Nagyvilág

Van ellenszer a feltételezett terroristák ellen

A terrorizmus és a terroristák ellen sokféleképpen lehet harcolni. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy a kiutasítás és az állampolgárság megvonása is lehet hatékony eszköz, és meg sem kell várni, amíg bekövetkezik a terrorcselekmény.

Történelmi fontosságú döntést hozott egy lipcsei bíróság nemrégiben. A bírók jóváhagyták az alsó-szászországi hatóságok döntéseit, amelyek alapján egy 21 éves nigériai és egy 27 éves algériai férfit hazájukba deportáltak. A rendőrség mindkettőjüket februárban tartoztatta le Göttingben, miután titkos megfigyelésük után arra jutottak, hogy terrorcselekmény elkövetésére készülnek.

A két férfi, akinek a nevét a hatóságok mindvégig titkolták, az Iszlám Állam támogatói, szélsőséges iszlamisták voltak, akik a ügyészség szerint súlyos fenyegetést jelentettek a német államra.

Az esetet az teszi érdekessé, hogy nem két bevándorlóról van szó, de nem is két állampolgárról. Mindketten Németországban születtek, német az anyanyelvük, de német állampolgárságot nem kaptak soha. A német törvények szerint (és ez a gyakorlat a kontinens legtöbb országában is) születéssel nem lehet állampolgárságot szerezni. Külföldi, ez esetben vendégmunkás szülők gyermekeinek ugyanúgy kérvényezni kell a német állampolgárságot, akkor is ha születésüktől fogva Németországban éltek. Ráadásul Berlin nem ismeri el a kettős állampolgárságot, azaz a német állampolgárság megszerzése esetén le kell mondaniuk a másikról – ez viszont nem általános Europában.

A kiutasításnak egy másik szempontból is jelentősége van. Nyugat-Europában a hidegháború második felétől kezdve sokan kaptak menedéket azon az alapon, hogy hazájukban üldözik őket politikai, vallási vagy egyéb okok miatt. Ebbe a csoportba belefértek a Szovjetunió és szövetségeinek ellenzékijei és a közel-keleti iszlamista aktivisták is. Később többen közülük szélsőséges ideológusokká, az al-Káida vagy a dzsihadizmus nyílt támogatóivá váltak választott hazájukban, de a hatóságok csak hosszas jogi procedúra után tudták kiutasítani őket, mondván, ha hazaküldenék őket, ott kínzás vagy üldöztetés várna rájuk. A különböző jogorvoslati fórumokhoz történő fellebbezésekkel a procedúra évekre megakasztható.

A német hatóságok most meglepően gyorsan jártak el. A két férfi deportálásáról az alsó-szászországi belügyminisztérium döntött, mondván, veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. A letartóztatottak védői természetesen megtámadták a határozatot, mondván,

a gyanúsítottak még semmilyen bűncselekményt nem követtek el,

ráadásul sem a nigériai, sem az algériai hatóságok nem bánnak kesztyűs kézzel a kezükbe került iszlamistákkal, egyik sem jogállam.

Fotó: MTI/EPA/Britta Pedersen

Németországban 2005-ben módosították a tartózkodási törvényt, amely lehetővé teszi a tartományi belügyminisztériumoknak a nem német állampolgárok deportálását abban az esetben, ha terrorcselekménnyel gyanusíthatók vagy veszélyt jelentenek a német nemzetbiztonságra. Igen ám, de ezt a klauzulát 2017-ig, azaz a 2016. decemberi berlini terrortámadásig nem alkalmazták. Az akkori akció sokkhatása viszont a korábbi gyakorlat felülvizsgálatára késztette a német szerveket, és azóta elkezdték használni a deportálás lehetőségét.

A britek másképp csinálják

Nagy-Britannia már több mint egy évtizede vívja a háborúját a saját szélsőségeivel. A 2000-es években csak hosszas jogi hadakozás után tudott megszabadulni Europa legnagyobb hatású, szélsőséges dzsihadista prókátoraitól, akik a szólásszabadság határait feszegetve lázították, radikalizálták a nyugat ellen a muszlimokat. Nem véletlen, hogy a brit fővárost a 1990-es évektől kezdve Londonisztánnak hívták szakértői körökben.

Abu Katada, Abu Hamza és Omar Bakri, hogy csak a leghíresebbeket említsük, kihasználtak minden jogi kiskaput és a jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt kiszorították őket a hatóságot. Volt, aki magától ment, volt, akit még otthon letartóztattak, majd kiadták Jordániának vagy az Egyesült Államoknak.

A briteknél az okozta a dilemmát, hogy szemben Németországgal, engedélyezett a kettős állampolgárság. Ennek megfelelően a szélsőséges körökben gyakori a szaúdi-brit, a jordán-brit vagy a pakisztáni-brit állampolgárság. A dilemma viszont ugyanaz, egyik ország sem jogállam,

kiadni oda egy terrorcselekmény elkövetésével vagy akárcsak tervezésével gyanúsított személyt, az illető életét kockáztathatja.

Fotó: MTI/EPA/Will Oliver

Nagy-Britanniában 1981 óta van lehetőség arra, hogy kettős állampolgárok esetén a hatóságok egyszerűen megfosszák az illetőt a brit állampolgárságától (ezt akkor az észak-ír terroristák elleni fellépés keretében emelték be az állampolgársági törvénybe, hiszen többen amerikai vagy ír állampolgárok is voltak közülük).

Hasonlóan azonban Németországhoz, a törvényt elvétve alkalmazták, különösen a hidegháború után. Amikor azonban megszaporodott a Szíriába és Irakba kiutazó szélsőségesek száma, a hatóságok ismét elővették.

Az állampolgárság megvonása azért kapott nagyobb figyelmet, mert épp a napokban döntött a strasburgi Emberi Jogok Európai Bírósága London javára egy szudáni férfi ügyében. Az iratokban csak K2 néven emlegetett férfi gyerekkorában érkezett az országba, 2000-ben kapta meg a brit állampolgárságot. 2009-ben letartóztatták egy kisebb, nem terrorizmussal kapcsolatos ügyben, de a büntetés letöltése előtt külföldre távozott. A Belügyminisztérium szerint Szomáliában utazott, ahol az al-Shabab terrorszervezettel került kapcsolatba, majd Szudánba ment.

2010-ben, amikor az afrikai országban élt, kezdeményezte Theresa May akkori belügyminiszter és jelenlegi miniszterelnök, hogy fosszák meg a férfit a brit állampolgárságától. A jogi csatározás azonnal megkezdődött, a férfi minden lehetséges jogi fórumon megtámadta a határozatot, és csak most, hét évvel később született az esetben végleges döntés, amely Nagy-Britanniának kedvezett.

A német és a brit példa arra világít rá, hogy a hatóságoknak több békés eszközük van a terrorizmus elhárítására, sőt megelőzőzésére is, hiszen mindkét esetben olyan embereket szorítottak ki az országból, akik nem követtek el terrorcselekményt új hazájukban. Mindkét esetben feltűnő, hogy a hatóságok olyan, már meglevő jogi paragrafusokat vettek elő, amelyek léteztek, de nem használták őket.

Kiemelt kép: Illusztráció:  Carl Court/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik