Állandó háborúban állunk. Hála a vezérünknek olyanban, amit csak nagyon kevesen tapasztalnak meg közvetlen közelről, de amelyikről mindenki pontosan tudja, mennyire véres és ádáz. Népünk túlélése múlik rajta. A hatalom csökkentett szókincsű, a végletekig egyszerűsített nyelvet használ, és az ellenség propagandájának titulál minden ellenvéleményt.
George Orwell 1984 című regénye 1949. június 8.-án jelent meg az Egyesült Királyságban. A kötet nyomasztó jövőt fest le, amelyikben egy végletekig dikatatórikus államhatalom a polgárainak mindent egyes lépését ellenőrizni tudja, sőt, a gondolataikon is uralkodik. Ha pedig érdekei úgy kívánják, akár naponta írja át saját történelmét. Nagy Testvért, a párt és nép vezérét istenként kell tisztelni, imádni és félni. Legnagyobb ellenségét, a háttérből manipuláló, titokzatos Emmanuel Goldsteint minden nap, két percen keresztül kötelező gyűlölni, egyfajta antiima keretein belül.
A könyv világa a tökéletes ellentmondások feltétel nélküli elfogadására épül. A párt jelmondatai:
„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Megjelenése után, különösen a hidegháború elmélyülésének idején az 1984-et a sztálini Szovjetunió allegóriájaként volt szokás értelmezni. (Nem véletlen, hogy a keleti blokk legvidámabb barakkjának nevezett Magyarországon évtizedekkel a megírása után, éppen 1984-ben jelenhetett meg először.) Ez az értelmezés azonban már akkor is túlzottan leegyszerűsítő volt, hiszen Orwell disztópiája ennél jóval összetettebb.
Thomas E. Ricks amerikai újságíró, író, szakterülete az Egyesült Államok védelmi politikája. Az elmúlt három évben, mialatt egy új kötethez végzett kutatómunkát, mélyen elmerült Orwell műveiben. A Politico számára írt cikkében azt írja, maga is meglepődött, mennyire emlékeztetnek az 1950-ben meghalt brit író víziói napjaink valóságára.
Ricks megemlíti a permanens háborút, amit hazája Eurázsia, vagy Kelet-Ázsia helyett már 16 éve a sokkal nehezebben megfogható, de annál félelmetesebb terrorizmus ellen vív. Ahogy a könyv főhőse, Winston Smith nem emlékszik rá, hogy volt-e egyáltalán olyan idő, amikor a hazája nem állt hadban, úgy a mai amerikai fiatalok sem emlékeznek a terrorizmus elleni háború előtti békeévekre.
Ha látná napjainkat, Orwell valószínűleg nem lenne meglepve Trump elnök lebutított, alapszavakból építkező kommunikációján sem. Ami a regényben a „pluszjó”, a „duplapluszjó”, vagy a „duplaplusznemjó”, az az új elnöknél a „jó”, a „rossz”, a „szomorú”, vagy a „lenyűgöző”. „Ez így igaz!”
Nem kell túl élénk képzelőerő ahhoz sem, hogy felfedezzük az 1984 és a 2010 óta regnáló Fidesz-rezsim közötti párhuzamokat. Orbán Viktor pártja folyamatosan mozgósít és készenlétben tart, mert harcban állunk: a komcsikkal, a libsikkel, a menekültekkel, Brüsszellel, Soros Györggyel. Feltétel nélkül el kell hinnünk, ha a Nagy Testvér azt mondja, hazaáruló az, aki kiszolgáltatja a hazánkat Putyin Oroszországának, és azt is, ha másnap azt mondja, a hanyatló Nyugattal kell harcolnunk azért, hogy Putyin segítségével megvédhessük a rezsicsökkentést. Soros György ellen pedig nem napi kétpercnyi, hanem 0-24 óráig tartó gyűlölet kötelező.
Ricks nem csak a politikai párhuzamokra koncentrál a cikkében, hanem napjaink egy legalább ennyire fontos aspektusára, a konstans megfigyelésre is. Ahogy az 1984-ben teljesen megszűnt a magánügy, a magánélet fogalma, úgy a XXI. század információs társadalmában is luxuscikké vált, amiért fizetni kell.
Senki számára sem ismeretlen élmény, hogyha például repülőjegyet keres magának az interneten, záros határidőn belül elárasztják a célállomásán működő hotelek és éttermek reklámjai a Facebookon, Youtube-on, vagy bármelyik Google hirdetésekkel (is) dolgozó oldalon. Folyamatos, állandó megfigyelés alatt áll mindenki, aki internetet használ. A különbség annyi, hogy nem egy diktátor, hanem kapitalista nagyvállalatok monitorozzák az embereket. Sokkal hatékonyabban, mint ahogy arról a Nagy Testvér valaha álmodhatott.
Napjainkban az adat nemcsak hatalmat, hanem profitot is jelent. Ricks egy a Szilícium-völgyben használt mondást idéz: „Ingyenes applikáció nem létezik. Ha egy olyan applikációt használsz, amiért nem kellett fizetned, akkor te magad vagy a termék.” Szerinte mindez azt jelenti, hogy a XXI. század nagyvállalatai nyersanyagként tekintenek az emberekre, akiket ugyanúgy termelnek ki, mint XIX. szádai elődeik a szenet.
Ricks szerint Orwell művei, különösen az 1984, azért annyira aktuálisak napjainkban, mert általuk sokkal tisztábban látjuk a világot. Azt írja, Orwell legnagyobb érdemét értékeli legkevésbé az utókor. Azt, hogy megalkotta azt a mentális szótárt, aminek segítségével megérthetjük a valóságot.
„A regényeiben és esszéiben ma is érvényesen arra tanít, hogy felismerjük, és tudatosan kezeljük a kormányok agyzsibbasztó retorikáját, a hivatalos és nagyvállalati totális megfigyelést, illetve ami a legfontosabb: mind a köz-, mind a kereskedelmi hatalom behatolását a magánszférába.”
