Élet-Stílus

“Béke nektek” – Jézus feltámadt

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 04. 16. 15:00

Korábban a témában:

Az utolsó vacsora után a Gecsemáné-kertbe ment, ahol a római katonákkal, a főpapok és farizeusok szolgáival érkező Júdás egy csókkal elárulta. Nagypénteken megfeszítették, utolsó szavai ezek voltak: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Szombaton a sírban nyugodott, miközben alászállt a pokolba. Húsvét vasárnapján kora reggel, mikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.

Amikor meglátta, hogy a követ elmozdították, izgatottan futott Péterhez. Amikor visszaértek Péter és egy másik tanítvány is látta, hogy a bejárat tényleg nyitva, a sírbolt pedig üres. Pontosabban ott volt a gyolcs és egy kendő is, amivel a fejét fedték be, ám ez kissé távolabb feküdt szépen összehajtva. Ekkor értették meg, hogy Jézusnak föl kellett támadnia a halálból. Ezután visszatértek övéikhez.

Asszony, miért sírsz?

Mária viszont ott maradt a sírnál és csak sírt. Egyszer azonban benézett a sírba, ahol két fehér ruhás angyal ült épp azon a helyen, ahol Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle, miért sírdogál, mire Mária elmondta, mert elvitték az ő urát és nem tudja, hova tették. Ekkor megjelent mögötte Jézus, de a nő nem ismerte fel:

Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal. Jézus most nevén szólította: Mária! Erre megfordult, s csak ennyit mondott: Rabboni, ami annyit jelent, mint Mester. Jézus ezt mondta neki: Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez. Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.

Este a tanítványok mind együtt voltak, félelmükben magukra zárták az ajtót. Egyszer csak Jézus lépett be, megállt középen és köszöntötte őket:

Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

Egyetlen tanítvány, Tamás nem volt köztük, mikor később mesélték neki, Tamás kételkedett. Majd ha látja és tapintja sebeit, elhiszi, hogy valóban feltámadott – mondta. Nyolc nap múlva, amikor Tamás is a tanítványokkal volt, Jézus újra belépett a zárt ajtón. Egyenesen a kételkedőhöz fordult:

Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás fölkiáltott: Én Uram és Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

A család összetartozása

Húsvétvasárnaphoz tartozott az ételszentelés: a hívek a délelőtti misére kosárban vitték a sonkát, kenyeret, kalácsot, tojást, bárányt és bort, amit a pap megszentelt. A tojás az újjászületés jelképe a magyar hagyományban kiemelt szerepet kapott.

A család tagjai együtt fogyasztották el a főtt tojást azért, hogy ha valaki közülük az életben eltévedne, jusson eszébe a közösen elköltött tojás, és mindig visszataláljon övéihez.

Számtalan hiedelem fűződik húsvét vasárnapján szentelt ételekhez, ezek maradékait is mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját például kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A Székelyföldön a húsvéti étel morzsáját is megőrizték, nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondták: „távozzatok innen kártékony madarak”.

Egy 1665-ös forrás említi:

 … az is régi bévött törvényünk, hogy minden húsvét napján határt kerülénk, azaz processiót járánk.

Székelyföldön még a XX. század elején is szokásban volt, hogy a legények és fiatal házasok a templom megkerülése után végigvonultak a falun énekelve és imádkozva, majd megkerülték a határt, miközben bő termő esztendőért, békéért imádkoztak. Ezután, mikor már hajnalodni kezdett, a legények színes szalaggal, cifra papírossal és hímes tojással díszített fenyőágakat tűztek kedveseik kapujára, ennek neve volt a hajnalfa.

Vízbehányó hétfő

Másnap, azaz húsvét hétfőn országszerte a vigasságé volt a főszerep, egészen pontosan a katartikus, termékenységvarázsló jellegű locsolkodásé. Eredetének egyházi magyarázata egyrészt a keresztelésre utal illetve arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni.

A mai, kölnis és rövid versikés locsolkodás városi szokás, elég újkeletű. Az ősi gyökerekre a húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal.

Szeged vidékén például a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, a legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni.

A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján tojásokkal viszonozták.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Silhouette of stressed young women sitting under the tree.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.