old and young hands
Gazdaság

Ingyenes gyógyszer: jobb a politikának, ha a gazdagokat is támogatja

Kovács-Angel Marianna
Kovács-Angel Marianna

újságíró. 2017. 03. 29. 09:57

Az elmúlt hetekben az MSZP miniszterelnök-jelöltje „Fizessenek a gazdagok” címmel hirdetett új politikát. Pár napja pedig az MSZP elnöke beszélt arról, hogy 65 év felett a gyógyszer ingyenes lesz mindenkinek. Élénk vita kezdődött arról, hogy a két üzenet megfér-e egymás mellett, azaz mi lesz a 65 év feletti gazdagok gyógyszerével. Ennek kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta a jelenlegi támogatási rendszert.  
Korábban a témában:

Botka László miniszterelnök-jelölt új baloldali politikájának alapja az, hogy szélesíteni kell a gazdagok közteherviselésben való részvételét. Ez többkulcsos adórendszert és valamilyen vagyonadót jelentene. Ennek látszólag ellentmond az a másik MSZP javaslat, hogy 65 év felett mindenki ingyen juthasson a gyógyszeréhez. Ez a két üzenet ismét felerősítette azokat a vitákat, hogy lehet-e, szabad-e a szociális rendszert jövedelmi rászorultság alapján működtetni. Érdemes megvizsgálni azt, hogy egyáltalán a mostani rendszer mennyire veszi figyelembe ezeket a szempontokat – kezdi szerdai közleményét a Policy Agenda.

Nem a rászorultság a fő szempont

Mint írják: 2015-ben a központi költségvetésből 1600 milliárd forintot költöttek jóléti szolgáltatásokra. A forrásokhoz három módon lehetett hozzáférni:

  • Vannak az univerzális támogatások, amelyek nem jövedelemhez, hanem élethelyzethez kötöttek. Azaz, aki beletartozik a támogatott célcsoportba, akkor jár neki az állami támogatás. Ilyen élethelyzet lehet a gyermek nevelése, és ebben az esetben jár a családi pótlék.
  • A második csoport a biztosítotti jogviszonyhoz kötött támogatások. Azaz főszabályként dolgozik és ezáltal válik jogosulttá a foglalkoztatott. Ilyen ellátások például a különböző táppénzek, álláskeresési támogatás, korhatár alatti ellátások.
  • A harmadik csoport a rászorultsághoz kötődő támogatások, amikor a tényleges jövedelmi helyzetből indulnak ki, és ehhez mérik, hogy ki kaphat, és ki nem.

Felhívják a figyelmet: meglepő módon a szociális támogatások legnagyobb része (44,8%) a biztosítási viszonyhoz kapcsolódik, míg a második helyre (42,4%) az univerzális támogatások kerültek.

A rászorultsági elvet valamilyen módon figyelembe vevő támogatások az összes forrás 12,8%-át tették ki 2015-ben.

Miért nem rászorultsági alapon jár csak a támogatás?

Többször volt vita tárgya a magyar közéletben – főleg a családi pótlék kapcsán – hogy miért ad ugyanannyit az állam a gazdagoknak, mint a szegényeknek. Teljesen rászorultsági alapúvá tenni az összes támogatást azonban nem lehetséges, mivel a biztosítási jellegűek esetében nem érvényesülhet olyan elv, hogy a tehetősebbek ne legyenek arra jogosultak – vetik fel elemzésükben.

Mint írják: kérdéses, hogy a támogatási rendszer 42-43%-át lehet-e az „általánosan jár” juttatási elv helyett rászorultsági alapúvá tenni? Elvileg lehet olyan szabályt hozni, hogy a nagyobb jövedelműek vagy nagy vagyonnal rendelkezők ne kapjanak családi pótlékot, anyasági támogatást, utazási kedvezményt a gyerekek után. Ez azonban szükségessé tenné azt, hogy az állam a kisebb jövedelműek számára egy kötelező jövedelemigazolási rendszert írna elő.

Emlékeztetnek: utoljára 2006 végén került sor egy ilyen jellegű intézkedésre, akkor a megszűnő univerzális gázár-támogatási rendszert felváltotta egy rászorultsági alapú energiaár-támogatási rendszer.

A támogatásban részesülő 1,8 millió háztartásnak egyszerűsített eljárásban kellett évente kérelmeznie a támogatást, amely jelentősen megterhelte két hónapon keresztül az Magyar Államkincstárt is. Amennyiben akár csak a családi pótlékot kapó háztartásnak ezt kötelezően évente intéznie kellene a hivatalban, az komoly társadalmi felháborodást váltana ki. Egyúttal az ehhez szükséges ellenőrzési rendszer és adminisztráció komolyabb költségvetési forrásokat emésztene fel

-magyarázzák.

A Policy Agenda elemzése szerint fentiek miatt a politika inkább tart a rászorultsági alapú rendszerektől, és nem támogatja azok bevezetését. Érdekes módon éppen az alapjövedelem mellett érvelők egyik véleménye, hogy a célzott támogatások ellenőrzésére fizetett pénzek több kárt okoznak, mint a nem rászorulóknak kifizetett pénzek – teszik hozzá.

A Policy Agenda megítélése szerint nem az a valódi vita, hogy a „gazdagok” is részesülhessenek valamilyen társadalmi csoporthoz tartozás alapján plusz támogatásban, a vitának sokkal inkább arról kell szólnia, hogy kell-e egy társadalmi csoportot preferálni ebből a szempontból. Hozzáteszik:

a csak idősekből álló háztartás kiadásainak 8,8%-át teszik ki az egészségügyi kiadások, míg a középkorúak esetében ez az arány 3,3%, fiataloknál pedig csak 1,8%. Azaz a kérdés inkább az, hogy kell-e ezzel kezdenie valamit a politikának…

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu / Bielik István
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.