Hosszú időn keresztül az önmagával foglalkozni kívánó, fejlődésre vágyó emberek számára csupán a pszichoterápia kínált szakszerű lehetőséget. Ám ez a tudományág eredetileg a patológiás esetek gyógyítására szolgált, így ennek érdekében az elváltozást létrehozó probléma felderítésére fókuszál.
De mi van akkor, ha egy amúgy lelkileg egészséges ember „csupán” fejlődésre vágyik, vagy elakadásának megoldásához mindössze egy másik nézőpontra van szüksége? Erre találták ki a coachingot. Érdekessége, hogy eredetileg a magyar szó Kocs község nevéből származik, ahol az első kocsikat gyártották, innen került be a németbe: Kotsche, a franciába: coche, az angolba: coach. Jelentése mára már viszont homlokegyenest mást takar, mint az ősi hazai, hiszen a coach nem szállítja partnereit sehová, mindössze arra vállalkozik, a saját eszköztárát, kívülállóságának perspektíváját, valamint a kliens változási igényében rejlő energiáit használja fel.
A Johari-ablak az önismeret egyik legszélesebb körben használt egyszerű modellje. Eredetileg az egyéni hatékonyság mérésére dolgozta ki Joseph Luft és Harry Ingham pszichológus, 1955-ben publikálták. Az elnevezés kettejük keresztnevének ötvözete (Joe és Harry → Jo-Hari → Johari).
A modell két fő dimenziót ad meg az „én” megértéséhez, egyfelől a viselkedés és stílus azon aspektusait, amelyek az „én” számára ismertek („Én”), másfelől pedig azokat, amelyek azoknak ismertek, akikkel kapcsolatban áll („Mások”). Elsősorban (szinte kizárólag) a pozitív tulajdonságokat vizsgálja, ellentéte a Nohari ablak, mely kizárólag a negatív tulajdonságok mentén vizsgálja a személyiséget.
Az aréna, a nyilvános „én”. Az egyén viselkedésének azon része, amely mind számára, mind a vele kapcsolatban állók számára ismert. Az „Aréna” többek között olyan információkat tartalmaz, mint a név, a fizikai megjelenés, a családi, vállalati, politikai vagy más jellegű nyílt kötődések.
A „Vak” terület a személy viselkedésének és stílusának azon aspektusait tartalmazza, melyek mások számára ismertek, de az „én” számára nem. Például lehet valaki úgy nagyzoló, nagyképű, vagy éppen modoros, hogy az számára nem tűnik fel, és mikor szembesítik vele (pl: a szemébe mondják), azt meglepetéssel és hitetlenkedve fogadja, mivel ő maga nincs tudatában személyisége ezen aspektusának.
Az úgynevezett „Zárt” terület, (vagy „rejtett én”) azt foglalja magában, melyet a személy tud, de mások előtt nem tár fel, vagyis az itt található dolgokat eltitkolja. Például egy irodai megbeszélésen a beosztottat zavarhatja ha a főnöke nem kínálja hellyel, de a véleményét nem fejezi ki (elhallgatja) és elfogadja a helyzetet. A „Zárt” terület jelentős hányadát teszik ki a jóviszony megőrzése érdekében elhallgatott dolgok.
A „Sötét” terület megközelíthetetlen mind az „én”, mind a vele kapcsolatban álló „mások” számára. Egyes pszichológusok szerint ez egy igen nagy terület, mely csak bizonyos egyedi körülmények (baleset, vészhelyzet, egy speciális életszakasz, vagy más nagyon ritka, egyedi esetek) hatására felszínre törő tulajdonság, cselekvés. Előfordulhat, hogy egy speciális eljárás (mint például a pszichoanalízis vagy a pszicho-dinamika) hirtelen tudatosíthatják a személyben énje rejtett aspektusait. A „Sötét” területet nem lehet tudatosan szabályozni vagy megváltoztatni, ennélfogva nem játszik szerepet az egyéni hatékonyság mérésében.
Ha többre is kíváncsi
Április 22-én az IBS-ben Kassai Éva coach osztja meg több mint 20 éves tapasztalatát az érdeklődőkkel a „Pont az vagy, akinek látszol” című előadásán.
