Élet-Stílus

Prince: szex, iszlám, netgyűlölet

Szexmániás, internetgyűlölő, ultrakonzervatív, az iszlám diktatúrákat dicsőíti, és főleg elképesztően izgalmas, hétszeres Grammy-díjas, 27 hangszeren játszó zenész – ez mind Prince. Sokszor az utolsó pillanatban mondja le a koncertjeit, egyelőre úgy tűnik, a keddi Sziget-buli nem jut e sorsra.

A Minneapolisban 1958-ban született popsztár zenészcsaládban nőtt fel, nem csoda, hogy már 11 évesen saját dalokat komponált, és kamaszkorában nem kevesebb, mint 27 hangszeren tanult meg kiválóan játszani. Első zenekarát 12 éves korában alapítja. Bemutatkozó lemeze az 1978-as For You, melynek szerzője, producere és hangszerelője volt egyben, továbbá énekelt és minden hangszeren ő játszott. A következő évben kiadott albuma már feltűnést keltett, az 1980-as Dirty Mind pedig már komoly siker, ami megalapozta – a nagy riválisnak tekintett Michael Jackson-szintű – megasztár státuszát.

Igazi csillogása az 1980-as évekre tehető, amikor pop, rock, blues, new wave, soul, funky és progresszív dalok keveredtek az albumain. Az ebben az időben született alkotásait, különösen a Purple Rain és a Sign ‘o’ the Times című albumokat tartják legjobb műveinek. Az 1990-es években rap és hip-hop elemekkel bővítette zenéjét, 2000 után elkalandozott a jazz felé, a legutóbbi két lemeze (Musicology; 3121) aztán újra egyfajta visszatérési kísérlet a mainstream zenei világba. Zenei munkásságát hétszer ismerték el Grammy-díjjal. A Rolling Stone magazin, amely Minden Idők Legnagyobb Művészei listáján a 27. helyre sorolta őt, arról írt, hogy az általa megalkotott Minneapolis Sound a nyolcvanas évek legnagyobb hatású fejleménye volt a könnyűzenében. A több mint 100 millió eladott lemezzel, 10 platina albummal, hét Grammyvel, Golden Globe- és Oscar-díjjal (a “Purple Rain” című film elnyerte a legjobb eredeti dalokból álló filmzene Oscar-díját 1985-ben) is büszkélkedhet.

Érdekes, és különc egyéniségére utaló momentum, hogy 1993-tól 2000-ig „T.A.F.K.A.P.”-nek hívta magát (The Artist Formerly Known As Prince, azaz a Művész Akit Valaha Prince-nek Hívtak), hogy ezzel biztosítsa függetlenségét a Warner Brothers kiadótól, ami levédette a Prince nevet.

Prince tehát a popzene egyik állócsillaga, még ha ma már nem is az az innovatív, forradalmi alkat e téren, mint a nyolcvanas években volt. Koncertjeit azonban nagyon komolyan veszi, ezt az is mutatja, hogy a budapesti öltözőjébe tévét, DVD-t kért, mert rögtön a buli után visszanézik, és értékelik azt a zenésztársakkal.

Prince nemcsak a zenéjéről, hanem a botrányairól is hírhedt. Korábban a szexuálisan túlfűtött szövegei kínáltak bulvártémát, manapság inkább túlzott rendpárti kinyilatkoztatásait kapja fel a sajtó. 2001-ben Jehova Tanúja lett és a Bibliát meglehetősen konzervatív módon értelmezi (például mereven elutasítja a vérátömlesztést), sőt ő maga is jár téríteni. Egy Guardian-interjúban pedig sokak megrökönyödésére nagy elismeréssel szólt a diktatórikus iszlám országokról, ahol szerinte jó lehet élni, „mert azokban legalább rend van”.

A másik „különös hobbija”, hogy hírhedt ellensége az internetnek, különösen a Youtube-nak. Ez azért is érdekes, mert az internet hajnalán azt még úttörő módon használta, például egyes felvételeit csak neten érhették el akkoriban a rajongók. Azóta azt sem veszi jó néven, ha a számai engedélye nélkül felkerülnek a videomegosztókra. Több nyilatkozatában követelte, hogy távolítsák el a művészetét a Youtube-ról, és be is perelte a vidomegosztót. 2005-ben don quijote-i harcot hirdetett meg ellene, amikor egy Web Sheriff nevű céggel megpróbálta leszedetni nem kevés számú videóját az oldalról. Ez nem sikerült, mert míg az egyik nap lenullázták a videók számát, addig a következő nap újabb 100 videó került vissza.

A Sziget nulladik napjával egy időben a Youtube több mint 800 ezer találatot jelez a „Prince” keresőszóra, de a „Prince music video”-ra is több mint fél százezret. Annak nem jártunk utána, hogy ezek közül melyik pontosan a Prince Rogers Nelsonként született, 157 centiméteresre nőtt úriemberé, de vélhetően a jó része valódi Prince-klip.

A Prince-koncert este nyolckor kezdődik; a szerződés annyit rögzít, hogy legalább másfél órás lesz, de a menedzsment kifejezetten kérte a korai időpontot, hogy ha esetleg ennél tovább volna kedve zenélni Prince-nek – mint ahogy mostanában többször két óránál is hosszabb koncerteket adott.

A sorra – sokszor az utolsó pillanatban – visszamondott koncertjeiről is sokat hallani. Több perről is tudósított a sajtó. Az utóbbi időben azonban pontosan betartja a szabályokat, reméljük, így lesz ez a Sziget esetében is.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik