 |
| Silesia City Center. Lábon elkelt. |
Teljes régiós térkép rakható ki azokból a vastag, színes, látványterveket tartalmazó katalógusokból, amelyek Todd Cowan-nek, a TriGránit Rt. vezérigazgatójának az asztalán fekszenek. A Demján Sándor és Peter Munk nevével fémjelzett társaság ugyanis Magyarországon kívül már a régió nyolc másik országában (Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, Szlovákiában, valamint Szlovéniában) is aktív, ingatlanfejlesztéseket végez vagy előrehaladott tárgyalásokat folytat erről. Emellett vizsgálja a lehetőségét az ukrajnai megjelenésnek is. A kész épületek rajzai mellett Cowan szinte minden ország esetében tud mutatni nagyszabású terveket; a kinézett szófiai területet például még meg sem sikerült szerezni, de ahol most egy régi stadion áll, ott a TriGránit már a budapesti WestEnd City Centerhez hasonló komplexumot lát.
A JÉGHEGY CSÚCSA. A cég székhelyén, a WestEnd mellett található, alaposan kipofozott egykori sóház épületének bejáratánál – a Demján-Munk kötődésre utaló Kanadai Kereskedelmi Kamaráén kívül – összesen nyolc cégtábla áll. Ez a TriGránit-csoport „jéghegyének” leginkább látható csúcsa, a külső szemlélő számára azonban ma már gyakorlatilag követhetetlen a nyolcnál jóval több tagot tömörítő cégháló fejlődése. „Minden egyes projekthez külön leányvállalatot alapítunk, ezért látszik olyan soknak” – ad magyarázatot a vezérigazgató. Cowan szerint a projektek így jól elkülönülnek egymástól, könnyebb a finanszírozásuk, a végén akár az eladásuk is, és ez rugalmasabbá teszi a csoport működését. A külföldi terjeszkedés pedig csak növeli a vállalatok szaporodási ütemét. A stratégia szerint minden kiszemelt országban az egyes projektcégeken túl alapítanak egy TriGránit „menedzsment” társaságot is. Más cég fejlesztette például a pozsonyi bevásárlóközpontot, és egy másik fogja a mellette fekvő, nemrég megvásárolt háromhektáros telekre tervezett irodakomplexumot. A menedzsment társaság és ezek a fejlesztő cégek egymás mellé rendelt szerepben vannak, egyaránt közvetlenül a TriGránit Holding alá tartoznak, amelyben a Demján-Munk páros 70, az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) illetve az AIG ingatlanbefektetési társaság párosa együtt 30 százalékos tulajdonos. A projekt társaságok veszik fel a fejlesztésekhez szükséges hiteleket, és az irányítás ellátására szerződést kötnek az adott ország menedzsment társaságával (a cégháló felépítésének sémáját lásd a 49. oldalon).
REJTETTEN. Amikor 2003-ban a kanadai Trizec kiszállt a TriGránitból, a portfóliót kettéosztották, így most három ingatlant kivéve a társaságok konszolidált eredménye a TriGránit Holding nevű cégben jelenik meg. Ennek pénzügyi számait azonban jól elrejtették a tulajdonosok, a cég ciprusi bejegyzésű off-shore vállalkozásként működik, adatai – mint azt a Figyelő kérdésére Cowan közölte – nem publikusak.
