A Harris közvélemény-kutató öt nagy EU-tagállamban – Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban – tette fel azt a kérdést, hogy a helyiek mennyire támogatják vagy ellenzik a külföldi uniós állampolgárok szabad munkavállalását országukban. A londoni gazdasági napilap által hétfőn közölt eredmények szerint a legnagyobb ellenszenv Nagy-Britanniában mutatkozott: itt a válaszolók 54 százaléka mondta azt, hogy „valamennyire” vagy „erősen” ellenzi az EU-jogszabályokban rögzített munkavállalási szabadságot.
A szabad munkavállalás jogát a britek alig több mint 30 százaléka támogatja, miközben a többi négy nagy EU-tagállamban rendre meghaladja a 40 százalékot – Olaszországban és Spanyolországban a 60 százalékhoz közelít – az unión belüli akadálytalan munkaerő-áramlás híveinek aránya.
A brit statisztikai hivatal nemrég közölte, hogy 2008 utolsó negyedében 1,97 millióra – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szabványai alapján számolva 6,3 százalékra – emelkedett a hivatalosan bejegyzett állástalanok száma. Nagy-Britanniában 1998 óta nem mértek ilyen arányú munkanélküliséget. A brit szakszervezeti szövetség (TUC) felmérése szerint országos átlagban tízen jelentkeznek minden egyes meghirdetett állásra; egy évvel ezelőtt négy jelentkező jutott egy-egy álláshirdetésre. A TUC adatai szerint az átlagon belül vannak olyan térségek, ahol 25 jelentkező jut egy megüresedő munkahelyre.
Nagy-Britannia volt a legnagyobb EU-gazdaság, amely a 2004-es bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az új kelet-európai uniós tagállamok előtt. Azóta hozzávetőleg egymillió keleti munkavállaló érkezett Nagy-Britanniába – kétharmaduk Lengyelországból -, egybehangzó becslések szerint azonban a kelet-európaiak fele már hazament.
