A fanatikus rákkutató

Vannak romantikus megvilágosodások. A filmipar ezeket úgy ábrázolja, hogy a csodálatos elme odamegy irodája ablakához, rágyújt, pöfékel, közben mereng, majd ismét mélyet szív a cigarettájából és csak azután világosodik meg. „Így megy ez Hollywoodban, de másként Magyarországon” – vállalkozik az összehasonlításra Kulcsár Gyula vegyész-biokémikus, akinek már volt része heuréka-közeli élményben. Azt mondja, a tudományos felismerés sosem egyszerre csapódik be az elmébe. „Az nem adja olcsón magát. Kis lépésekkel közelít, és mindig továbblépésre csábít” – összegzi tapasztalatait a megvilágosodás természetéről Kulcsár, aki maga is ezen az úton araszol.

Fotó: Lakos Gábor

Húszéves kutatómunkával a háta mögött ott tart, hogy a szervezet daganatellenes védekezésével kapcsolatban rájött, a rendellenessé vált sejteket nem az eddig vélelmezett immunrendszer, sokkal inkább egy speciális védekező szisztéma pusztítja el. Ennek nyomán fedezte föl, majd definiálta a Passzív Tumorellenes Védelmi Rendszert (PTV), amelyről azt tartja, hogy annak alkotórészei a vérkeringésben jelen lévő egyes aminosavak, vitaminok és néhány kismolekula. Amikor ezzel megvolt, a védelemben főszerephez jutó molekulákra fókuszált. Tizenhat ilyet talált, amelyek szerinte a ráksejtekbe jutva, egymás hatását erősítve, képesek a daganatos sejtek elpusztítására. Állítása szerint ezek az anyagok a természetből előállítva, kívülről is bevihetők a szervezetbe, így a természetes védelmet erősítve, akár a daganatos sejtek ellen is harcba küldhetők.

Kulcsár a sok-sok apró részeredményt infúzió formájában adagolható kórházi gyógyszerként látta lelki szemei előtt. Mivel a klinikai kísérletek még váratnak magukra, az Immunal Kft. étrend-kiegészítő formájában, Culevit néven dobta piacra a felfedezést. Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által bevizsgált tabletta lényegi alkotóelemei azonosak a majdani infúzióéval, csupán a mennyiségük kisebb. A piac ráharapott az újdonságra. Az 1997-es debütálás óta egymillió üveg tabletta fogyott, amelynek révén a cég 2005-ben már 525 millió forintos forgalmat realizált.

HOSSZÚ BÖJT. A siker meglepte magát Kulcsár doktort is, aki hajdanán Verne regényei alapján döntött úgy, hogy kutató lesz. „Romantikusnak gondoltam a szakmát” – bújik elő némi szentimentalizmus a természettudósból, aki az általános iskola elvégzése után ennek megfelelően a nagykanizsai Winkler Lajos Vegyipari Technikumban találta magát. Innen a József Attila Tudományegyetemre (JATE) került, ahol kutató vegyésznek tanult. Önálló kutatásra sokáig várnia kellett. A Pécsi Orvostudományi Egyetem központi kémiai laboratóriumában a mesterséges szabadgyökök kémiájával foglalkozott , majd a biokémiai intézetbe került. Itt az intézet vezetője mellett dolgozott hat évig; vele molekuláris szinten kutatták, mi miért és hogyan működik a szervezetben.

Csak a hosszú böjt után jött el a saját kutatás ideje. Témára kapásból volt ötlete, méghozzá a rákkutatás. A szakirodalom tanulmányozása során egy érdekes ellentmondásra bukkant. Míg az orvostudomány úgy tartja, az immunrendszer véd meg bennünket a daganatok ellen, ő arra jutott, hogy az AIDS-betegeknél, akiknek teljesen összeomlik az immunrendszerük, nem alakul ki több daganat, mint a nem AIDS-eseknél. Magyarán, nem az immunrendszer leromlása idézi elő a rákos megbetegedéseket. De akkor mi – merült fel a kérdés, amivel kapcsolatban azt gondolja: olyan kis molekuláknak kell, hogy szerepük legyen a védelmi rendszerben, amelyek a vérkeringésünkben találhatók. Innen pedig már ismert a történet. De nem a cégalapításé.