 |
| Todd Cowan vezérigazgató: minden egyes projekthez külön leányvállalatot alapítunk, ezért látszik olyan soknak. |
Az összesített gazdasági adatok közül csak kettőt árul el a TriGránit: átadott ingatlanjainak értéke jelenleg 1 milliárd euróra, a fejlesztéseké pedig 2 milliárdra tehető. Ebből persze nem derül ki, hogy mekkora a cég vagyona, hiszen a fejlesztéseket többnyire hitelből finanszírozzák, ennek arányát és lejárati idejét pedig nem közlik. Mindenesetre pénzből most nincs hiány, a hitelezők és a potenciális partnerek nagy fantáziát látnak a TriGránitban, legalábbis a vezérigazgató szerint. „Egyre többen szeretnének együtt dolgozni a társasággal, németek, amerikaiak, hollandok és még sorolhatnám” – mondja Todd Cowan. „Nagy a készpénzforgalmunk, erős pozícióban vagyunk, mert a hitellehetőségeken kívül a meglévő ingatlanokból saját forrásunk is van, amit vissza tudunk forgatni a fejlesztésekbe” – teszi hozzá, a konkrét számok nélkül. Ezek után már nem is meglepő, hogy a legutóbbi – ezúttal bukaresti – óriásberuházás bejelentésekor az elegáns szálloda báltermében Nathaniel Rothschild TriGránit „színekben” lépett a mikrofonok elé. Úgy tudjuk, a Rothschild család már meghozta a döntést, amely szerint szeretne tulajdonrészt szerezni a TriGránit Holdingban, a tárgyalások azonban még folynak a részletekről.
 |
 |
|
|
|
Exportált modellek
BEVÁSÁRLÓKÖZPONT: A TriGránit első nagy itteni projektje az újpalotai Pólus bevásárlóközpont volt. E modell most például Románia több nagyvárosát igyekszik meghódítani.
„VÁROS A VÁROSBAN”: A WestEnd City Center a bevásárlóközpont köré épített „város a városban” prototípus: találkozóhely, amely szállodát, irodát, belvárosi parkolóhelyet és szórakoztató egységeket is tartalmaz. Ennek adaptálását gyakorlatilag majdnem minden említett országban tervezi a cég, eddigi legjobb példája talán a katowicei Silesia City Center.
„NAGYVÁROS A VÁROSBAN”: Az előbbinél nagyobb léptékű – és potenciálisan PPP formában, vagyis az állam együttműködésével megvalósuló – prototípus a budapesti Millenniumi Városközpont, amely lakóházakat, kulturális tömböket, kongresszusi központot is magában foglal. A modell ezúttal rendhagyó, hiszen a TriGránit az ilyen városrészeket Budapesttől eltérően a nagyvárosok központjaiban szeretné felépíteni, mint ahogy arra első külföldi példája, az 1 milliárd euróért épülő bukaresti Esplanada is utal.
TENGERPARTI ÜDÜLŐHELY: Ez viszonylag új ingatlantípusnak számít, s magyar prototípusa természetesen nincs. Az első ilyet a horvátországi Ciovóban építi a TriGránit, sikere esetén pedig szeretnék megvalósítani a romániai Constanta és a bulgáriai Várna körzetében is. Közvetlenül a tengerparton álló ötcsillagos luxusszállodáról és villaegyüttesről van szó, amelyre a cég szerint nagy igény mutatkozik, viszont a kínálat a Balkánon még rendkívül csekély. Az elképzelések szerint Ciovóban a luxus üdülőtelephez természetesen saját kikötő, úszómedencék és fitnesztermek is tartoznak majd. |
|
|
|
|
|
|
Forgótőke azonban másként is érkezhet, a lengyelországi Katowicében épülő Silesia City Centert csak az ősszel adják át, ám a TriGránit már 170 millió euróért eladta a központot az osztrák Immofinanz AG egyik leányvállalatának (a vételre az átadás után vállalt kötelezettséget a partner). „Általában nem ez a célja a fejlesztéseinknek, és ez volt az első ilyen példa, de jó lehetőség kínálkozott az eladásra, a befolyó összeget pedig vissza tudjuk forgatni a terjeszkedésbe” – magyarázza a vezérigazgató. Egyébiránt a Katowicében folyó, összesen mintegy 600 millió euró értékű beruházásnak köszönhetően, a TriGránit 2004-ben a lengyel kereskedelmi szektor legjelentősebb külföldi befektetőjévé lépett elő. A sűrűn lakott iparváros központjában a magyar cég 80 ezer négyzetméteren hoz létre bevásárló-, szórakoztató- és irodaközpontot, illetve lakóparkot. A nagyszabású beruházás átadását 2005 végére tervezik. A következő három célpont várhatóan a Balti-tengernél fekvő Gdansk, a nyugati országrészben található Poznan, valamint a kelet-lengyelországi Lublin lesz. Ebben a három városban már megszületett a hatóságokkal a megállapodás, amelynek értelmében összesen mintegy 400 millió eurós beruházással szintén üzletközpontok épülnek.
