ABC-elemzés
A vizsgálat tárgya – például vevők, termékek, értékesítés, készletek stb. – az eltérő, A (legfontosabb), B (fontos) és C (kevésbé fontos) fontosságú elemek megállapítására és csoportosítására irányul. Ebben az esetben a készleteket vizsgálják, az értékelési szempont pedig az éves eladott termék értéke. A módszer a Pareto-diagram megszerkesztésére irányul, ahol az elemzésben a termékcikkeket összesített forgalom szerint csökkenő sorrendbe rendezzük. Három csoportot alakítunk ki úgy, hogy a legnagyobb összesített forgalmú „legértékesebb” cikkek lesznek az „A” csoportban, a közepes forgalommal rendelkező cikkek a „B” csoportban, az alacsony forgalmú cikkek pedig a „C” csoportba kerülnek.
Létezik egy olyan módszer, amellyel az adott kiszolgálási színvonal elvárásai mellett meg lehet határozni a szükséges és elégséges készletszintet. Tanulságos egy készletezési gondokkal küzdő németországi építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó vállalat esete, amely egy eljárás segítségével 356 ezer eurós készletszintcsökkenést ért el. A módszer lényegében a kereset értékének (ABC-elemzés) és a kereslet kiszámíthatóságának, azaz a szórásának (XYZ-elemzés) az elemzésére épül. Az eljárással készletelemszinten tudunk döntést hozni a legmegfelelőbb utánpótlási – beszerzési vagy termelési – politikáról, ezért jól alkalmazható a logisztika, illetve a termelés tervezése során is.
Együtt a két módszer
A készletezési stratégia meghatározásánál a kiszámíthatóság alapján két alapvető esetet különböztetünk meg: a nagyon kiszámíthatatlan keresletű termékeknél a készletre gyártás, a viszonylag kiszámítható népszerűségű termékeknél a rendelésre gyártás (vagy minimális készletszint tartásának) stratégiáját. A nagyon változó, alacsony keresletű termékek esetében még azt is érdemes megfontolni, hogy ezeket egyáltalán megéri-e gyártani. Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, ismernünk kell azt, hogy az adott termék mennyire „fontos” a vállalat számára, azaz, hogy A, B vagy C kategóriába tartozik. Ahhoz, hogy a két kérdést (a kiszámíthatóságot és az értéket) együtt tudjuk vizsgálni, az ABC- és XYZ-elemzés eredményeit együttesen kell vizsgálni.
A viszonylag magas értékkel és kiszámítható kereslettel rendelkező „futó” termékek azok, amelyeket érdemes készletre gyártani, jellemzően ezeknek kell lekötniük a vállalat kapacitásának nagy részét. Egy szivattyúkat gyártó vállalat esetén
XYZ-elemzés
Az elemzés lényege, hogy a várható kereslet előre jelezhetősége alapján rangsoroljuk az egyes készletelemeket úgy, hogy egy évre visszamenőleg vizsgáljuk a cikkek iránti kereslet ingadozását. Az árucikkek fogyasztás szerinti osztályozásában az X a kiszámítható fogyasztást jelenti, alkalmi ingadozásokkal. Ekkor az előre jelezhetőség magas. Az Y az erősebben ingadozó fogyasztást jelzi, itt közepes az előre jelezhetőség. A Z a rendszertelen fogyasztás jele, alacsony előre jelezhetőséggel. A kategorizálás az ABC-elemzéshez hasonló módon történik. Meghatározzuk az utóbbi év keresleti adatai alapján a készletelemek fogyásának kiszámíthatóságát (relatív szórását), majd ezeket növekvő sorrend szerint rendezzük, és kialakítjuk a kategóriákat.
például ide tartoznak a lakossági termékek – mint a kerti szivattyúk, házi vízművek –, ugyanis ezeket általában nagy tömegben gyártják, és keresletük is kiszámítható. Az értékes, de kiszámíthatatlan keresletű termékek speciális esetek. A példánál maradva ide tartoznak például az ipari felhasználású óriás szivattyúk. Itt jellemzően a rendelésre gyártás stratégiáját érdemes alkalmazni. Ezzel a nagy értékű termékek készletezésénél felmerülő költségek és kockázatok elkerülhetők.
A készletszint meghatározása
A készletelemek fenti kategóriákba való sorolása után a normál keresletűnek tekintett termékek esetében – tehát ahol alapvetően készletre gyártás folyik – a vállalat meghatározott paramétereinek ismeretében és a kiszolgálási színvonal beállítása mellett egy függvénnyel meghatározható az optimális készletszint. Ez jellemzően alacsonyabb szokott lenni a korábban a gyakorlatban alkalmazott készletszintnél. Bizonyos esetekben mégis előfordulhat, hogy a szolgáltatási színvonal teljesítése miatt az optimális készletszintnek magasabbnak kell lennie a gyakorlatban tapasztalt készletszintnél. A készletcsökkentési potenciálok ezzel együtt jelentősek.
Egy dinamikusan növekvő német építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó cég készletei rohamos növekedése miatt már a harmadik raktárát építette, amikor projektet indítottak a készletnövekedés problémájának megoldására. A vállalat az iparági sajátosságból adódóan nagy mennyiségű készletezési egységgel dolgozik, így az első feladat a készletezési egységek stratégiai szempontok szerint történő csoportosítása volt. Szakértők bevonásával a fent leírt módszert választották a szegmentálás alapjául. A csoportok kialakítása és azok készletezési stratégiájának meghatározása után már sokkal átláthatóbb és kezelhetőbb lett a teljes készlet, de a volumene még mindig magas volt. A következő feladat tehát a készletszintek beállítása volt az egyes csoportokban. Ennek során a legtöbb csoportban – még a viszonylag magas kiszolgálási színvonal meghatározása után is – az derült ki, hogy csökkenthetők a készletek. A vállalat összesen 356 ezer eurós készletszintcsökkenést ért el a fent leírt módszer segítségével.
Összességében elmondható, hogy a módszer használatával átláthatóbbá, stratégiailag kezelhetőbbé, ezzel együtt csökkenthetővé válhatnak a készletek egy vállalatnál – így a lekötött tőke is. A módszerrel tehát azt érjük el, hogy adott kiszolgálási színvonal mellett a költségek összege minimális lehet.
A teljes cikk a Controlling Portálon olvasható.