„Egy ilyen téma megtalálása mellett intellektuálisan nem kötötte le cégalapítás gondolata. A kutatás vonzotta” – mondja barátjáról Lex László, aki a tudományos eredmény hatására Kulcsár Gyulával és két társával 1993-ban megalapította az Immunal Kft.-t. A cég első feladata az volt, hogy az eredményről, tudományos publikációt közöljön, amit a szabadalom bejegyzése követett először Magyarországon, majd 19 másik országban. Ezt követően kezdődött meg az infúziós gyógyszer fejlesztése.

A tulajdonosok célja 1997-ig az volt, hogy az elgondolásból minél előbb gyógyszer legyen: infúziós oldattal rukkoljanak ki a kórházak számára. Az állatkísérletek mellett a klinikaiakra azonban nem volt pénzük. A csapat belátta, hogy évekre vannak a céltól. Ekkor játszottak el a gondolattal, mi lenne, ha valamelyikük családjában felütné a fejét a rák. Továbbgondolva a dolgot arra jutottak, miért ne adhatnák oda az embereknek étrend-kiegészítő tabletta formájában, megelőzés, utókezelés céljára a kutatások addigi eredményét.

Ezt a lépést tartja felháborítónak Korondán Gábor független gyógyszeripari szakértő, aki szerint igazolatlan a termék hatásfoka, így rendkívül etikátlan összemosni egy leendő gyógyszer majdani, de még nem igazolt jótékony hatásával. Korondán felteszi a kérdést, Kulcsárék miért nem vállalták az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) minimális megmérettetését, hiszen a „gyógyhatású készítmény” kategória elnyeréséhez igen alacsony magasságot kell csak „megugrani”. Kulcsárék válasza erre az, hogy nem akartak kompromisszumot, számukra a gyógyszer cím elérése az egyetlen cél.

Az OÉTI forgalomba is engedte a tablettát, de csak mint étrend-kiegészítőt, amelynek legyártását az Immunal Kft. a Meditop gyógyszergyár gyártósorain végeztette. Kis mennyiséggel indultak. Amikor azt eladták és némi haszonhoz jutottak, még többet gyártottak. Kölcsönt nem vettek fel, saját hasznukat forgatták vissza a kutatásba. A tabletta híre szájhagyomány útján terjedt. Egyre többen vásárolták a patikában is terjesztett 120 darabos kiszereléseket, majd a később piacra dobott Culevit krémet. A pénzből a gyógyszerfejlesztés akár fel is gyorsulhatott volna, ha Kulcsárék nem követik el azt a hibát, hogy a szűkös évek beidegződései hatására alkalmatlan emberekkel, cégekkel végeztetnek el néhány alkísérletet; azok így nem hoztak megfelelő eredményt. Ez anyagilag is visszavetette őket, ráadásul ez idő alatt a gyógyszerfejlesztés sem tudott a megfelelő úton és tempóban haladni.

PÉNZGYŰJTÉS. Ma ott tartunk, hogy a gyógyszerre várni kell. Talán három-négy év múlva lesz realitása, a cég ugyanis 1,5 milliárdos költséggel számol, ennyi kellene a klinikai vizsgálatokhoz, amelyek, ha pozitív eredménnyel zárulnának, zöld utat kapna a szer. A remények szerint ez kölcsönből, kockázati tőkéből, pályázati pénzekből összejöhet. A kutatás addig is folyik. Mert az kevés, hogy ezek a molekulák elpusztíthatják a ráksejteket – a teljes hatásmechanizmus nem ismert még.

A lelkesedés szerencsére nem lankad; hogyan is lankadhatna olyasvalakinél, aki Szent-Györgyi Albertből merít erőt. Nobel-díjasunkból, akitől gyakran idézi, hogy az emberi problémák nem oldhatók meg bunkóval vagy atombombával, hanem kizárólag emberi ésszel. „Én is valami ilyesmin fáradozom” – vallja Kulcsár Gyula, aki reméli, senki nem veszi zokon tőle, hogy az ő életében nem a cég az első, hanem a kutatás. A vállalat csupán eszköz a gyógyszer fejlesztésére; vakvezető bot a sötét alagútban, amelynek a végén viszont már látja a fényt.