészetből származó beszédhiba, vagy vokális sajátosság. Ugyanilyen jellemzőjük az is, hogy saját beszédjük furcsáságát soha nem ismerik el, vagy nem is tudnak róla.

– Itt van egy nagyhatalmú ember – mondta Palin –, akit lehetetlen komolyan venni a raccsolása miatt. Az emberek tisztában vannak ezzel, de amíg katonák veszik körül, addig senki nem meri kinevetni.

Pilátus:

Jellemző a Brian élete megosztó fogadtatására, hogy Angliában olyan városi tanács is betiltotta a vetítését, amelynek körzetében nem is működött mozi. Különösen a zárójelenet váltott ki rosszallást, amelyben a megfeszített elítéltek vidáman éneklik, hogy Always Look on the Bright Side of Life. Sokan úgy vélték, hogy a filmbéli Brian Jézus paródiája. Pedig Jonesék pont azért iktatták be az első jelenetet, amikor a bölcsek rossz házba mennek, hogy ezzel is hangsúlyozzák: Brian nem Jézus. Sőt, később Jézus is megjelenik a Hegyi beszéd jelenetben. A botrány azonban csak jót tett a filmek, óriási ingyen reklámot jelentett. Sőt, a Brian élete úttörőnek bizonyult, mert a példáján felbuzdulva abban az időben több vallásos tárgyú vígjáték is készült.

A következő héten megtudhatjuk Az élet értelmét a csapattól, és kicsit áttekintjük, mi történt az elmúlt 40 évben velük. Utána pedig új vizekre evezünk, hisz ha az Oxbridge Mafiáról beszélünk, nem maradhat ki Rovan Atkinson, de Hugh Laurie sem.

Az egyetlen Python-dal, amely felkerült a slágerlistákra, és amely Nagy-Britanniában a legnépszerűbb temetési zene, itt a Brian életéből készült oratórium, az Ő nem a Messiás (Not the Messiah) előadásából:

A Brian élete talán legfurcsább mellékzöngéjét a Falkland-szigeteki háború produkálta. 1982. május 4-én a HMS Sheffield rombolót eltalálta egy Exocet rakéta. Miközben süllyedt a hajó, a megmentésre váról legénység az Allways Look on the Bright Side-ot énekelte.

Tudta?

Terry Gilliam azt nyilatkozta, hogy a Brian élete sci-fi jelenetét a Csillagok háborúja sikere ihlette. Látta ugyanis a filmet, és annyira tetszett neki, hogy ő is szeretett volna készíteni valami hasonlót.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.