A Mihail Hodorkovszkij volt JUKOSZ vezér elleni ítélet hirdetést talán jobban várta a nemzetközi közvélemény, mint maguk az oroszok, akik a hivatalos médiában értesülve az eseményekről elég változatos véleményen vannak Hodorkovszkijről. Putyint idézve azonbana tétel úgy szól, hogy “tolvajnak rács mögött van a helye” (ezt december 16-án mondta el Hodorkovszkijről a lakossággal folytatott egyenes adásában).
A kérdés itt azonban sokkal összetettebb, mint hogy leredukáljuk a dolgokat Putyin mondatára. Az orosz miniszterelnök tétele egyszerű és jól emészthető a közemberek számára, de a világ nem fekete-fehér, hogy ráhúzhassuk az adott színt, amikor éppen úgy kell. Hodorkovszkij ügye valójában az orosz igazságszolgáltatásról, a hatalommal való visszaélésről és legfőképpen az orosz jogállamiságról szól, és az utóbbi 7 év eseménye alapján úgy tűnik, hogy a jogállamiság elveszíti a mérkőzést.
Az idei bírósági tárgyalás Hodorkovszkij és Lebegyev második pere. Mihail Hodorkovszkij 1997 óta vezette a kőolajóriás vállalatot, a JUKOSZT, amikor 2003. Október 25-én tartóztatták le a novoszibirszki repülőtéren. Oroszország akkori leggazdagabb, és a világ egyik leggazdagabb emberét különböző gazdasági bűnökkel, többek között lopással és nagy értékű adókerüléssel vádolták meg. 2005 májusában ítéletet hirdettek: Hodorkovszkijt 9 év szabadságvesztésre ítélték el, amit még 2005 folyamán 8 évre csökkentették. Vagyis ennek értelmében az orosz oligarha néhány hónappal később, 2011 folyamán szabadult volna.
Csak hogy Putyin nyílt politikai ellenfelévé avanzsálódott Hodorkovszkijt a hatalom nem engedte el ilyen egyszerűen, és már 2006-ban Hodorkovszkij és Lebegyev ellen megkezdték a második per előkészítését, amelynek anyagai az egyes források szerint elérik a szinte rekord mennyiségű 14 vaskos kötetet.
Az azóta több mint 7 évet rács mögött töltő Hodorkovszkij – aki azért valljuk be nem is az ártatlanság mintapéldája – az egész Putyini orosz korszak egyik szimbólumává vált, és az orosz független(ebb) sajtóban gyakorlatilag meggyökeresedett az, hogy a JUKOSZ volt vezetőjét “Oroszorzág leghíresebb elítéltjének” nevezik. Hodorkovszkij bűnei ide vagy oda, az orosz törvényhozásban gyakran a gyilkosok kapnak 8-9 évet (például a Politkovszkaja tudósítása miatt világszerte hírhedté vált Jurij Budanov ezredes, aki megerőszakolta, majd meggyilkolta egy 18 éves csecsen lányt 10 év börtönbüntetést kapott, de 2009 elején kegyelemben részesült, és egy évvel korábban szabadulhatott), nem pedig a gazdasági visszaélésekkel vádolt ex-oligarha.
A megfejtés kulcsa persze magában Hodorkovszkijban rejlik: Oroszország egykori leggazdagabb embere a hatalmát megszilárdítani készülő akkori orosz elnök, Vlagyimir Putyin ellen lépett fel nyíltan, és jelentős összegekkel szponzorálta a Putyinnal szemben álló ellenzéket – többek között a Jabloko pártot és az orosz Kommunista pártot is. Hodorkovszkij hatalmi ambicióiból kiindulva azt is sejteni lehetett, hogy az oligarha elnöki pozícióra is pályázni fog.
Így abszolút nyilvánvaló, hogy Hodorkovszkij börtönbe juttatása mögött nyílt politikai indokok játszottak szerepet, ám a terv nem sikerült száz százalékosan: Hodorkovszkij igen aktív maradt a börtönben is, könyveket és cikkeket írt, rendszeresen adott interjúkat, és jelentős hírnévre – és egyben népszerűségre tett szert külföldön is.
Legutóbb például 2010-ben az orosz “Znamja” magazin irodalmi díjban részesítette Ljudmilla Ulickajával való levelezése miatt. Ugyanakkor a volt JUKOSZ vezér a politizálástól sem távolodott el, és rendszeresen bírálatban részesítette az uralkodó hatalmat, és bebörtönzése során összesen négyszer hirdetett éhségsztrájkot (legutóbb 2010 májusában).
Putyin-Medvegyev politikai uralmának tehát egyik létérdeke maradt, hogy az aktív, és valóban ártani tudó Hodorkovszkijt rács mögött tudják. Éppen ezért a 2006 óta húzódó második bírósági per ítélete egyáltalán nem volt váratlan: Hodorkovszkijt és üzlettársát Lebegyevet mindenben bűnösnek találták.