Ezeket a projekteket is beleértve a TriGránit az elkövetkező 5-10 évben összesen 12 nagyszabású beruházást tervez Lengyel-ország-szerte: köztük két varsói városrekonstrukciós építkezést, a Pilsudki tér rekonstrukcióját, illetve a Mokotów negyedben egy irodaház felhúzását. Az első nyilatkozatokban említett 1 milliárd euróval szemben a cég már összesen 3 milliárd eurónyi invesztícióra készül az országban. Ez azt jelenti, hogy részt vállalhatnak más városrekonstrukciós projektekben, így a varsói Defilada tér újjáépítésében, valamint egy, a budapesti Művészetek Palotájához hasonló beruházásban is.
|
|
|
|
A bukaresti sugárút végén
Midőn Nicolae Ceausescu, Románia hajdan volt kommunista diktátora Bukarest új központját a hetvenes-nyolcvanas években megálmodta, az Egyesülés sugárutat (Bulevardul Unirii) a párizsi Champs-Élysées mintájára építtette meg. Azazhogy mégsem egészen: az volt a kívánsága, hogy a bukaresti sugárút egy méterrel szélesebb legyen, mint a párizsi. A Bulevardul Unirii egyik végén a szintén Ceausescu által odaálmodott Parlament Palota – „pártállami” nevén Casa Poporului, azaz a Nép Háza – áll, amely az amerikai Pentagon után a világ második legnagyobb közigazgatási épülete. A másik végén – ma még kóbor kutyák által lakott, szemetes, elhanyagolt területen – hamarosan Kelet-Európa egyik legnagyobb épületkomplexuma épül fel: az Esplanada. Románia talán legjelentősebb ingatlan-beruházását pénzügyi szempontból mindenekelőtt Peter Munk magyar származású kanadai üzletember, illetve a tulajdonában lévő Trizec Properties nemzetközi ingatlanfejlesztő cég jegyzi, ám az általa vezetett befektető csoportban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint a Rothschild család is megtalálható. A projekt kivitelezési részét illetően a fő partner a magyar TriGránit Development Corporation. A Demján Sándor nevével fémjelzett cég a Pászkány Árpád kolozsvári üzletember vezette TriGranit Holding nevű romániai leányvállalatán keresztül vesz részt a beruházásban. A sors fintora, hogy az építkezést az a George Iacobescu fogja irányítani, aki 1975-ben éppen Ceausescu Romániájából „disszidált”. Azóta a nemzetközi építész szakma igazi „nagyágyújává” nőtte ki magát: ma ő a brit Canary Wharf Group vezérigazgatója, azé a cégé, amely a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években London lerobbant keleti városrészében felépítette a Canary Wharfot, azaz megvalósította a világ alighanem legnagyobb belvárosi rekonstrukciós projektjét.
A befektetők indulásképpen 800 millió eurót invesztálnak az Esplanada projektbe, de Peter Munk szerint a végösszeg ennél legalább 2 milliárddal többre rúg majd. Maga az épületkomplexum az ugyancsak a TriGránithoz és a Trizechez köthető budapesti WestEnd City Center gigantikusra „hizlalt” testvére lesz, amelyben több bevásárlóközpont és szálloda is helyet kap majd.
A befektetőcsoport március elsején tárgyalt Traian Basescu román államfővel, Calin-Popescu Tariceanu miniszterelnökkel, valamint a kormány több más tagjával, akiktől ígéretet kaptak arra, hogy legkésőbb augusztusig rendezik az amúgy túlnyomórészt a román állam kezén lévő telekkel kapcsolatos tulajdonjogi és más technikai kérdéseket. SATA VIKTOR, BUKAREST |
|
|
|
|
|
|