Az eredetileg december 15-re tervezett ítélethirdetést valamilyen ismeretlen okok folytán elhalasztották december 27-re, ám valójában még hétfőn is felmerült, hogy az egészet újra elhalaszthatják.Reggel 9-re, amikor nyitott a bíróság, az épület körül több száz fős tömeg tolongott: Hodorkovszkij szimpatizánsai, illetve Hodorkovszkijt a demokrácia és a jogállamiság szimbólumává tevő ellenzékiek.
A bíróság előtt tüntetők a nem kevésbé népes újságírók tömege előtt díszelegve plakátokkal követelték Putyin lemondását és Hodorkovszkij-Lebegyev páros szabadon bocsátását. Hamarosan azonban kiértek az orosz speciális osztagok, az OMON emberei, és gyorsan elszállították a tüntetés vezetőit, írja a Gazeta.ru.
Közben a bíróság zárt ajtók mögött hirdetett ítéletet: már az elején kiderült, hogy az ítélethirdetés televíziós közvetítését megtiltották, majd a szünet után az újságírók jó része kimaradt a tárgyalásról – őket késésre hivatkozva nem engedték vissza a tárgyalóterembe, habár sem az ügyészek, sem az ügyvédek ekkor még nem értek vissza. Hodorkovszkij fia már az elején nem tudott bejutni apja tárgyalására, az ex-oligarha lányát és feleségét pedig tárgyalás közben távolították el a tárgyalóteremből azzal indokolva a döntést, hogy “beszélgettek az ítélethirdetés alatt”.
A bíróra, Viktor Danyilkinre nagy nyomás nehezedett – mind a kormány, mind az orosz nyilvánosság, mind a nemzetközi közvélemény részéről. Meglepetés mégsem született, a bíró hozta a kormány által tőle elvárt formát, és mindenben bűnösnek találta Mihail Hodorkovszkijt és Platon Lebegyevet.
Gazeta.ru meg nem nevezett forrása vasárnap arról számolt be, hogy szombat-vasárnap az ügyet vezető Danyilkin bírót az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB munkatársainak kiséretében látták. A forrás szerint az FSZB arról próbált megbizonyosodni, hogy Danyilkin mindenképpen odabiggyeszti az aláírását a végleges ítéletre, amely még annál is szigorúbb, amit az ügyészség szorgalmazott Hodorkovszkij és társa számára. Ha ez nem történt volna meg – írta vasárnap a Gazeta.ru – akkor Danyilkin betegségére hivatkozva újra elhalasztották volna a tárgyalást.
A végleges vádirat valóban szigorúbb, és sok pontjában meghaladta az ügyészség korábbi szövegét. Hodorkovszkijt és Lebegyevet bűnösnek találták többek között kőolaj lopásban, miközben a végleges vádiratban a lopás mértékét és a belőle elkönyvelt nyereséget sokkal magasabbra becsülték, mint azt korábban a vád tette.
A vádak fiktív voltára már abból is következtetni lehet, hogy az oly sokat részletezett “kőolaj lopásokra” senki nem ad választ, hogy hogyan is tud valaki saját magától lopni. Más cégektől való eltulajdonítások pedig megint csak furcsán hangzanak, ha tudjuk azt, hogy mindazokban az esetekben maga JUKOSZ volt a kizárólagos tulajdonos. Mindezek mellett már csak szinte jelentéktelennek hangzik, hogy a vádiratban szereplő 13 millió tonna kőolajat, amit a JUKOSZ állítólag a “Tomszknyeftytől” lopott el valamelyik évben, az említett “Tomszknyefty” soha egyik évben sem termelte ki (mindig sokkal kevesebbet termelt) – ezek az adatok nyilvánosak mind.
Hétfőn közleményében már kifejezte a tiltakozását az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton.
Az EU elvárja Oroszországtól, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi kötelezettségvállalásait az emberi jogok és a törvény elsőbbségét illetően” – áll Catherine Ashton közleményében. Az élénk nemzetközi érdeklődést jelzi, hogy kifejezte az aggályait az orosz jogállamiságot ért csorbát illetően hétfő estig Franciaország, Németország, és az Egyesült Államok is, írja a RIA orosz hírügynökség. Az ítélethirdetés még nem ért véget, és a következő napokban folytatódni fog. Hodorkovszkij és Lebegyev ügyvédei közben már bejelentették, hogy a végleges kihirdetés után azonnal fellebezéshez folyamodnak.
Függetlenül attól, hogyan végződik az ítélethirdetés, függetlenül attól, milyen lesz annak a tartalma, többek között milyen lesz maga a büntetés kiszabása, úgy gondoljuk, hogy ez nem csupán hibás vádirat, hanem már eleve hamis, kitalált vádak, ami már önmagában is egy bűneset, ez valójában egy leszámolás” – mondta Hodorkovszkij ügyvédje, Vagyim Kljuvgant.
